Abasár, korában Saár története egykorú Magyarország történetével. A honfoglalástól kezdve fontos, királyadó település. Az Aba nemzetség szálláshelye, Aba Sámuel, harmadik királyunk szülőföldje, akinek emlékezete még most is fontos része, a város önmeghatározásának.

Ahogyan a szőlő és a bor, ami mindig is jelen volt a helyiek életében, sőt a 19. században ez volt a legjelentősebb megélhetési forrás.

A mátrai borvidéken járunk, Gyöngyöstől 8 kilométerre, északra, a Sár-hegy lábánál és oldalán, a Bene patak partján. Az 500 méter magas Sár-hegyen van – Nagy-Eged után - hazánk második, legmagasabb szőlőterülete. Fő jelképe, a Szent Anna kápolna. A Sár-hegy vulkánikus eredetű. Andezit, andezittufa, riolittufa alapú, rajta lősz, majd végül változatos erődtalaj. A talaj mellett, a jó vízellátottsága, a gazdag nővény és állatvilága, az állandó szélmozgás teszi a borvidék és az ország egyik legkiválóbb, bár most eldugottan dolgozó, szőlőtermő területévé.

Mátrai borvidék igen jelentős része, még mindig nagyüzemi borkészítését szolgálja ki szőlőivel. Ennek is köszönhetően, előszeretettel hívják a Mátrát, a könnyű, gyümölcsös, reduktív borok hazájának. Sok forradalmár társával együtt harcol ez ellen Major Levente (Levente Pince), a szőlőben, a pincében, és a kóstolókon végzett munkájával.

Leventéről első pillantásra egy viking jut eszembe. Hosszú, vörös szakáll és haj, széles váll, határozott, öles léptek. Még ha van is benne északi vér, akkor sem a harcias, csatabárdot lóbáló, kalózkodó vonal, sokkal inkább a bátor felfedező, és mesemondó.

A története, legalábbis, ahogyan ő elmesélte, sok szempontból tipikus. A családnak mindig volt szőlője, mindig foglalkozott borral, de Leventét nem nagyon hozta lázba. Egyházi bentlakásos iskolába járt, ahol az igen rövidre szabott kimenők során a minőség helyett, a mennyiség volt a fontos. Csak később egyetemista korában gondolkodott el azon, hogy a minőségi italok fogyasztására kellene koncentrálni, és ha már ezt nem könnyű beszerezni, akkor készíteni kellene. Tudta, hogy szülőföldjén kiváló borokra van lehetőség, érdemes lenne otthon próbálkozni.

A Kertészeti Egyetemet nem nagyon értette, mert ott is a nagyüzemi munkamódszerek megtanítása volt a fontos, és tudta, hogy ez nem az ő útja. Az övé az a gazdálkodás, borkészítés, ami a lehető legnagyobb harmóniában van a természettel. A kóstoló végére kitisztult, hogy minden körülötte lévő dolgoknak ez a vezére, a harmónia, na meg a vidámság. Legyen ez a borászat, vagy a helyi iskolában végzett gyermeknevelői, közösségi munka.

Mielőtt azt gondolná bárki, hogy ez valami fizetett hirdetéses írás, de nem az, befejezem Levente dicséretét, akiben tényleg egy nagyszerű embert ismerhetem meg, és térjünk át egy kicsit a szakmára.

Levente borok (készítette: Gonda György)

Kb. három hektáron dolgoznak: olaszrizling, rajnai rizling, kékfrankos, Irsai Olivér. Fő irány a szőlőben az irsai tőkék felszámolása, és régi magyar fajták betelepítése. A területek több dűlőben találhatók, kisebb területen, idős tőkéken. A hozamkorlátozás igen nagy, jóval kiló alatt/tőke. Felszívódó szerek természetesen szóba sem jöhetnek, egyéb organikus védőszerek is csak alig. Lehet is látni, mert Levente szőlői közel sem olyan haragos zöldek, mint a hegyen sok másik sor. Sokkal nagyobb hangsúly van a zöldmunkán, a megfelelően védő és légmozgást engedő lombozat kialakításán. A talajtakaró természetes állapotát fenntartják, és ha jönnek a vadak az sem olyan nagy baj. Ha már elvettük tőlük a természetes élőhelyüket, akkor ennyit jár nekik! – mondja Levente.

Az első hivatalos évjáratuk a 2012-es volt, de 2005 óta készít Levente bort, saját célokra. A pincében folyamatosan 11 C a hőmérséklet. Ezért nincs zajos, csak lassú akár 8 hónapig is eltartó spontán erjedés. 48 órás mustülepítés történik minden tétel esetében. Egyre több bor kerül teljesen szűretlenül a palackba. Ennek ellenére minden kóstolt tétel tökéletesen tiszta volt. A kénezés is nagyon alacsony, komoly törekvés van a 0 szám elérésére. Egyes tételeknél alkalmaz battonage technológiát.

