Impozáns helyszín, majdnem mindegyik badacsonyi borász, rengeteg bor, komoly érdeklődés. Ez volt a Badacsony New Yorkban rendezvény.
Kicsit részletesebben. Úgy tűnik, hogy egyre népszerűbb lesz Budapest luxusszállodáit, legpuccosabb helyeit igénybe venni arra érdemes borkóstolóra. Ez persze így van jól, minőség a minőség mellé. A New York kávéház nem csak roppant elegáns, hanem felkészült személyzettel is rendelkezik és ez nagy segítség. Persze ennek ára van, szerencsére itt nem volt, hiszen a 2 500 Ft-os belépőjegy igazán olcsó, amihez járt egy profi jegyzetfüzet és korlátlan vízfogyasztás is. Valószínűleg ez is növelte az érdeklődést, amely szokatlanul komoly volt, emiatt a munkaidő végeztével elég sokan lettünk. De sebaj.
Gyakorlatilag minden lényeges badacsonyi borászat jelen volt, egyetlen feltűnő hiány a Bazaltbor Kft. Érdekes lett volna két Laposa asztalt egymás mellett látni! Hiszen ez a magyar valóság. Ja itt jut eszembe, Laposa Bence új címkéje nagyon profi lett.
Komoly kihívás volt az egész rendezvény. Ugyebár ott volt a sok 2011-es bor, amelyek még nincsenek készen. A legnagyobb része hordóminta, nyúzott, friss palackozás volt. Azt gondolom, hogy korai volt egy ilyen évjáratbemutató. S ez nem csak az én véleményem, egy-két borász is megjegyezte, illetve sokan elnézést kértek, hogy ilyen állapotban vannak a borok. A kihívás másik része, hogy mindenki egy halom tételt hozott, és persze az ember egyet sem akar kihagyni. Egy ideig álltam a sarat, aztán úgy gondoltam, hogy mindenkitől csak egyet. Ekkor viszont furcsán néztek rám, mikor elmagyaráztam miért, akkor persze megértették, de valahogy nem jött ki jól. Azt gondolom, hogy két-három bőven elég, mert jó választás esetén ennyi bor is megmutatja a pince erejét, arcát, s a kiválasztott tételek is sokat mesélnek. Egy ennyi résztvevős rendezvényen ezt érdemes lenne végig gondolni.
Akkor nézünk pár tételt.
Elsőnek egy ellenvélemény. Sok borbarátom, boríró társam dicsérte a 2HA 2010-es olaszrizlingéjét. Én nem teszem, mert egy remek, érett alapanyagot elrontottak egy rossz hordóhasználattal. Az egész boron eluralkodott a valószínűleg nem megfelelő hordó. A minap kóstolt Tabunello 2009-essel is ez volt a helyzet. Szerintem ez nem jó irány, vagy a szakmai tudás hiánya.
Az Istvándy Pince is megmaradt hagyományainál, de ennek örülök. A 2011-es Olaszrizling megmaradt a könnyed fogyasztás jegyében. Virággal teli illat, közepes kellően hosszú savak, jól ihatóságra törekvő szerkezet. Ízében egy halom gyümölcs: alma, mandarin, barack. Az évjárathoz képest igen jó formában van már most.
Laposa Bence boraiban sem történt jelentős koncepcióváltás az előző évekhez képest. A hordóminta olaszrizling tetszett a legjobban bár igazából ez sem lógott ki a sorból, szépen beleillik a fajtajelleges, mondhatni „konzervatív”, de népszerű és kedves tételek közé. Mint mondtam fajtajelleges illat virágokkal, sok gyümölccsel. Kóstolva szép savak, közepes test, megfelelő alkohol, hosszú íz, nagy potenciál. Ízében is jönnek a fehérhúsú gyümölcsök.
Legnagyobb örömöt Nyári Ödön borai jelentették. Mivel végre rendelkezésre áll már annyi hely, hogy hordóba is kerülhessenek a borok, nagy lendületet vettek a tételek. Mindegyik klassz volt. Kedvencem volt a Piarista bor, amely egy 2009-es Kéknyelű. Aromatikája határozott keleties vonulat, buja fűszerekkel, parfümökkel. Bele lehet temetkezni. Kóstolva ezt az illatot kiegészíti némi zöldalmás fanyarság. Szép savak, jó lendület, nagy test és komoly alkohol, de ez itt valahogy nem zavar, mert az íz és illat valahogy megköveteli. Ilyen szép kéknyelűhöz még nem volt szerencsém.
Mások is hoztak kéknyelűt, nő az érdeklődés. Tetszett még Szászi Endre 2011-es bora. Majd kiugrott a pohárból. Tulipán, barack, hús, kő. Fiatal, nagy savak, de érezhetően jó lesz, helyére kerül. Nagy test van benne, sok izgalom, megfelelő hosszúsággal. Ízben ásvány, némi szőlő, pici vegetalitás.
Essen szó két „nemzetközi” fajtáról. A rajnai rizlingről régóta azt gondolom, hogy a nemzetközi fajták közül ez az, mit érdemes lenne telepíteni Badacsonyban, amennyiben a szürkebarátot nem tekintjük annak. Én nem tenném, mert szerintem az itteni szürkebarátok igen csak eltérnek az olasz vagy elzászi társaitól, egyértelműen magyar.
Az egyik a Villa Sandahl Recept nevű bora. Ez egy 2010-es évjáratú rizling. Illata nagyon fiatalos, igazi rajnai illat, némi kis édes felhanggal. Szép, lendületes, hosszú savak, komoly test, van benne egy kis alkoholtöbblet. Igazi komoly borrá áll össze. Hosszú barack, alma, és rózsavirág ízek.
A másik szintén egy villából való csak ez a Tolnay, és egy zöldveltelini. Azt nem tudom, hogy érdemes-e ezzel a fajtával foglalkozni, mert még nincs elegendő kísérlet ennek megítéléséhez. Az tény, hogy a Villa Tolnaynak jól megy. Komplex illat élesztővel, marcipánnal, némi földes jegyekkel, pici hordóval. Jönnek a lendületes badacsonyi savak, nagy test, komoly alkohol, hosszú bor, szép lecsengéssel. Ízében édes gyümölcsök, fűszeresség, kedves összhang.
Komoly délután nagyon várom, a szokásos tavaszi Balaton Borfesztivált május elején, hogy egy-két 2011-es bort újra megkóstoljak illetve össze tudjam hasonlítani a többi balatoni borvidékkel. Azt gondolom, hogy nagy a verseny Balatonfüred-Csopak, Badacsony és a Balatonboglár között. Az biztos, hogy a borvidékek központjai közül Balatonfüred messze a leginkább megszépült.
