Két mélyen elkötelezett ember Dlusztus Imre (többek között a szegedi borfesztivál szervezője) és Tompa Imre (borszakíró) ötletének, és kitartásának köszönhetően jött létre ez a bemutatkozás. Az Alföld (Duna) borrégió 7 pincészetének 30 bora került a szakmai közönség és a pincészetek tulajdonosai elé. Ezeknek a boroknak segítségével próbálták a szervezők ledönteni az előítéletek, emlékek és tapasztalatok építette falat, véleményem szerint 50 %-os sikerrel.

Nagyon kedves illatú, a tolakodás minden jele nélküli, szőlős, virágos Irsai Olivéreket kóstoltunk a Font és Frittmann pincészettől. Ropogós, üdítő savszerkezetű, jól fogyasztható, fröccsnek is kiváló, napi fogyasztásra alkalmas borok ezek. Ugyan ez volt jellemző a cserszegi fűszeresekre is a Lantos, Gedeon, és Gál pincészetektől. Az évjárat 2011.

Ugyanebbe az irányba igyekeznek a kövidinkák is, kevesebb sikerrel. Ezzel a fajtával még a szakembereknek is van mit dolgozni, nem is beszélve a rossz renoméjáról.

A rozé borok is elindultak a fejlődés útján. Az 1000 Ft körüli kategóriában minden ízlésnek megfelelő rozékat meg lehet találnia régióban. Van itt a málnás, epres illat- és gyümölcsbomba, szép savakkal, hosszú ízekkel Lantos, Frittmann és Koch pincéktől. De a kevésbé illatosok barátai választhatnak a Gál vagy a Gedeon tételekből.

A technikai tudásban is tapasztalható előrelépés, amit annak a fényében láttok, hogy a 2011-es borokban, a nagy meleg, rengeteg napsütés és kevés csapadék ellenére sikerült a savakat megőrizni, és nem szállt el az alkohol.

A borrégió értékei ezekben az 800–1200 Ft körüli, egy-két évig fogyasztható, jól iható, könnyed illatos fehérborokban és rozékban látom. Ez a típus lesz mindenképpen a régió jövője, amellyel megteremtheti a borpiramis alsó és középső szintjét, amennyiben képes lesz a bemutatón tapasztalt minőséget, hosszú távon és nagy mennyiségben biztosítani.

Megméretettet pár érlelésre szánt fehérbor is, ám a klasszikus Frittmann ezerjón kívül a többi még egyelőre fekete folt számomra.

A vörösborok között a kékfrankosok szerepeltek a legjobban évjárattól függetlenül. Jellemzőjük, hogy sokkal gyümölcsösebb minden illatban és ízben soproni, szekszárdi testvéreinél. Viszont tanninok is sokkal nagyobbak és intenzívebbek. Ez azt eredményezi, hogy összességében a megszokottnál férfiasabb kékfrankosok kerülnek palackban a Kunságon. A két Koch és az egy Frittmann Sauvignon is ebben a világban mozog. A hazánkban megismert tételeknél sokkal gyümölcsösebbek, kevésbé csokoládésak, kávésak. Tanninok is kedvesebbek, puhábbak, jóval könnyedebben ihatók, valószínűleg kevésbé eltarthatóak is. Ezekre a gyümölcsös, könnyű vörösökre is lenne igény. Nekem kedvesebbek, mint a sűrű, fekete, tanninkolosszusok.

Összességében tisztességgel elkészített, hibáktól mentes borokat ihatunk. Néhány nem ütötte meg az elvárható szintet, de ennek száma egy harmincas sorban elfogadható mértékű volt. Könnyed, intenzív aromatikájú, gyümölcsös egy-két évig eltartható, jó árú borok voltak, mindenkinek bátran ajánlom. Az előzetes elképzeléseimnél jóval jobban szerepeltek.

A szervezők és több közvetlen érintett „közfelkiálltással” úgy döntött, hogy a somlói, egri, tokaji megjelenésekhez hasonló egész estés rendezvényt szerveznek az alföldi borokból 2012. során.

Érdeklődéssel várom a folytatást.

A pincészetek: Béla Borászat (Kunság-Imrehegy), Font Pincészet (Kunság-Soltvadkert), Frittmann Pincészet (Kunság-Soltvadkert), Gál Birtok (Kunság-Szigetcsép), Gedeon Birtok (Kunság-Izsák), Koch Borászat (Hajós), Lantos Borászat (Kunság-Soltvadkert)