Az északi part mindenképpen fehér, a déli inkább vörös, néhol fehérrel pettyezve. Már, ha a borról beszélünk. Máskülönben kéktől, a zöldön át a haragos szürkéig, vagy éppen aranyban pompázó.
Decemberen tartották a IV. Vörös Balaton kóstolót, a Jásdi Borteraszon. Balatoni vörösborokat vonultatott fel az esemény, Jásdi István szubjektív válogatása alapján meghívott pincészetektől. Vendéglátónk jó ízlése garantálta a minőséget, és azt, hogy egy széles áttekintést kapunk, elsősorban Észak-Balaton vörösboraiból.
A két part mai felosztása, az 1890-es években pusztító filoxéra járvány után alakult ki. Előtte az északi part is sokkal vegyesebb képet mutatott, jelentősen nagyobb volt a vörösborok aránya, például a kadarkáé. Jelenleg a déli parton hangsúlyosabb szerepet kap a kékszőlő, a fehérekhez és az északi parthoz képest is. A somogyi dombság meleg klímája, a homokos, löszös, változóan agyagos talaj tökéletesen alkalmas, a legtöbb kékszőlő fajta beérlelésére. Választékban hangsúlyosak a francia világfajták, bár sauvignon teljes érettségének elérése itt sem mindig sikerül, viszont a merlot már akár túl is tud érni.
Az északi part vegyesebb képet mutat. Még mindig és elég sokáig fehérboros vidéken járunk, legyen az Füred-Csopak, Balaton-felvidék vagy Badacsony. A bonyolult földrajzi viszonyok, a tótól való távolság, a dombok és hegyek által kialakított mikroklímák jelentősen befolyásolják a lehetőségeket, a megfelelő fajták kiválasztását. A kékszőlős területek újratelepítését nehezíti, hogy az erre legalkalmasabb, déli fekvésű, vízre néző területek nyaralókkal beépítettek. Ezért például a tihanyi részről származó vörösborok, messze nem első osztályú dűlők terméseiből készülnek. Ennek fényében fel lehet tenni a kérdést, hogy mire lehetne képes Észak-Balaton vörösborban, ha arra legalkalmasabb területek rendelkezésre állnának? De a nyaraló vagy szőlő, természet vagy infrastruktúra kérdésében én sem szeretnék döntőbíró lenni.
Füred-Csopak borvidéken a kékfrankos látszik, a legnépszerűbbnek. Szépen és savban gazdagon tud beérni, intenzív, piros bogyós gyümölcsökkel, mély összetett karakterrel, jó ásványokkal. Bár a kóstolási élmények alapján, a sav könnyen lehet egy kicsit merészebb a kelleténél. De hát ez nehéz ügy, mert itt sem akkor szüretelnek, amikor kész a szőlő, hanem amikor van munkás. A Guden Kisbirtok és a Jásdi Pince 2017-es kékfrankosai az első esetre jó példák, míg a Homola vagy a Szent Donát borai sokkal savhangsúlyosabbak. Kérdés, hogy ez jót tesz-e az érlelésnek, meghosszabbítja a borok életét.
Békés hangulatkép (saját fotó)
A kékfrankos dominancia ellenére, a borvidék legismertebb vörösbora, a Jásdi Pince Ranoldere, ami tisztán siralomvágói cabernet francból készül. A most kóstolt 2015-ös évjárat is hozza a megszokott minőséget. Ez nem véletlen, mert az észak-balatoni területeknek kimondottan jól áll, a cabernet franc. Legalább olyan jól, mint Villánynak, sőt talán jobban is. Abból a szempontból biztosan, hogy itt a franc fajtajelleges eleganciájára, hűvösebb illatkarakterére kerül a hangsúly. Az itteni térhódításban biztosan sokat segít a fajta kisebb hőigénye is. Szép volt a Figula Pince 2016-os évjáratos tétele. A nyár folyamán kóstoltam gyönyörű franc-t, a 2HA és a Sabar birtokokról, Badacsonyból. Villa Tolnay is dolgozik ezzel a fajtával, illetve Pállfyék vörös Birtokborának is részét képezi.
Villa Tolnay megújult címkéi (saját fotói)
Véleményem szerint ez a két fajta, aminek leginkább látszik a helye az Észak-Balaton mentén, és most délről azért gondolkodom kevesebbet, mert ott már kialakult a viszonyok, a fajtaválaszték, a technológiák. S mint látható a kiállítók névsorából, hogy Jásdi István választása is inkább az északi barátokra esett.
Persze bizonyított már többször is a merlot, shiraz, vagy a cabernet sauvignon, de ezeknek a fajtáknak a helye szerintem nem csak itt, hanem az egész országban kérdéses. Ahogyan a pinot noir élete sem egyszerű, még akkor sem, ha például János von Beöthy, Villa Tolnay vagy most nem kiállító Válibor tételei már többször megmutatták magukat. Arról nem is beszélve, hogy egy csopaki mivel fog kikandikálni, a nagy magyar kékfrankos tengerből?
Azt gondolom, hogy az észak-balatoni vörösborokat egyelőre érdemes kísérletként, tapogatózásként felfogni. Készüljön, hiszen a borvidékek egyértelműen alkalmasak, a mai igényeknek megfelelő vörösborokat készíteni, és van is rá igény. Azért a hangsúly még nagyon sokáig a fehérborokon lesz, de az ezen a délutánon kóstolt vörösek elmondták, hogy milyen sokoldalú a borvidék, gyakorlatilag bármire képes, ha jó kezekbe kerül. Az azért fontos, hogy a lentebb felsorolt kiállító borászatok mindenképpen a magas minőséget képviselik. Ennyire azért nem szép a helyzet, legyünk kísérletezőek, de nem várjuk minden észak-balatoni vöröstől csodákat.
Kiállító borászatok:
Jásdi Pince, Guden Kisbirtok, Figula Pincészet, Szent Donát Birtok, Villa Tolnay Bor- és Vendégház, Homola Pincészet, Kislaki-Légli Géza, 2HA Szőlőbirtok és Pincészet, Petrányi Pince, Janos von Beöthy Pince, Káli Kövek, Garamvári Szőlőbirtok, Pálffy Szőlőbirtok
