Rendszeresen felteszik a kérdést, hogy melyik a kedvenc borom vagy melyik volt az adott eseményen a kedvencem. Ilyenkor mindig csak kiábrándító tudok lenni, mert nincs kedvenc borom. Logikai úton kitalálható, hogy most sem volt ilyen.
Cserébe volt sok, ami nagyon tetszett (lájkoltam!).
Kezdem a végén, az összegzéssel. A legtöbb pince 2006-2010 közötti évjáratait mutatta be és egyértelmű volt a minőségi javulás. Nem csak annak köszönhetően, hogy jó évjáratokról beszélünk (2010 persze kivétel), hanem annak is, hogy növekszik a tudás, javul az ízlés. Na persze a fiatalok is kezdenek beleszólni a dolgokba. Kezdünk megtanulni bánni a fával, harmonikus szerkezetet kialakítani és egyre többen találják meg a szőlőfajta, a terület, a közízlés és saját elképzeléseik közötti közös nevezőt. Az változatlan, hogy a Tokaj-Hegyalja jár legelöl a folyamatban, és ezt nem csak a furmintba zárt lelkem mondja. Öröm látni, ahogy Szekszárd hatalmas ugrásokkal tör előre. Sőt nálam már vezet.
A hét legfontosabb tapasztalata a Dél-Dunántúli Borklaszter standján kóstolót tolnai, mohácsi, pécsi borok voltak. Szerencsére ott is van élet.
Üröm az örömben, hogy bőven találkoztam fiatal vörösborok kóstoltatásával (liliomtiprás) is. Tudom én, hogy ez nehéz kérdés, mert be kell mutatni az új tételeket, és kevés pincének van pénze a tárolásra stb., de akkor is.
Nagyon tetszett rövid felsorolása:
Merfelsz Doppio 2008, Kikelet Váti Hárslevelű 2008, Hetényi Kékfrankos 2009, Pfneiszel Kékfrankos 2007 és Mesés Kékfrankos 2004, Gizella Szil-völgy Furmint 2009, Béres Diókút Hárs 2009, Heimann Franciscus 2007, Kolonics Olaszrizling 2008, Gere Shyraz 2008, Szent Tamás Furmint Pezsgő, Demeter Csaba 2006 Kékfrankos, Balassa Betsek Furmint 2009, Dula Bence Gröber Pinot Noir 2006.
Végül megemlékeznék az egyszerű emberről, akivel a Heimann Pince standján hozott össze a sors.
Két közel sem szimpatikus, nagyhangú és kissé spicces ember jelent meg, hogy Ők Barbárt kérnek. Nagy meglepetésükre nem volt, amit nehezményeztek és jelezték, hogy Ők csak ezért jöttek Debrecenből. Ifj. Heimann Zoli próbált magyarázkodni, hogy a régi elfogyott az új még nincs forgalomban, de itt van a másik csúcsboruk a Franciscus. Az Őket nem érdekli, mert nem ismerik, úgyhogy akkor adjon a legjobb borból. Zoli ismét elmondta, hogy a legjobb boruk a Francisus, a csúcsbor. Az úr kissé idegesen pőffékelve közölte, hogy neki nem a csúcsborból kell, hanem a legjobból.
Vannak még nehéz esetek.
Tudom, hogy a fenti két úrnál semmi előrelépést sem lesz, de azért másoknál megpróbálom. Ezek a fesztiválok arra a legalkalmasabbak, hogy a legminimálisabb kockázat mellett kipróbáljunk új borokat, borvidékeket, fajtákat. S legkevésbé alkalmasak arra, hogy egy Barbár szintű nagy vörösbort megfelelően ki tudjunk élvezni. Ezeknek a boroknak idő, hangulat, nyugalom kell és nem árt egy megfelelő felvezetés is.
