A sokszor bántott, kevésé dicsért Winelovers csapata október hónapot kinevezte az Olaszrizling havának. Végül is ez inkább marketingfogás, és vélhetően az is marad, mivel hónapokat fajtának kinevezni, igazából semmi más. Annyi előnye azért van, hogy ilyenkor összejönnek a fajta alkotói és nagy merítés kapunk, mint most az olaszrizlingből. Még érdekesebb most ez a téma, mivel az elmúlt hetekben Jásdi István kongatta a harangot a Balaton boraiért, és így az olaszrizlingért is. Illetve hamarosan napvilágot lát az olaszrizling új neve. Ezek és az Olaszrizling Október nagykóstoló okán szeretnék véleményt formálni lelkes olvasóimnak.

Kezdeném azzal, hogy mit gondolok az olaszrizlingről, a helyzetéről és a nevéről, mert ezek nálam összefüggenek. Szerintem megint fordítva ülünk a lovon. Valóban tényleg nekünk kell nevet változtatnunk, és magyarázkodnunk, hogy ez nem is olasz, meg nem is rizling? Először is, hogyha a rajnai rizlingeseket zavarja, akkor szálljanak Ők a szorítóba, a névért. A tokaji nevet sem adták vissza maguktól a többiek, fél évtizeddel ezelőtt. Mi küzdöttünk meg érte, hogy csak nálunk lehessen. Számomra az olaszrizling neve inkább izgalmas, hogy így hívják, pedig az egyik feléhez sincs semmi köze. Néha Dávid is orron pöcköli Góliátot. Sokkal fontosabb, hogy készítsünk belőle olyan bort, hogy az idelátogatók emlékezzenek rá, a magyarok pedig fogyasszák nagy mennyiségben. Az olaszrizlingből, csak egy-két nagyon eredeti tétel fogja érdekelni a világot, mert minden boros országnak van ilyen jellegű fajtája. Ez megmarad a mienknek, a Kárpát-medencének, Közép-Európának, a Balkán közelebbi részének. Inkább azon kellene gondolkodni, hogy miként lehet elérni, hogy a világ megtanulja, hogy van erre felé egy fajta, amit nem szabad kihagyni, ha itt járnak. Ha már Budapest menő úticélnak a számít, akkor itassunk velük olaszrizlinget. Azt is tanulják meg az érdeklődők, ahogyan mi is megtanultuk, hogy a grenache és a garnacha ugyanaz, csak más nyelven, hogy az olaszrizling, welschrizling, a grasevina, laski rizling is ugyanaz. Ezt pedig nem attól fog megtörténi, hogy Mandolának vagy valami másnak hívják, hanem attól, hogy a bor jó. Márpedig abban van még dolog bőven, mivel az alap, borvidéki szintű megjelöléssel piacra kerül tételek között igen sok az érdektelen, értelmetlen tétel. Pedig ez lenne az egyik fő felhasználási módja a fajtának, hogy minőségi alapborok, és alapházasítások készüljenek. Mivel a fajta széles spektrumot tud, ezért persze a dűlős borokban, és a Kódexben is megállja a helyét, mint hegybor. Itt viszont kiváló minőséget, szigorú analitikai szabályok betartását, és a lehető legtöbb esetben érzékszervi vizsgálatot kellene előírni a hegyvidéki szabályozásoknak. Ennek ellenére mindenre használják a fajtát nyakló nélkül. Márpedig ez csak akkor működik, ha bor mindegyik szinten hibáktól mentes. Akkor lesz jó Balatonbornak, vagy alap Egri Csillagnak és Kódexnek vagy Superiornak egyszerre. Amikor ez rendben van, akkor majd lehet okoskodni névvel, meg marketinggel.

Nem véletlenül állítok ilyet, mert volt módom az Olaszrizling Október és Winelovers Afterparty borait előkóstolni, majd mindkét rendezvényen jelentős mennyiségű tételt kipróbálni. Sajnos sok jellegtelen, egyforma, reduktív olaszrizling van piacon. Ezekkel nem az a baj, hogy hibás vagy problémás borok, bár abból is van nem kevés, hanem az, hogy semmilyen élményt nem nyújtanak. Nincs aromatika, nincs szerkezet, csak a bor alapelemei külön-külön álldogálnak magukban. Persze azért vannak igen csodálatos tételek határon innen és túl.

Az Olaszrizling Nagykóstoló az én ízlésem szerint igen jól sikerült. Gyakorlatilag minden fontos termelő jelen volt, elsősorban 2014-es és 2015-ös tételeivel. A jól ismertek mellett volt néhány újdonság is, de azt gondolom, hogy az olaszrizling fajta felosztásra került, megvannak azok a termelők, akik kezdenek valamit kihozni a fajtából. A frissen kezdők pedig valamiért nem tanulnak a tapasztaltabbak példáiból, és valamilyen perverz önsanyargatásból minden, buta kezdő hibát elkövetnek borukkal. Pedig, ha több időt fordítanának az ismerkedésre, tanulásra akkor helyből is indulhatnának nagyon jó borokkal, és nem kellene felesleges tanulóidőket tölteniük azon kívül, amire tényleg szükség van az adott terület kiismeréséhez. Területileg Balatonfüred, Csopak, Káli-medence, Badacsony és Eger, amelyek valóban labdába tudnak rúgni ezzel a fajtával. Itt születnek igazán jó tételek. Persze a Mátrában, Bogláron vagy a Felvidéken is fel-fel bukkannak egy-egy évjáratban érdekes dolgok.

Számomra az este legnagyobb durranása mindenképpen Figula Pince 2015-ben, azonos technológiával készült öt, dűlős olaszrizlingje volt.

Az idei kedvenc olaszom eddig a Sabar Mórocz 2013-ból.