Folytassa Édesen!

Tokaj két dologban jó a száraz fehérborokban és az édes fehérborokban. Az aszún kívül léteznek nagyon izgalmas félédes, édes borok, amelyek változatos cukortartalommal és készítési technikával kerülnek piacra. Olyan klasszikusokról van szó mint a Degenfeld Muscat Blanc, Dorombor, Magita, Mylitta, Katinka. A második tematikus kóstoló témája ezek a borok voltak illetve a nők, asszonyok, csajok, leányok.

Az alapkérdés az volt, hogy ezeket a borokat, stílust csak a csajok szeretik? Egyértelműen nem. Ám a borvidéknek van valamilyen ismeretlen okból kialakult nőiessége. Erre bizonyíték, hogy a beszélgetést helyi három borasszony: Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis), Béres Melinda (Béres), Baji Edit (Dereszla) vezette. Érdemes számba venni, hogy rajtuk kívül még hány nő dolgozik a borvidéken. Többek között a teljesség igénye nélkül: Árvay Angelika (Árvay Pince), Bott Judit (Bott Pince), Prácser Hajnalka (Erzsébet Pince), Berecz Stephanie (Kikelet, Holdvölgy), Wille-Baumkauff Márta (Pendits). S további több fontos asszony is dolgozik a „hátérben”, mint például Zwack Izabella (Dobogó). Az ország többi borvidékén együtt nem dolgozik ennyi nő, még a feltörekvő generációval együtt sem. Aztán itt vannak a fenti nevek is, hiszen Magita egy szépséges erdőbényei leány volt, aki megvadította a török megszállókat, Mylitta az egyik Zwack nagynéni, aki Ady Endre múzsájaként vált hallhatatlanná. Katinka pedig a Patricius egyik tulajdonosáról Kékessy Katinkáról kapta nevét. Van valami mágikus ebben a dologban. S bizonyítottan jó sül ki abból, ha egy szigorú termőhelyen nőtt szőlőből, egy nő próbál egyéniségére szabott bort készíteni.

Végül Káli Ildikó sommelier biztatott minket arra, hogy legyünk mi is olyan nyitottak és vállalkozó kedvűek, mint a tokaji borásznők és fogyasszunk több édes bort ételek mellé. Ne csak a klasszikus kacsa- vagy libamáj, és érlelt sajt kombinációban gondolkodjunk. Próbáljuk ki grillezett sajtok, ázsiai fűszeres és gyümölcsös főfogások, desszertek mellé is. Azt már én teszem hozzá, hogy figyeljünk arra, hogy ezek az édes borok komoly savtartalommal bírhatnak, amelyhez ilyen étel párosul jól. Desszertek esetén pedig fontos, hogy az édes érzet nagysága egy súlycsoportú legyen.

Évjárat csúcsai!

Minden borvidék büszkeségei a dűlőszelektált borok, hiszen ezek tudják igazán megmutatni a terület változatosságát, arcát, színeit, a szőlészek, borászok tudását, borkészítési filozófiáját. Tokajban sincs másképpen, és itt is nehéz dolga van a kóstolónak, ha friss, párhónapos, sokszor még nem teljesen kész, hordómintákat kell kóstolni, főleg jó kis vulkáni talajról, bátor savakkal. Nem volt egyikből sem hiány az utolsó kurzuson, amely 2011 dűlős tételeiből mutatott be kilencet. Mint tudjuk ez az évjárat sem volt egyszerű, leginkább az aszály és a forráság miatt. Ezért komolya harcot kellett vívni a savak megőrzésért, az alkohol kézbentartásáért. Úgy tűnik, hogy a Tokaj Reneszánsz tagoknak sikerült. Sokak szerint vidámság a szomorúságban, hogy a száraz borokban kiváló az évjárat, 10 év körüli potenciállal furmintok esetében. Mivel a borok legtöbbje hordóminta voltak, ezért részletes elemzésbe nem merülnék. Talán annyit, hogy most a leginkább kész volt és így látszott benne a tehetség: Béres Lőcse, Barta Király, Dobogó Betsek. Még messze nem volt kész, de mégis kiviláglott a kórusból Tokaj Nobilis Barakonyi tétele.

