Ezt a fajtát sokáig csak azért tartottuk fontosnak, mert valamikor a 17. században spontán összebőröndözött a cabernet franc-val és láss csodát megszületett a cabernet sauvignon. Aztán a 1980-as évek környékén megjelentek a piacon olyan tételek, amelyek legyőzték chardonnay mindennapi imádatát és megszületett az új kedvenc. Ám nemcsak emiatt fontos vizsgálódásunk tárgyává tenni a fajtát.
Egy pár szó a növényről. Tömött fürtű, ami miatt gombásodásra hajlamos lenne, de mivel héja kellően vastag ez nem nagy probléma. A legtöbb fajtához képest későn rügyezik, ezért a vegetációs időszaka kitolható, ami több játékot ad a megfelelő érettség eléréséhez. Alapesetben is nagyon komoly lombozatot ad, ezért kerüljük a tápanyagban gazdag talajt, mert nincs rá szüksége és megesz minket a zöldmunka.
Az őshaza, a bázis a Loire borvidék Centre nevű része, amely az orleans-i kanyar alatt található és mint neve mutatja a Közép, de esetünkben az ország közepén járunk. Itt található a két leghíresebb apelláció a folyó két partján. A bal oldalon Sancerre, míg a jobbon Poulliy Fumé. Ezek a borok magas árukról, jó eltarthatóságukról, vegetális ízükről, míg a Poulliy Fumé tűzköves vonulatáról volt híres. Melyik a jobb azt nehéz eldönteni, mikor melyik? Ezek a borok jó esetben kb. 5 évig életképesek, de azért ne rizikózunk. Napjainkban megjelentek a nagy termelők, akik hallgatva az idő szavára, ami Új-Zéland, elkezdték készíteni a reduktív, illatos, édes illetve trópikus gyümölcsök illatát hordozó tételeket. Ezek a borok az Újvilágiaknál még mindig több érdekességet mutatnak. Franciaországból még érdekes Touraine környéke, ahol barátságos, könnyen fogyasztható, kellően komplex Sauvignonokat lehet találni kb. 2 500 Ft körüli áron. Egyik kedvencem a Domaine Bellevue 2010-es bora. Már a 2011-es piacon van, hasonlóan jó lesz.
Akik picit már belemerültek a borok világában, azoknak a Sauvignon Blanc Új-Zéland és Marlborough. A történet a '70-es évek végén kezdődött, amikor a helyiek úgy döntöttek, hogy ideje lenne az ottonel muskotály helyett egy másik szőlőfajtát első számúvá tenni az országban. A tudományos kutatás eredménye a blanc lett. Tudatos munkával betelepítették az egész déli sziget és komoly marketing munkával elvitték hírnevét az egész világon. A borok elég egyforma ízvilágúak: virágos, barackos, sárgadinnye, ananász és ilyenek. Ám mindig rendben lévő minőségűek, csavarzárasak és minden szempontból drágák. Ám sokan elhitték, hogy ez a legjobb és veszik. Persze sokat segít, hogy a szigetet nagyon szigorú karanténnal védik az élelmiszer behozataltól, és ennek köszönhetően zárt a piac, illetve a sziget mentes a szőlőt megtámadó fertőzésektől. Jó üzlet itt borral foglalkozni. A szőlők gyakorta esnek át több órás áztatáson, mivel a sokszor utaznak hűtött kocsiban több órát a tökétől a feldolgozóig. Azt le kell szögezni, hogy ezek a borok jó, bár sok ember ízlésének túl koncentráltak.
A próba kedvérét mindenkinek ajánlom, hogy egy klasszikust a Tohu-t próbálja ki, bár 5000 Ft körüli ára elég borsos.
A két fontos terület mellett emlékezzünk meg annyira Kalifornáról, hogy itt Fumé Blanc néve lehet megtalálni. Ezt a nevet Robert Mondavi találta ki, mivel a fajtából készült bor eredeti nevén senkit nem érdekelt. Hiszen a Sauvignon név alapján mindenki vörösborra gondolt. Azóta egész jól fut, de mégsem akkor sztár, mint Új-Zélandon.
Végül kicsi hazánk. Természetesen itthon is jelen van a fajta, ám mindenhol csak másodhegedűs szerepben. Kivéve Etyeket, ahol általában savban gazdag, vegetális borok készülnek, sajnos nagyon hullámzó minőségben. A fentiek alapján kérdés, hogy ez a típus meddig lesz népszerű. Szerintem ez jól is van így, mert túl nagy érdekességet nem mutat sehol, illetve a mindennapi fogyasztásra nyomjuk a saját jól ismert fajtáinkat. Sokaknak kedvence a somlóiak, illetve Árvayék zempléni (tokaji) tétele. Szerintem ezek inkább érdekes kísérletek, mivel a terroir egyszerűen megeszi a fajtát és inkább erről szólnak a borok, mint a Sauvignon Blanc-ról.
