Gondolkodtam egy ideig, hogy írjak-e valamit a rendezvényről és ha igen mit? Mivel régi, kedves viszony fűz a Borjour-hoz az, hogy igen egyértelmű volt. Úgyhogy most jöjjön, ami eszembe jut egy kicsit csapongva.

A rendezvény szépen „kirúgta” ráncait. Egyenesbe került minden. Elfogadható mennyiségű ember, szellősen és volt minden, ami egy kulturált borkóstoláshoz szükséges.

Egy dolog volt, ami általában az összes magyarországi borrendezvényen probléma – vesszőparipám - az ennivaló. Az itt biztosított étel ehető volt, bár nem túl sok fantáziáról tanúskodott, némi műínyenc felhanggal vegyítve. Ez még nem lett volna oly nagy probléma, ha nem lett volna mocskosul drága. 1450 Ft nagyjából két evőkanál mennyiségű krémért, 3 szelet bagettel arcpirítóan drága. Ennek a tálnak a maximum előállítási költsége, mindennel együtt 400 Ft, a sajttál sem ért 800 Ft-nál többet. A mangalicás cuccról nem tudok mit mondani, mert nem kóstoltam, de mennyiség alapján a kezdődő alkoholos hangulaton nem sokat segített. Ezen nem csak a Borjournak kell még javítani, hanem más rendezvénynek is. Szerencsére ez csak 5 percig okozott szomorúságot nekem, előtte és utána minden tökéletesen rendben volt. Sőt, dicséretes volt a kellő mennyiségű víz biztosítása.

Picit a borokról, a borászatokról. Szerencsére nem csak azok a borászatok voltak itt, akik minden komolyabb rendezvényen ott szoktak lenni, picit kevesebb ilyen volt. Sokkal több volt a rendszeres borfogyasztók között ismert név, illetve az aránylag ismeretlen név is.

A közönség becsületére legyen mondva, hogy mindenkit ostromoltak lelkesen. A „húzónevek” előtt mindig nagy tömeg volt, de a többiek sem unatkoztak. Talán volt egy-két népszerűtlen, de lehet, hogy az nem véletlen, mert engem sem lökdösött oda semmi és meg sem tudom már mondani, hogy kik voltak.

Sajnos nincs új a nap alatt. Az újonnan megjelent, első-másod éves borászatok semmi izgalmasat nem tudtak nekem mutatni ezen a délutánon. Látszik, hogy szenvedély, elszántság van bőven, tudás és tapasztalat kicsit kevesebb. Rendben lévő borok voltak ezek, semmi hibájuk, csak 12 egy tucat. Bízom bennük, de félek, hogy ez kevés lesz a szép és napos jövőhöz. Nehéz szakma a borászat. Akit érdekel, hogy kikre gondoltam azok írjanak és meglevelezzük magában.

Amit egy picit hiányoltam az néhány nagy név, persze Ők mindenütt ott vannak, de azért mégis ez nagy rendezvény. Leginkább Sopront éreztem hiányosnak. Illetve valami újdonságot, amit nem nagyon találtam. Mindenki a régi bevált borokat hozta. Kóstoltam volna szívesen több 2011-es bort.

Ezek csak olyan kis ötletek és elsősorban a borászoknak, nem a rendezőknek, de remélem Ők is tudnak nyomást gyakorolni.

Köszi Adri, Gábor, Sebi, Szilvi, Tamás! Remélem nem hagytam ki senkit.