Talán most sokan elkezdenek gondolkodni. Erdőbénye igen, igen már hallottam valahol, na de hol is? Aztán felsejlik a Bor, Mámor, Bénye rendezvény, esetleg a Béres Szőlőbirtok neve. A kiműveltebbek azt is tudják, hogy a tokaji ősszőlő, a Vitis tokajensis lenyomatott itt találták meg.
Ezeket az információkat azzal egészítem ki, hogy a borvidék mértani közepén járunk, egy három oldalról védett medencében, ahol a talaj egészen más, mint a borvidék többi területén. Itt a kötött, nyiroktalaj a jellemző, ami természetesen hatással van a borokra is. Az sem tévedt nagyot, aki azt mondja, hogy Bénye a kádárok faluja. Ez is igaz, ám az itteniek keményen harcolnak, hogy boraikról is ismertek legyenek.
Szerencsére a Béres családon kívül mások is vannak: Karádi-Berger, Homonna Attila, Csite Norbert, Vissy, Vayi (Ungvári Krisztián), Bardon. Őket azért soroltam fel, mert vendégek voltak a Borkollégium „ősi” alma-materének kertjében. Sokan voltunk, meleg volt, jó borok, finom falatok, gyümölcsleves. Így minden egyben volt egy jó kis kertben üldögélős iszogatáshoz. Szerencsére szúnyogok nem voltak.
Átgondolva a borokat arra az összegzésre jutottam, hogy Erdőbénye termékei könnyedebbek, virágos, gyümölcsös illat és ízvilágúak. A savak kevésbé erőteljesek, az ásványok kevésbé meghatározóak, mint legtöbbször érezhettük a tokaji boroknál. Az édeseknél ez egy picit probléma is volt, mert ettől kissé negédesek, ellustultak lettek, ám emellett nagyon kedves, hízelgő, gyümölcskosár élményt is adnak.
A Béres borokat külön nem méltatom, aki kíváncsi beüti a Google-ba és olvashatja órákig a véleményeket. Karádi-Berger Borászat talán a második legismertebb erdőbényei pince. A Narancsi és a Palandor dűlőkből származó borok igen gazdagok, komoly potenciállal. A Narancsira inkább a gyümölcsök (körte, alma, citrusok) a jellemző, a Palandorra inkább az ásványok. A 2008-as Selectio (Késői szüret) pedig egy igen izgalmasra, lendületesre, sárgabarackbombára sikerült, az édesség minden kellemetlenségét nélkülöző bor.
Vayi (dűlő neve is) borászat tulajdonosa Ungváry Krisztián két igazán könnyed, barátságos furminttal lepte meg a csapatot. Aki most ismerkedik a fajtával, a borvidékkel, kezdje ezzel! A fanatikusok pedig igyák ezt a fárasztó nap után! Jól fogyaszthatósága mellet, igen szerethető ára miatt is népszerű a Bortársaságnál. Igen nagy izgalmat váltott ki aszúból készült ecete is.
Homonna Attila remélhetőleg senki előtt nem ismeretlen. Egyrészt az első bekezdésben szereplő rendezvény egyik motorja, és második éve a sajátja mellett Barta Károly boraival is foglalkozik. Csite Norbert borairól viszont még én sem hallottam soha, talán azért, mert ha jól vagyok informálva akkor 2009-ben készült az első. Azért vontam össze őket, mert mindketten ugyanabban a Határi dűlőben termesztik furmintjaikat és mégis két különböző bor. A Csite 2009 Határi (Toplec) furmint illata elsőre gyógyszeres, füstős, ásványos. Idővel szép körte illatok törnek előre. Belekortyolva férfias határozottságot kapunk, erőteljes savakkal, komoly testtel. Semmi elegancia, mondhatnánk finesz, de nem is baj, mert ebben az egyértelműségben rejlik az izgalma. A végén egy kis fa, ami majd el fog tűnni. Homonna Attila ugyanezen bora sokkal kedvesebb, érezhető a borász nagyobb tapasztalata. Illatában az ásványos, sós jegyeke mellett megtalálni bőven a fehér virágot, kis fűszerességet is, és körtét. Ízében is sokkal kedvesebb, egyensúlyosabb, ám a végén érezni kezdjük a bor komolyságát. Hosszú bor, hosszú eltarthatósággal, bravúros savkészlettel és rengeteg gyümölccsel.
Vissy Úr 3,5 hektáron dolgozik a Peres dűlőből. A Peres legendás tőkéji igen szép szőlőt adtak a 2008 Furminthoz, amiből Homonna Attila segítségével szép bor készült. Lassan nyíló bor, szép aszalt barack, körte illatokkal. Feszes szerkezetű, nagy savakkal, komoly testtel, ásványokkal. Lehetne egy picit hosszabb és akkor még szerethetőbb lenne. Mindezek ellenére nem mondanám bonyolult, rákészülést igénylő bornak, amitől nagyon klassz lesz az egész.
A Bardon pincészet eddig még látókörömbe sem került, szánom-bánom. A tulajdonos édesanyjáról elnevezett pincészet első évjárata a 2007-es, ami a 8,5 hektárról készült, a Meszes, Lapis és Sarkad dűlőkből. A Menon 2007 nyerte meg leginkább a tetszésemet, ami 80% furmint és 20% hárslevelűből állt össze. Töppedt szemekre utaló jegyek, bár nincs benne. Méz, hárs, dió, kapor, aszalt alma összetett illat, kedves, csábító. Száraz bor 3 gramm cukorral, de a sav teljesen eltünteti. Nagy test és melegítő alkohol jellemzi. Ízében már ízig-vérig tokaji bor, sok ásvány, citrusok, pici tannin. A pince borai a görög filozófia nagyjaitól kölcsönözte nevét, amivel az a problémám, hogy nehezen megjegyezhető, és nem mond semmit az emberek 90%-nak. Rossz dolog műveletlenek érezni magamat, pedig ebben az esetben nincs rá okom. Szerintem érdemes lenne változtatni.
Végezetül mindenki látogasson el Bényére, mert a vidék egyik legromantikusabb helye, amelyhez romantikus borok készülnek és persze egyéb kulturális tapasztalni valót is találunk.
Az egri Bikavér Ünnepről szóló beszámolóm elmarad, mivel a kánikulai borozás és traktorozás helyett egy dugulásból fakadó beázás intézésével töltöttem a napomat.
