A magyar borszótárban van egy kifejezés, amit Malatinszky Csaba esetében sokszor emlegetnek: megosztó. Készséggel elhiszem, hogy sokan okkal gondolják ezt, de engem nem érdekel. Kedvelem előadási stílusát, gondolatait, eltökéltségét és borait. Két kicsi gondom azért nekem is van: ha akarunk vele találkozni akkor Villányba kell utazni, és drágák a borai. Az elsőt orvosolta azzal, hogy ellátogatott egy kóstoló erejéig a Hűvösvölgyben található Szalonspicc Borbárba. A másodikra mentség, hogy a borok nagyon jók.
Lássuk miket kóstolt az összegyűlt kb. 30 ember ezen a zivatar áztatta, hűvös júniusi estén. Mint ismert a Villány-Siklós borvidék inkább vörösboráról híres. Ám a siklósi részen, ahol Malatinszky Csaba szőlői vannak, találunk bőséggel fehéret is. Ezek közül az egyik a La Sommelier sorozatba tartozó Eleven. A bor egy internetes pályázat segítségével kapta a nevét. Azért esett erre a választás, mert magyarul kifejezi a bort, és az angol piacon is érthető. S ha ez nem elég Malatinszky Csaba 11.-én született. A 2009. évjáratú bor, sauvignon blanc és chardonnay házasítása, amely tételei külön erjedtek, reduktív technológiával. A bor határozott almás, zöldes, friss illatokkal bír. Komoly savkészlete van, meglepően komoly testtel. Ízében is almás, füves és nagyon ásványos. Igazi frissítő bor, a hétköznapok fáradságának kipihenéséhez tökéletes. A folytatás egy újabb fehérbor volt, a pince középkategóriás Noblesse sorozatába tartozó Serena. Az évjárat szintén 2009. Siklós latin nevét viselő bor egy rendhagyó házasítás chardonnayből, rajnai rizlingből és muscat ottonelből. Igen erőteljes virágos, gyümölcsös illatokkal nyit a bor, majd nyomokban megjelenik a rajnai rizling és a sok ásvány. Ízében először a muskotály jelentkezik, ami átvált citrusra, ásványokra. Kedves, könnyed bor, amelyet a muscat ottonel nagyon megbolondít. Nekem, aki nem kedveli ezt a fajtát, talán túl bolondos is lett.
A vörösborok előtt kaptunk egy pohárka 2010-es kékfrankos-merlot rozét. Ízében és illatában tömény málna, mondhatni málnaszörp. A rengeteg gyümölcs mellett szép savak, amelyek a rossz évjárathoz képest is igen kellemesek és fel-fel tűnik az ásványos talaj nyoma.
Öt vörösbor következett, elsőként a Tenkes (La Sommelier). A 2007-es évjáratba két cabernet és kékfrankos került. Az este egyik kedvence volt, mert igazán könnyed, jól iható, kedves bor. Már megjelent benne némi palackbuké, de még rengeteg benne a meggy és cseresznye. Itt is megtaláljuk a bor üdeségéhez jelentősen hozzájáruló savakat. Tanninja kimondottan kellemes, és közepes teste lévén igazi, magát kínáló bor. Ízvilág kissé vékonyabb, mint az illata: eper, csoki, kávé, mandula. Ehhez a borhoz is, mint az összes többihez, a Szalonspicc saját falatka ötleteit ettük. A Tenkeshez kapott sült szűzpecsenye szelet, szilvakrémmel tökéletes választás volt.
A pince legfontosabb fajtája a cabernet franc, amely már sokszor bizonyított - önállóan palackozva is – a déli végeken. Két tételt is kóstoltunk 2007-ből. Az egyik a Noblesse kategóriából, egyet pedig a csúcsborok közé tartozó Kúria válogatásból. A Noblesse is komoly, mély, hűvös, eukaliptuszos, kávés, meggyes, csokoládétortás illatokkal nyűgözött le. Komoly alkoholja van, ami kell is a komoly testhez, és tanninhoz. Szép egyensúlyban vannak. Rengeteg ízt is hord magában, teljes fiatalságban. A sok feketebogyós gyümölcshöz egy kis csoki is társul, ami így együtt nagyon finom, bár lehetne egy kicsit hosszabb.
A Kúria franc az este utolsó bora volt, nem ok nélkül. Az illata annyira intenzív, mély, hogy még másnapi is az orromba volt. Tele feketebogyós gyümölcsökkel, fekete csokoládéval. Az egész bor tele mámorító sötéttel, mint egy vad, soha véget nem érő éjszaka. Tökéletes egyensúlyban van a bor, súlyos korttyal csúszik le a torkomon és mégsem nehezít el, még többet akarok belőle. Hatalmas ízbomba a szájban, szeder, áfonya és ilyenek, némi füsttel. Az egész bort körbelengi egy leheletnyi fa is. Nekem a tökéletes vörösbor.
A két franc között volt még egy Cabernoir is 2007-ből. Ez a bor ugyanolyan pimasz, mint a Serena. A sauvignon és a franc mellé a pinot berakni mondhatni szokatlan dolog. Így egy igen meglepő bort kapunk. Harapható, kissé parfümös illattal, meggyel, krémességgel, csokoládéval, kis fával, amitől az egész olyan lesz, mint egy nagy tálca cukrászsütemény. Mindenből van benne bőven, főleg alkoholból. Íze is harapható: földes jegyek, tömény csokoládé, krémes, füstös. A hozzá kapott pulykamell sonka, cassisos hagymalekvárral maga volt a csoda.
A Kúria sorozat Cabernet Sauvignon 2008, hordóválogatás, 14 % alkohollal, hatalmas potenciállal. Csupa gyümölcs, fekete ribizli, kicsi fa, mély avar. Lendületes bor, amely érezhetően tökéletesen érett cabernet sauvignonból készült. Ez Magyarországon sajnos nem elég gyakori. Egyensúlyos bor, sok gyümölccsel, csokoládéval, fajtajelleges ízekkel. A sauvignonra jellemző selymes, komoly tanninal és nagy testtel.
A nyolc bor nem fárasztotta ki a társaságot, így aztán jött még több visszakóstolás és rengeteg kérdés Malatinszky Csabához, aki kemény állta a sarat kb. este tízig. Köszönjük neki, hogy meglátogatott minket és köszönjük borait is. Ugyanígy köszönet illeti a házigazdákat a kiváló kiszolgálásért és a nagyon finom falatkákért.
