Ez a bizonytalan cím azért villant az agyamba, mert leginkább pince előtti volt az esemény és a fesztivál nevet, azért kaphatná csak, mert nincs alkalmasabb kifejezés.
Hogy miért gondolom ezt, majd később.
A két nap során rengeteg finom bort kóstoltam és egy sem volt olyan, amire bármi rosszat mondhatnék. Mindegyikről nem akarok külön mesélni így csak a legfontosabb köröket emelném ki.
Egy kisebb, és kevésbé ismeret etyeki pincével, a Pozsonyival kezdeném. A névadó 2,5 hektáron gazdálkodik és mint sokan mások, a máshol kemény munkával megszerzett pénzt költi a szőlőre. Az első egy 2009 Sauvignon Blanc volt. Ezen a vidéken igen népszerű fajta, jól ismert karakterrel. Ebben a borban szerencsére más is volt. A megszokottnál későbbi szüret miatt a gyümölcsös jegyek majdnem teljesen eltűntek és egy igen karakteres terroir bort született. Igazi etyeki savszerkezet, férfias kövekkel, sós jegyekkel. Érdemes vele időt tölteni és aki az ilyenre gerjed próbálja beszerezni. A második egy fehér pinot volt szintén 2009-ből. Alapvetően is megosztó bor a fehér pinot, hát még ez. Erélyes pirosbogyós gyümölcsökkel, mellé szőlő illatával. Ízében pedig a fontos savgerinc, férfiasság, a behízelgés teljes hiányával. Akit érdekel egy világos színű ízig-vérig vörösbor annak ajánlom figyelmébe. A 2008-as szürkebarát első töltésű kishordóban volt, a borász bevallása szerint is egy kicsit soká. Szerintem is, így elsősorban a vaníliás, karamelles jegyek dominálnak, de mellette azért volt egy kis badacsonyi szürkebarát utánérzésem is. A lezárás egy klasszikus Pinot Noir 2008-ból. Egy kiválóan elkészített, könnyed, gyümölcsös, igazi etyeki pinot. Az is az értéke, hogy 2000 Ft alatt van és pompás gasztrobor.
A vasárnap déli nagy melegben igazán nem akartam vörösbort inni. Mivel gyarló az ember, ezért megbotlik, viszont nincs is négy lába. Mentségemre szolgál, hogy Katrin és Birgit Pfneiszl kért fel borkeringőre. Sopron rózsaszálai egy Pink Shiraz Sparkelinaval kezdték a „csábítást”, amely egy félédes habzóbor és a rosét helyettesíti a pincénél. Minden „habzása” ellenére sokkal inkább vörösbor. A folytatás az Újra Együtt Kékfrankos 2010-ből. Friss, gyümölcsös, fanyar, ásványos, fajtajelleges bor. Fiatal kora ellenére kiválóan fogyasztható. Utána jött még a Tangó és a 2007-es Cabernet Sauvignon. De amiért ide kanyarodtam az a prémium kategória Kékfrankosa 2007-ből. A két nap vitathatatlanul legfinomabb tétele volt. Négy év után is még fiatalos, gyümölcsös illatú bor, némi ibolyával, kék virággal. Sűrű, mély színénél, csak a beltartalma sűrűbb. Hatalmas kékfrankos, súlyos kortyokkal, nagy testtel, ehhez mérten nagy, meseszép tanninal. Ízében már érettség jelei is mutatkoznak, a sok gyümölcs mellett, csokival, fűszerességgel. Gyönyörű volt.
Ehhez mérhető nagyságú volt egy 2006-os Balla Gézától Ménesről. A Premium Kékfrankosa annyiban tért el a sopronitól, hogy sokkal melegebb ízvilága van. Balla Géza 95 ha dolgozó nagygazda, aki kékfrankosát egy nagy vékony termőréteg alatt fekvő grániton termeszti. Nála is több tételt kóstolhattam, amely közül még nagyon nagy élmény volt a 2003 Cabernet Sauvignon, amely hat évig volt a pincében mielőtt forgalomba került. De jó érzés - sajnos oly ritka – magyar érdekeltségű, tökéletesen beérett szőlőből készült, a fejlődése közepén járó cabernet inni. Minden benne volt ebben a borban, amiért ezt a fajtát szeretjük. Rengeteg gyümölcs, melegség, nagy test, tanninok, gondolatok, mélységek.
Persze megemlékezhetnék még sok másik borról pl. Pendits és Demeter Endre Furmintja, vagy Barta Károly „Kisédese”, Sebestyén Csaba Kadarkája.
Jöjjön most a fájdalmas része. Még nem ittál egy kortyot sem és már kiadtál 3 000 Ft-ot kártyára, pohárra, utazásra. Ha poharat vittél akkor is legalább kétezret. A 20 percenként járó távolsági busz csak mézesmadzag, dugig van mindegyik. Legalább 10 percenként kellene járnia. Aki kocsival jött az gyalogolt legalább 20 percet, vagy újra zsebébe nyúlt és fizetett a „helyi” buszért. Gusztustalanul drága víz, még drágább ételek. Felteszem a költői kérdést, hogy ki oly örült, hogy 30 fokos melegben, műanyag tányéron, műanyag evőeszközzel nekilát egy több órája kisült csülköt enni? Ilyen ételeket kínáltak! Mikor lesz egy kicsit több fantáziánk?
Könyörgöm mindenre, ami szent, a mobil WC-t ne tegyük olyan helyre, ahol napkeltétől napnyugtáig süti a nap, és miért ilyen keveset!?
Fesztiválnak csak addig nevezném, amíg a pincék környékén voltunk. Ha eltávolodtunk megjelent az igazi vurstli, csak a dodzsem hiányzott. A kiegészítő programokban, árusokban is legyünk olyan igényesek mint a borászokban. Azt gondolom, hogy az ilyen fesztiválok szervezői évek óta nem voltak sehol, mint fizető, egyszerű vendégek. A VIP sátorból, a VIP kóstolások világából nehéz felmérni, hogy mi a megfelelő a népnek, nem csak a költségvetésnek.
Azért a Kezes-Lábason is ott leszek.:-)
