Az első Terra Hungarica Borszalont rendezték meg november 19-én. Emlékeim szerint az első ilyen tematikájú bemutatkozás, legalábbis ilyen erős mezőnnyel. Valószínűleg ez a megjelenés nem véletlenül esett egybe a főszervező Terroir Club 5. születésnapjával. Köszönjük nekik, tanulságos, izgalmas volt.

A résztvevők olyan borokat készítenek, amelyek megmutatják a termőterületük jellemzőit. Ez egyben – a kiállító borászatoknál – azt is jelenti, hogy igyekeznek a lehető legtermészetközelibb módon művelni a szőlőt, készíteni a bort. Ám félre ne értse senki, nem feltétlenül kell ehhez biodinamikus, meg organikus címkével, papírral rendelkezni.

Aki borértékelésre vagy a rendezvényről szóló beszámolóra számít, annak csalódást okozok, mert inkább elmélkedés, belső kérdéscsokor következik.

A mai magyar borpiacon mindenki igyekszik magát megkülönböztetni valamivel a többitől. Van aki tettekkel, van aki hangzatos címekkel. Ilyen címke – sokszor minőség nélkül - kézműves, biobor, organikus, biodinamikus, terroirbor. Biztos van még más is, de hirtelen nem jut eszembe több.

Ezek közül messze kedvencem a kézműves. Na az mi?

Általában olyan válaszok szoktak érkezni, hogy kézzel dolgoznak, kis mennyiségben. Jó! mondom én. Na és akkor mi van? Az is baj, hogy valakinek van egy bogyózója, vagy esetleg gőzborotvával is takarít. Kicsi a mennyiség? Akkor Pista bácsi bora a szomszédból jó bor, pedig fogalmam sincs a pincetisztaságról. Lehetne még pár ilyet kiragadni. Mint tudott semmilyen magyar borszabály nem ismeri a kézműves bor fogalmát, nincs definíció, nincs paraméter. Innentől kezdve ez nem más, mint parasztvakítás. Értem a kifejezés elhatároló jellegét, de ki garantálja nekem, hogy ettől még a bor jobb, többet ér. Maximum egy borboltba vetett bizalom, ahol ilyen termékeket árulnak.

Na aztán itt vannak a bioborok. Itt arra gondolok, hogy valaki azt mondja a borára, hogy biobor és a bioboltban árulják. Ez is egy érdekes kérdés. Szerintem az a biobor, amit olyan gazdaságban állítanak elő, amely rendelkezik a megfelelő minősítéssel, és a szabályoknak megfelelően végzi munkáját.

Máris áttértünk a bioorganikus, és a biodinamikus borászatokra. A két kifejezés nem ugyanazt takarja. Az alapelvek egyformák: nem használnak kémia anyagokat, figyelembe veszik a környezet ökológiai viszonyait és úgy végzik a termelést, borkészítést, hogy ez a lehető legkevésbé károsítsa a környezetét, beleértve az embert is. A biodinamikus művelésnél ennél mélyebb elvek, elméletek, gyakorlatok is bekerülnek a rendszerbe. Ilyenek a hókuszpókusznak, pogány rítusnak is tekinthető pl. Hold állásán alapuló permetezés, homeopátiás szerek használata, gyógynövények, állati trágyák keverése, bőségszarú stb. A rendszer működik, mert a borok most már hosszú évek bizonyítottan jók.

Ám az a kérdés, hogy ettől jók, vagy egyszerűen valakik csak meglovagolják a hullámokat?

Véleményem, és szívem szerint azt mondom mindkét kérdésre, hogy nem egészen. Ahhoz, hogy a borod magas minőséget produkáljon, legyen benne a szőlőnek, a borkészítési technikának megfelelő érési potenciál, fejlődési lehetőség, ahhoz tökéletesen tisztában kell lenni a szabályokkal. Jól felkészült szőlészre, borászra, pincemesterre stb. van szükség. Ha ez nincs akkor tökéletesen mindegy az egész. Ha pedig szeretnénk természetközeliek lenni, akkor nem árt egy kis geológia, ampelográfia, csillagászat és még ki tudja mi. Persze sok hit, szeretet, erő.

Ezenfelül két dolog kellene még. Először, hogy legyen minél több szakember, aki a hagyományos módszerekkel is jó bort tud készíteni, mert lássuk be bőven van hiány. Aztán majd utána lehet a továbblépésen is aktívan gondolkodni. Illetve egy erős Hegyközségi rendszer, amely jól seggbe rúgja azokat, akik visszaélnek a fenti kategóriákkal, kifejezésekkel, eltérnek az előírásaitól, vagy előírások nélküli értékétől.

Szóval nagyszerű és követendő gondolat, hogy legyen a prémium kategóriájú borkészítés természetközeli, kémiai szerektől mentes, szóval minél élet barátabb. De ilyenen csak akkor gondolkodjunk, ha már értjük a szőlőt és tudunk bort készíteni. Nem lehet a szinteket átlépni.

Ezek a gondolataim akkor kezdtek igazán fájó valósággá válni, amikor a Nicolaihof Wachau borászat rajnai rizlingjei után visszatértem magyar fehérborokat kóstolni. A különbség nem csak az árakban nyilvánultak meg.

Ha már ez volt tematika akkor nekem kérdés, hogy miért nem volt jelen a Pfneiszl vagy a Pendits pincészet? Az a kérdés is felmerült bennem, hogy Villányban nincs ezeknek az elvárásoknak megfelelő borászat? Tudom, tudom, hogy Malatinszky Csaba. Aztán ennyi???