Valamilyen, megmagyarázhatatlan szervezési bravúrral sikerült két jelentős hedonista bulit egy hétvégére szervezni. Mivel az én ízlésemnek a Budai Gourmet mindig is túl puccos volt, ezért a magában is csodálatos budatétényi Rózsakertre koncentráltam.

Az esemény engem igazolt, ez volt a tökéletes választás. Szép helyszín, kellemes hűvöst biztosító gesztenyefák, kiváló borok és mindez elfogadható áron. S még nem beszéltem a kiváló muzsikásokról és a jó fej emberekről. Mindenki nagy borbarátságban kóstolt, heverészett a fűben vagy csak próbálta megfejteni, hogy mitől érzi oly jól magát. Szóval tuti buli volt. Mély meghajlás és kalaplengetés.

Persze elsőként én is határon túli barátaink irányába indultam. Mátyás András és Bott Frigyes kínálatát kóstoltam végig. Azért esett rájuk a választás, mert Balla Gézát és Maurer Oszkárt Etyeken lemeóztam.

Mátyás Andrást már jó ideje van szerencsém ismerni és kóstolni borait. Kedves, szerény, barátságos ember, aki 2002 óta foglalkozik komolyabb intenzitással a borkészítéssel. A gazdaság a kisújfalui Szőlőhegyen található. Két 2009-es Pinot Blanc dűlőválogatásról mesélnék. Az egyik és komolyabb a Szilvásvölgyben található szőlőről való és töltött időt hordóban. Szép fajtajelleges csonthéjasok mellett, kis fehér húsú gyümölcsök és pici hordó van az illatban. Komoly testtel, bátor alkohollal, és szép savkészlettel rendelkezik a bor. Ez biztosítja a jó érlelhetőséget. Ízében is elsősorban a csonthéjasok figyelhetők meg. Itt az ideje, hogy Magyarországon is nagyobb figyelmet szenteljünk ennek a fajtának. A párja az Öreghegyről származik és reduktív technológiával készült. Ebből fakadóan most sokkal jobban fogyasztható állapotban van. A csonthéjasok mellett, sok barack, némi fű és persze sokkal nagyobb intenzítás. Krémes, selymes a korty, jó savakkal, rengeteg mandulával, barackkal. Szép kis bor ez is.

Továbbléptem Bott Frigyeshez. Ha a Felvidékről van szó akkor Ő egy kikerülhetetlen személyiség, Kürt „rangidőse”. A 2009-es olaszrizling és a rajnai rizling igazi nagy anyagok, tele vannak erővel, élettel és hosszú sorssal. Mindkettő egyelőre a fajtára jellemző illatokat és ízeket hordozza, de mögöttük már ott van a feltörni akaró izgalom. Olaszrizling inkább a virágos, hűvösebb történet, a rajnai rizling pedig a gyümölcsökről szól. Nagyon izgalomba hozott a hárslevelű, ami három tétel házasításából készült. Héjon áztatott és reduktív borok izgalmas keveréke. Ezzel a technikával a szőlő utolsó lehelete is bekerült a borba. A szőlőből már többet nem lehet kihozni és ez érzik a boron. Mély illat, kissé zárkózott, a hársra jellemző mézes, hársvirágos, barackos, fügés illatok. Ízében is ezek jönnek vissza, és rengeteg ásvány. Nem egy könnyed hárslevelű, sok idő kell még neki. Sikerült megkóstolnom a Vinuculum 2009-es verzióját, ami ismét töppedt juhfarkból készült. Ez a bor meghaladja író képességeimet, tessék megkóstolni. Juhfarkból készült száraz szamorodni.... Sajnos a Pinot Noirhoz nem volt még erőm, délután négy órakor, 35 fok melegben nem tudok vörösbort kóstolni. Végül nem tértem vissza, mert másfelé kalandoztam el. Rossz szokás, de megbocsátható, talán?!

A folytatás Tokajban volt, vagyis Sárospatak közelében a Vióka és Kacsárd dűlőben. Itt éli életét Asztalos Zoltán AZ Nektár Pincéje.

