Újra van ifjúsági kérdés hazánkban. Úgy hívják, hogy Junibor. Testületileg jelent meg a probléma a Rókusfalvy Teraszon és próbált megoldást találni a gondokra.
A kérdés az, hogy van-e utánpótlás hazánkban? Vannak-e olyan fiatalok, akik a világot járva, mint régen a céhlegények, sok ismerettel gazdagodva hazatérnek, elkészítik a mestermunkát, így elnyerve a szakma és a vásárlók dicséretét?
Válasz egyértelműen igen! A létszám már kérdéses. A bemutatón a fehérboros fiatalok tűntek magabiztosabbnak. Árvay család és Angi készíti évek óta az egyik legszebb száraz sárgamuskotályt a tokaji borvídéken. A 2010-es évjáratra sem lehet panaszunk. Demeter Bandi (ő lett egy évig a JuniWine) 2009-es Furmintja az egyik legjobb bor volt, amit ihattam ezen az estén. Igen érett jegyekkel, húsossággal, határozottsággal, kevés gyümölcs, sok ásvány. Vele volt egy asztalnál ifj. Szepsy István és a kicsit késő Figula Misi is. Misi arácsi olaszrizlingje is belefér a hújújújújú kategóriába. Erzsébet Pincét Prácser Hajni képviselte egy 2010-es Zafír dűlős borral. Amiben az éles ellentétet imádta a legjobban. Illatában édes, kedves, gyümölcsös, virágos. A korty viszont csontszáraz, savhangsúlyos, erőteljes, izmos. A 2002-es Fordításuk, amely egy 6 p. aszú „maradéka” 120 gramm cukorral, szépen magán viseli a botritisz jegyeit és mellett egy nagy adag friss sárgabarackot is hordoz magában. Édesége pont elég, ennél sokkal több nekem nem kell. Több fehérbor is volt, amit nem kóstoltam, mert vagy már sokat ittam (Kamocsay borok, Gere Zsolt Hárslevelű, Gál Péter Eger Csillaga), vagy valamiért nem került rá sor. Volt olyan is, amit kóstoltam, de nem írok róla. Csalódás volt Hernyák Tomi 2009-es Királyleányka+Szürkebarát házasítása. Egyszerűen csak azért, mert még mindig csak az új fahordóról szólt a bor. Szerintem a Királyleánykának semmi szüksége az első töltésű hordó használatára. A Birtokborról sem maradt különösebb élményem. Viszont megtudtam, hogy a 2009-es Pinot, ami nagy kedvencem már elfogyott.
Lássuk a vörösöket. Konyári Dani két kékfrankosa volt az egyik legizgalmasabb élmény. Mind a sima, mind a Jánoshegyi messze eltér a magyar klónok adta kékfrankos élménytől. Mivel ez német. Illatában nagyon határozott érleltség, animalitás. A Jánoshegyinél több fajsúlyos fekete bogyós gyümölcs. Nagy beltartalom, komoly potenciál, sűrű, fekete bor mindkettő. Csak tapasztaltaknak.
Emlékezetes volt Takler András 2009-es Pinot Noir bora, ami szerencsére nem egy meleg, súlyos, déli bor. Sikerült megőrizni benne a fajta fanyarságát, piros gyümölcseit, könnyedségét és belecsempészve Szekszárdot. Nagyon eldugva kaptam, ezért az évjárat sincs meg a Shiraz Reserveből is, amely mint mindig lehengerlő. Fűszeres, kerek, feszes bor, élete elején. Bárkinek ajánlom megvételre és raktárba vele. Ugyanezt gondolom Kiss Gábor Merum boráról, ami 2008-as. Klasszikus bordeaux-i házasítás, amihez nem adta hozzá a magyaros fát és a villányi giga sűrűséget. Klasszikus villányi bor lett azért, vastag, ízes, cabernet jegyekkel, sok, férfias, de beépülésre kész taninnal, hosszú, összetett ízekkel. Komoly ételekhez, 8-10 év múlva. Ennél tovább nem mertem menni, mert tudom, hogy a Gere Kopár 30 fokban nekem nem élvezet. Jó este volt, sok olyan tehetséggel, egyéniséggel, akiktől várhatjuk az igazi feltámadást. Ne aggódjatok bírni fogjátok a terhet.
A héten igyekszem jelentkezni a Várból. A sok bor mellett keresem a választ kedvenc kérdéseimre.
20 év után sikerül értelmes fesztivált rendezni?
Lesz-e elég mosdó?
Kilépünk a töki pompos, kolbász, sajt világából?
Legalább lesz-e két hely, ahol komolyabb sorban állás nélkül, elfogadható áron kapható víz?
