Megint volt Borjour Klasszik. Sajnos megint sokan voltak és köztük megint sok „bortuskó”, neveletlen, beképzelt, cirkuszi majom. Szerencsére hamar kifáradtak, mert mást nem isznak csak cabernet sauvignon-t, mert azt ismerik és az jó, mert kemény, mint ők. Így a második felében már én is nyugodtan iszogathattam.

Arra a meggyőződésemre is újra választ kaptam, hogy a magyar nap alatt sincs már új. Három olyan csapat volt, akiket még nem ismertem: Villa Sandahl, borászuk Bakó Ambrus saját boraival és Garger Imre. A Villa Sandahl Badacsonyban dolgozik 2004 óta. Ha jól értettem borait Magyarországon gasztróban nyomja és elsősorban Svájcban és Svédországban értékesítenek. Próbáltam nyomozni, de a weblapjuk egy káosz és 2 perc után belefáradtam. A Costes borlapjára is bekerültek, hogy mivel azt nem tudom, mert az étterem weboldalán található borlapon nem találtam (2011.10.08.). A kóstolt két rajnai rizling jó kategóriát megkapja, de csillagot szinte biztosan nem. Bakó Ambrusnak hagyjunk még időt, mert most keresi önmagát. Véleményem szerint Garger Imre borai sem fogják öregbíteni még hazánk bornevét. Tiszta, rendesen készült borok sok izgalom nélkül.

Úgy gondolom, hogy azoknak, akiknek eddig nem sikerült a kategóriájukba mutatni valamit, azok már nem is fognak. Új tehetséges, izgalmas arcok felbukkanására sem nagyon számítok mostanában.

Az ismert nevek pedig hozták formájukat: Balla Géza, Bárdos Sarolta, Hetényi Pince, Stephan Spiegelberg, Lelovits Pince.

Az est bora nekem Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) száraz sárgamuskotály 2009 volt.