Kinn farkasordító hideg, térdig érő hó. A közeli Műjégen hatalmas tömeg rója a köröket. Benn barátságos fények, kellemes meleg, halk zsongás és kb. 100 kóstolásra kész furmint. Ilyen volt röviden a 2012-es Furmint Február a Vajdahunyad várban, a Vinoport szervezésében.
Mint vendég úgy éreztem, hogy a szervezés tökéletes volt. A tömeg szépen eloszlott a helyiségekben, megfelelő poharak, a harapnivalók finomak és még az áruk is vállalható kategóriában volt.
Ami régóta kérdés számomra a furmintról, tokaji vagy somlói borokról szóló rendezvényeken, hogy új embereket hogyan lehet bevonzani. Valamiért az „átlag”, bár a borászatok szempontjából legfontosabb fogyasztók nehezen nyitnak ezekre a borokra. Így volt ez most is. Az elfogadható ár, kiváló helyszín és a sok jó borok ellenére a résztvevők 99 %-a ugyanaz volt, mint máskor. Borszakértők, borírók, kereskedők, nem furmintos borászok, elsősorban Egerből, és az egyik kupacba sem tartozó, de rendszeres, hozzáértő borfogyasztók. Nagyjából mindenki ismerősként köszöntötte a másikat.
Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a furmint sokszor nehezen érthető bor. Idő, türelem és némi gyakorlat, tudatos odafigyelés kell az elvezésükhöz. S ha még megtetézzük Tokaj vagy Somló világával, akkor ez már feladat. Ám nem minden bor ilyen. Sok kedves, barátságos, megszerettetésre alkalmas is van. Bátorítok mindenkit, mert ezeken a rendezvényeken pillanatok alatt lehet találni „idegenvezetőt”, aki megmondja, hogy hol érdemes kezdeni. S higgyék el, hogy a borászok sem fognak olyan bort tölteni a poharunkba, amit nem szeretnénk.
Ettől függetlenül érdemes elgondolkodni közösen mindenkinek, hogy a fent említett embereket hogyan lehet behúzni a rendszerbe. Arra pedig végképp kíváncsi leszek, hogy milyen vásárlási, fogyasztási kedvet gerjesztet a februári furmint akciók a kereskedőknél, éttermekben.
Mivel van bennem némi hajlam arra, hogy reakciót váltsak ki emberekből, ki kell mondanom, hogy ezen a napon illetve régebben kóstolt nem tokaji furmintokról nincs jó véleményem. Egyszerűen nem tudják hozni azt az izgalmat, határozottságot és savszerkezetet, ami a fajta igazi ereje. Az okokra nem tudom a válaszokat. Egyszerűen nem alkalmas a terület, nem jók a telepítések, hiányzik a tapasztalat, másképpen kellene hozzányúlni az egészhez? Tényleg nem tudom. Persze nem kóstoltam az összes pl. somlói furmintot, de a kivétel erősíti a szabályt.
Magam is azt vallom, hogy a furmint az a fehér fajta, amellyel Magyarországnak van mit keresnie a világban. Ezért nagyon kell figyelni arra, hogy mind Tokajban, mind máshol mi kerül a palackba. Természetesen mindenkiben csak a jó szándékot feltételezem, de ez lassan kevés lesz. Eredetvédelem, engedélyezett fajták újra szabályozása, hatékonyan működő hegyközség stb. Mindenki ismeri ezeket a problémákat és csak ezeknek rendezése visz előre.
Aki idáig eljutott és várja a borok értékelését csalódni fog, mert nem lesz. Ajánlani fogok, azok közül, amiket kóstoltam.
Izgalmas borok:
Gizella Szil-völgy 2009, Balassa Mézes-mály 2009, Lenkey 10 hordó 2009, Demeter Zoltán Kakas 2011, Pendits Krakkó 2009, Pannon Tokaj Dominium 2011, Királyudvar Sec 2009, Dobogó Birtok 2010, Dobogó Betsek 2009, Béres Furmint 2011.
Most nem kóstoltam, de nem túl régi emlékeim szerint ajánlom: AZ Nektár Vióka 2008, Majoros Deák 2010, Royal Szent Tamás 2009, Szent Benedek Szent Tamás 2008.
Többen nagyon dicsérték az új Barta borokat is.
Összegzésként azt mondhatom, hogy a tokaji száraz furmintok hatalmas ugrásokkal lépnek előre, fejlődnek. A 2009-es tételek nagyon jól sikerültek, és a 2010-es évjárat általános vacaksága ellenére ez az évjárat is egész jó lett Tokajban. A 2011-es borokról nehéz még mit mondani, de a pár friss tétel és a hordóminták alapján a megfelelő szintet biztos elérik. Az út jó, tovább kell taposni, tovább keresni az irányokat (lsd. eredetvédelem, dűlőkérdések). S öröm, hogy végre vannak az alacsonyabb árkategóriába tartozó, a magyar fogyasztók számára kellő mennyiségű és nagyon jó minőségű furmintok.