Két Vióka Furmintot volt módomban összekóstolni 2008-ból. A Viókát kevesen ismerik még, de akik igen megegyeznek, hogy nagy hírnév előtt áll. Ízig-vérig a borvidék dűlője, kiváló kitettség és rengeteg ásvány. A „sima” Vióka mély, mézes, érett almás, édesfűszeres illatú, igen tömör bor. Pici cukor is maradt benne, amelytől kerek és krémes lett. Ez a kis cukor szépen harmóniát alkot a nagy savakkal. Komplex ízvilág, édes érzettel, rengeteg érett gyümölccsel és egy kevés ásványossággal.

A Vióka 2 ugyanez a tétel, csak kierjedt teljesen szárazra. Ettől egy egészen más bor lett belőle. Illatában a körte a domináns, fahéjjal, szegfűszeggel és egy kicsi vaníliával. A bor struktúrája is egy picit más. Sokkal egyensúlyosabb, mint szám nélküli testvére és ettől komplexebb az élmény. Az íz hosszan marad a szájban és jelentős ásvány mellett, rengeteg gyümölcs. A zárás a Kácsárd dűlőből való 2008-as furmint volt. Késői szűret, töppedt illatokkal, sok déligyümölcs van benne. Illata nem túl hivalkodó szerencsére. Félédes kategória, de a savak elveszik az édes érzetet. Egy kis tannin is maradt benne, ami a nagy testtel együtt igen magasra emeli a bort. Az ízben is a tombol a narancs, fűszerek. Kiváló bor.

Sokáig csapongtam a vörösboros gazdák között aztán a Ferenczi Pince (Szekszárd) lett a végállomás. A Ferenczi-Debreczeni családi duó bájosabbik tagja mindig olyan vörösborokat készít Alsónánán, ami az én ízlésvilágomnak bőven elég. Szerencsére mindig hiányzik belőle a hivalkodás, a mindenből a legtöbbet beletenni vágyakozás. Valahogy mindig mindenből annyi van benne, ami a borhoz elég.

A 2008-as Cabernet Franc a fajta könnyedebb, gyümölcsösebb vonulatát mutatja be. Fiatalos, meggyes, kedveskedő illat, komoly melegséggel. Szép savak tovább finomítják a tekintélyes, de puha tanninokat és ettől az egész megmarad kedvesnek, jól ihatónak. Ízében kevés szilva, csokoládé és a végén földes jegyek. Már most jól iható, de még pár évig nyugodtan eltartható. A Merlot és a Cabernet Franc nászából létrejött Superior 2007 már egy igen más kategória. Tökéletes szekszárdi bor: meleg, tüzes, lendületes, gazdag. Szilva, egyéb feketebogyós gyümölcsök „turmixa” így adva komplex illatot. Szép egyensúlya van a bornak. Ízében csokoládé, málna és a hordó adta krémesség, amitől az egész egy csokoládés desszerté áll össze. Na és persze szégyentelenül fiatal. Ugyanily gyermek még az Alexandros Cabernet Selection 2007 is. A sauvignon és franc keveréke egy lassan nyíló bor, amelynek engedni kell bőven levegőt, de megéri. Amint kinyílt ömlik a gyümölcs megállíthatatlanul: fekete ribizli, szeder, áfonya, cseresznye és ki mit érez. Igazi nagy bor, súlyos test, sima tanninok, és üdítő savakat is találni benne. Ízében is rengeteg gyümölcs mellett, jön egy kis gomba és avar. Hosszú bor, sok-sok évvel.

Negyed tíz felé, amikor a Csík zenekar igazán belecsapott a húrokba, kénytelen voltam haza felé indulni. Elég borzasztóan hangzik, de hát az alkohol pont azon a határon volt a szervezetemben. Még egy pohár, megjön a spicc és még sokáig maradok. Ám ezt nem lehetett megkockáztatni, mert édesanyámnál a vasárnapi ebéden csak tökéletes állapotban lehet megjelenni. A rántott csirkecomb, petrezselymes újburgonyával és kovászos uborka megérte ezt a kis áldozatot.