A kurzusok között és után sem unatkoztunk hiszen volt még pár tétel, amit meg lehetett kóstolni. Sajnos nem az összest, mert az emberi képesség véges és nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg.

A Béres Furmint 2011-es még mindig parádés vétel, hiszen 1400 Ft-os árhoz egy gyümölcsös, könnyen fogyasztható, kellően komplex és egy-két évig még gond nélkül érlelhető bort kaptunk. Az Omlás Furmintjuk 2009-ből is az izgalmas tételek közé tartozott, leginkább komplexitásával, bő gyümölcsök mellett szép ásványosság is található benne.

Orosz Gábor (Bodvin) 2009-es Király Hárslevelűje az egyik szívemhez közel álló bor volt. Egyrészt azért, mert kevés tiszta hársat lehetett kóstolni, másrészt pedig nagyon szeretem a hárslevelűbe bujtatott mádi köveket. Ez pedig olyan bor, ahol a fajta jellegzetes íze és illata mellett, megjelenik a komoly ásvány, szikár férfiasság. Íze hosszú, sok citrussal, hosszú lehetőséggel.

Végül két birtokborról ejtenék szót. A Dobogó Furmintja 2010-ben a Szent Tamás és a Betsek dűlőkből készült, két remek dűlő. Macerásan készült bor, mivel minden hordó külön életet élt, van ahol lement az almasavbontás, van ahol nem és ugyanígy volt a cukor is. Illatának engedjünk időt, szépen folyamatosan nyílik, változik: alma, citrus, ásványos. Nagyon fiatal bor, hosszú, mozgalmas savakkal, komoly testtel, hosszú ízekkel. Tömény körte íz, végén citrusok.

A másik a Tokaj Nobilis 2010-es Birtokborra. Könnyedebb tétel, mint a Dobogó bora. Illatában ásványosság, gyógyszerek, pici fehér húsú gyümölcsök. Itt is dolgoznak a savak, ám a 8 gramm cukor szépen kerekíti, ami adja a könnyedebb jelleget. Ízében is sok ásvány, citrusok és egy kis barátságos krémesség.

Összegzésként két dolog jár a fejemben. Egyik az édes borok helyzete, a világban és Magyarországon. Sajnos nem túl kedvező, kicsi az érdeklődés, pedig az asztaloknál és a tematikus kóstolón is szebbnél szebb tételeket lehetett kipróbálni. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a borok nem az édességről szólnak, természetesen ott van, de hamar nyoma veszik, a megfelelő savaknak hála. Sokkal lényegesebb a leírhatatlan illat- és ízorgia. A gyönyörű virágok, barack, szilva, trópusi gyümölcsök, később a csonthéjasok és az ásványok. Olyan komplexitás, változatosság, amely szépsége mellett, megmutatja, hogy mire képes a szőlő, miért a növényvilág csodája. Ezen a rendezvényen sem éreztem, hogy a közönség különösképpen oda lett volna ezekért a tételekért.

A másik a dátum. Komolyan úgy gondolom, hogy nem sok értelme van a nagyközönség számára az előző évjáratot a következő év áprilisában bemutatni. Ezek a borok legnagyobb részének élvezeti értéke messze nincs még meg, fejlődni fog, sok minden történik vele. Érdemes lenne megvárni vele a késő nyarat. A szakma, a kereskedők, vendéglátás persze más közönség, de ez a rendezvény nem nekik szólt, a hirdetmények szerint. Emellett én túl közelinek érzem a Furmint Február rendezvények végét, ahol mindenki kitombolhatta Tokaj vágyait és nemcsak a furmintokban, így nem biztos, hogy sok ember van kész áprilisban egy újabb adagra.

Mindezektől függetlenül kiválóan érzetük magunkat és újra megbizonyosodott, hogy Tokaj-Hegyalja az ország zászlóshajója.