Kezdjük egy kis okoskodással, mert fontos az elme pallérozása is. Milyen kapcsolat van Márton nap, liba és a bor között?
Kr. után 316-ban született Savaria (most Szombathely) Tours későbbi püspöke, az első európai szerzeteskolostor alapítója, hittérítő, Franciaország védőszentje Szent Márton. A legenda szerint a tours-i püspöké választásakor visszautasította a címet, és vezeklésül egy libaólban bújt el. Azok a gonosz libák gágogásukkal elárulták hollétét, és így már nem bújhatott ki megválasztása elől. Ez így tökéletes legenda lenne és mondhatjuk, hogy miatta eszük hálából vagy bosszúból - ki-ki ízlése szerint - a libát.
Szívesen rontom el ezt az idillikus képet, mivel az ok ennél sokkal prózaibb. A Márton-napi libalakoma hagyománya a XII. század környékéről származik. A paraszti év mindig Márton napon járt le, amikor a cselédek megkapták éves bérüket, és mellé egy libát. A libát pedig azon nyomban meg is ették. A bor már csak hab volt a tortán, hiszen a lakoma időpontjára már biztosan kierjedt az újbor, amit lelkesen fogyasztottak is. Ezen hagyományok miatt terjedt el a boros vidékeken a Márton nap és az újbor kapcsolata.
Az egy más kérdés, hogy mennyire misztifikáljuk túl az újbor kérdést. Hiszen ez nem más, mint egy technológiai bor, mert el kell készülni időre, ha a fene-fenét eszik akkor is. Mindegy milyen az évjárat újbor mindig kerül forgalomba. Szerintem a bornak nem való, ha sürgetik vagy erőszakolják. Remélem a fogyasztók is lassan ilyenek lesznek. Mindenki készít fehéret vagy rosét vagy sillert, esetleg könnyű portugisert. A nagyja pedig hát igen csak érdektelen, unalmas bor. Az ember vesz belőle egy üveggel, aztán elgondolkodik, hogy kell ez nekem.
A franciák legalább a hasonlóan problematikus Beaujolais nouveau-hoz találtak ki bulit és ételeket. Ezeket a legnagyobb részt nem túl érdekes borokat biztosan jobb Lyon-ban kóstolni egy buli, a helyi ételekkel, mint Budapesten. Én idén kihagyom, mert eddig nem sok jó élményem volt vele.
Mi nem találtunk ki semmit, csak csináljuk. Van persze libakaja, de ahhoz igen ritkán adják az újbort. Legyen új bor, meg kell is a pénz a termelőknek, de legalább legyen finom és élvezhető, és némi hozzáadott érték sem ártána. Remélem a jövő heti Vajdahunyad várban megtartandó újbor fesztivál után más lesz a véleményem.
Nekem idén a Gellért Szállóban megtartott Márton-napi borfesztivál jutott, kiegészítve sok finom libaétellel és egy nagyszerű koncerttel.
A rendezvény profin szervezett, elsősorban az amatőr borrajongókat vonzó esemény volt. Nagy választékkal, finom libás meleg ételekkel. A termekben kellemes élő bárzene szólt, diszkrét fényekben úszott minden, mindenki jól érezte magát és még a kilátás is felemelő volt. Kritikai megjegyzésem talán annyi lenne, hogy kicsit kevesebb emberrel és picit több friss levegővel még jobb lett volna a parti. Ami még fontosabb lett volna, hogy legyen valamilyen pogácsa, sós aprósütemény, a szokásos körözött, hagymás-zsíros, májkrémes bagett szeletkék helyett vagy mellett. Az viszont jó volt, hogy a meleg ételek finomak, állófogadásra alkalmasak, megfelelő méretűek voltak, és még az áruk is elfogadható volt.
A borokról senki ne várjon komoly elemzést, mert sem a hely nem volt alkalmas, sem az alkalom nem a bor mélységeinek felfedezéséről, sokkal inkább az élvezetekről szólt.
Aminek nagy örültem, hogy sikerült több nagyon szép tokaji fajtatiszta sárgamuskotályt kóstolnom. A Majoros Pince idei tétele, illetve a Royal Tokaji 2010 félszáraz bora inkább a fajtáról szólt, míg Árvayék 2010-es bora inkább a területet mutatta be. Mindegyik üde, frissítő savszerkezettel és a fajtára jellemző illatokkal és ízekkel rendelkezik, szerencsére nem túl émelygősen. Nagyon bízom ennek a borstilusnak a sikerében, mert a borvidéknek szükséges van egy kicsit kevésbé „komoly” borra is.
Amíg még nagyon tetszettek: Frittmann 2010 és Cabernet Franc 2008, Baron von Twickel Szőlőbirtok Domaine Gróf Zichy (ezt a bonyolult nevet) Cabernet Franc 2008, Merfelsz Esti Csók 2007, Mészáros Pál Hidaspetre Cabernet Franc válogatás 2007.
Általában egy jó kóstoló végére az édes borok, a tokaji édes borok teszik fel a koronát. Ezen az estén – főleg egy rajongónak – Váczi Eszter és a Quartett volt az édes bor. A zenéhez Pfneiszl 2007-es Kékfrankosát ittam. A koncert fantasztikus volt, Eszter hangja, mint a bársony, a zenészek játékossága külön élvezetet nyújtott. Remélem megbocsátják rajongásomat, de nekem ez a zene. Szóval tökéletes befejezése volt az estének.
Hallgassunk tőlük valamit:
