Folytatás...
Vándoroljunk át az ország másik végébe, ahol él és dolgozik Kolonics Károly. Somló-hegyen járunk, az Apátság dűlőben. Itt van a gazda öt hektárja, pincéje és a panzió is. A választékban négy 2009-es és egy 2008-as bor szerepelt. A legizgalmasabb a két olaszrizling és a juhfark volt. A Juhfark 2009, már ily fiatalon is igen jól fogyasztható, ami a fajtától merőben szokatlan. Illata az elején kicsit mézes, hárslevelűre hajazó, aztán kibújik a juhfark és a sok tűzkő. Rengeteg sav, nagy test, jó alkohollal, szép egyensúlyban. Ízében ott van a juhfark tüze, szőlővel, sok ásvánnyal. Ugyanebből az évből származó Olaszrizlinggel is nagyon meg voltam elégedve. Lassan nyílik meg a bor a fogyasztónak, és akkor is leginkább az ásványt és egy kis animalitást éreztem, elvétve egy kis virággal. Ízében is egy kicsit finomabbra hangolt a kelleténél, barack, só, kedves ízek, könnyedség.
Az egy évvel öregebb júhúúú, az ám a bor. Sokszor volt szerencsém kóstolni, így tapasztalatból mondhatom, hogy egyre komolyabb lesz. Az illata belerobban az orrba és mindent kiseper onnan. Először is kőbánya, érett barack, és rengeteg tavaszi virág. A kortyban nem meglepő módon jön a somlói sav, nagy test és bátor alkohol. Nehéz a korty, van súlya. Az ízben fűszeresség, az ásvány, és déli gyümölcsök aszalva. Lassan felére a tetejére, és sokáig ott lesz. Érdemes még vele kivárni. A hárslevelűtől (2009) azt kaptam, amit vártam: egy fajtajelleges ízű és illatú, tisztességes, somlói bort, annak minden pozitív értékével. Ugyanebből az évből való furminttal viszont nem voltam megelégedve. Kicsit üresnek éreztem ízében, inkább a sav dominált benne. Bízom benne, hogy jobb lesz.
Nehéz dolga volt Juhász Tibornak a Pastor pincét bemutatni ebben a magas színvonalú fehérboros választékban. Megpróbálta és volt, hogy megugrotta a lécet. Kivétel volt a 2010-es rozét, de erről nem ő tehet, ebből az évből még a rosék is nehezen fogyaszthatók.
A Kadarka 2009-ből szépen elkészített, gyümölcsökben tomboló, savakban gazdag, üde bor. Kevés tanninnal, ami örömhír annak, aki így szereti a vörösbort. Ez abból is fakadhat, hogy a hordót szépen használták. Ízében szeder, eper. Szubjektív vélemény, de én nem ezt a fajta kadarkát kedvelem. Sokkal izgalmasabb számomra, a meleg, „zsíros”, fűszeres, fajsúlyosabb kadarka. Kedvemre való volt még a Merlot is 2008-ból. Kicsit zárkózott volt az illata, a fajtajelleges szilvával, kicsi hordóval. A beltartalma is rendben van, szerencsére a tannin is itt pont megfelelő. Ízében is egy kicsit zárkózott, leginkább a szilva került itt is előtérbe. Lehetnek egy kicsit tartalmasabb, határozottabb világú a bor.
Az este és a pince legjobb vörös bora mindenki szerint a 2008-as Cabernet Franc volt. Ez a szépreményű fajta itt is hozott mindent, amit elvárunk tőle. Először is jó sokáig szellőztessük, mozgassuk meg. Hűvös, elegáns illat, gyógynövényes, fűszeres, picit krémes és egy kicsit vaníliás. El kell merülni az illatban egy kicsit, mert komplex. A bor tanninja itt is szép, ezt az összes bornál meg kell dicsérnem. Az alkohol 14 %, de ez ebben az esetben még bőven elviselhető. Meg van a test, a sav is benne, de ami a legszebb az ízvilág. Nem akar első pillanatban lehengerelni, sokkal fontosabb benne, hogy harmonikus, és követeli az újabb kortyintást. Fekete gyümölcsök, szilva, kicsi hordóval.
Volt még egy siller boruk is, ami azért készült, mert 2010-ből nem lesz vörös boruk. Jómagam nem nagyon tudok mit kezdeni a sillerrel. Tudom, hogy sokan mások sem. Persze nem szabad elfelejteni a hagyományokat, de nagyon nem kell erőltetni sem. Akit bántanak a csersavak, de nem csak fehéret inna, annak jó választás. Kevésbé jó választás még a bemutatásra került Cabernet Sauvignon. Ennek az az oka, hogy a 2008-as tétel, annyira fiatal, hogy gyakorlatilag semmit nem mutat értékéből még. Nem is szabad még meginni.
Bátran ajánlom mindenkinek ezt a négy pincészetet. Tessék kérni az eladódtól, ha nem találjuk a polcokon. Garantáltan szép élmények várnak minket és biztosan nem fogunk csalódni egyik borukban sem. Várjuk a folytatást.