A kezdet egy 2016-os Irsai Olivér volt. Mint esett róla szó Leventének nem kedvence ez a fajta, és nem is készített belőle reduktív tételt. Úgy gondolja, hogy könnyű, illatos bort bárki tud készíteni, csak egy-két csepp fiolás csoda kell hozzá, és nem tudás, munka, tapasztalat. Ezért az irsai kis hordóba került, és naponta felkavarta valaki, a seprőt. Hát egy kicsit más volt, mint amit a fajtától megszoktuk, de az erőteljes szőlős, gyümölcsös ízeket így is csak mérsékelni sikerült.

Sokkal többet érdemes beszélni az olaszrizlingekről és a kékfrankosokról.

A Szentanna és a Júdás 2015-ből, testvérek. Ritkás, aprófürtű klónokkal dolgozik, hasonlóképpen, mint Karner Gábor Szücsiben, vagy a Kasnyik Pince, a Felvidéken. 60 éves tökékről jött a szőlő, héjon áztatás, 1 éves erjedés, majd félév hordó és félév tartály. Ennek a klónnak sokkal nagyobb a beltartalma, testesebb olaszrizlinget ad, és sokkal jobban gyűjti a savakat. Ezeket érezni a borban is. A legtöbb olaszrizlinghez képest sokkal gyümölcsösebb, határozottabb karakterű. A Júdás tökéletes ugyanez a bor, csak szűretlenül került palackba. A nevét onnan kapta, hogy az első szűretlen tétel, így kérdés volt, hogy a bor elárulja-e vagy sem gazdáját. Még vibrálóbb, élénkebb, sokkal több benne az alma, körte aromatika, mint a Szentannában.

A szintén 2015-ös Saár és Barabás is ugyanilyen alapon testvérek, csak ezek a borok más területről származnak és más klónból. Battonage eljárás segítségével készültek, és ezek is kiváló tételek, bőven 5 csillagos kategória.

Az est fehérbor mindenképpen a 2014-es Szentanna olaszrizling volt. Ugyanaz a terület, ugyanaz a klón, mint a 2015-ös bornál. A bort még izgalmasabbá teszi az évjárat adta hűvösebb, feszesebb karakter, kis zöldfűszeres illatjegyek és citrusok. Csopaki kódexborok között lenne a helye.

A 2015-ös rajnai rizling is szép tétel volt, de még annyira nem egyértelműen Levente bor, mint az olaszrizlingek. Enyhe maradékcukorral fűszerezett, fajtajelleges, virágos, kicsit mézes rajnai.

A folytatásban jött négy, szemtelenül gyönyörű kékfrankos. Mátrai kékfrankosok, gyümölcsös, élénk, hűvösebb aromavilág, a hordós jegyek csak simogatnak.

Miután Levente elmesélte, hogy a 2014-es évjárat 1 hónapot volt héjon, a 2013-as pedig 2,5 évet töltött nagyhordóban, tette fel magának hangosan, a címben szereplő kérdést: Lehet, hogy fullban nyomom a kretént?

Nem gondolnám, mivel a borok nagyon is rendben vannak. Inkább azt mondom, hogy a szokatlant, a járatlant taposod, Levente.

A 2014-es évjáratnak még idő kell, ez egy türelmes bor, nagy alapanyag, fiatal, nagy energiával. Inkább válasszák most a 2013-ast, ami még mindig tele van piros bogyós gyümölcsökkel, gazdag aromájú, vibráló, imádnivaló bor, sokáig lesz még a csúcson. A 2012-es is ott van, de már lekerekedett, megnyugodott. Igazi nagy, érett kékfrankos, egy a fajtának tökéletes évjáratból.

Az este zárásai a cukor tartalmú olaszrizlingek voltak, segítve a kötetlen, elmélyült beszélgetést. Szépek voltak, kedvesek, gyümölcsösek, fűszeresek, jól illetek a sorba, és megmutatták, hogy az olaszrizlingnek nagyon széles a lehetősége.

Levente borokat nem lehet kapni minden boltban, egy kicsit keresni kell, vagy legjobb, ha hívják a weboldalon található számokat http://www.leventewine.hu/

Ám itt még inkább meg kell jegyezni, és ki kell emelni, hogy Major Levente borai, a magyar borok legkiválóbbjai közé tartoznak, és a csúcsgasztrónomiában is megtalálták a helyüket, de igazán Levente közreműködésével érdemes kóstolni.