A Szalonspicc nem csak egy állapot, hanem egy jó kis hely a város szebbik szélén. Aztán a végén persze állapotba is kerültünk, de ez azt hiszem adja magát.
A Hűvösvölgyben gyűlt össze a budai nép a Maurus Pincészet boraival ismerkedni. A Szalonspicc Borbár & Kávézó (és még enni is lehet!) rendszeres kóstolóinak közönsége, ifj. Kamocsay Ákos felvezetésével kóstolhatta meg a pince nyolc borát. A hozzáértő közönség és a legszigorúbb ítész, az édesapa Kamocsay Ákos (Hilltop egyik alapítója és főborásza, 1999-ben az Év Bortermelője) vitathatatlanul megvolt elégedve a felhozatallal.
A nagy érdeklődés miatt kissé szűkösen, összebújva vártuk a kezdést, ami a 2008-as Királyleányka volt. Miközben a bort szagolgattuk megismertük a pince nem túl hosszú múltját. A pince első évjárata a 2005-ős volt. Ezt hallva villámkarriernek mondható, hogy a Maurus borok bekerültek az Uniós csapatba, kaphatók a távol-keleten, Angliában, belga csúcséttermekben, a magyar Michelinek-ben. Nem érdemtelenül.
A Királyleányka csak tartályban volt a Lamberg Pincében, és csavarzáras palackba került. Örömhír, hogy a következő palackozás már saját géppel történik, ami egyrészt leegyszerűsíti a munkát, de komoly figyelmet is követel, mert igen kényes folyamat. A bor meglepő módon megőrizte a fiatalságát, ropogósságát, üde szőlő karakterét. Barátságos illattal és hosszú ízekkel kényeztet. Kiváló választás egy könnyű hétköznap esti poharazgatáshoz, igazán jó áron. A lelkes és hozzáértő házigazdák minden borhoz külön falatkákkal készültek az adott tételhez kitalálva. A királyleánykához egy, a bor hozzáadásával készült csirkés, zöldcitromos habot kaptunk leveles tészta kanapén. Szerintem az este egyik legjobb kombinációja volt.
A második sauvignon blanc az este legváratlanabb darabja volt számomra. 2008-as, reduktív bor létére teljesen hiányoztak belőle a kissé már unalmas füves, csalános, zöldes jegyek. Annál inkább érett barack, déligyümölcsök és a móri mészkő altalaj adta füstösség, ásványosság. Szépen tartja magát, fürge savakkal, hosszú ízekkel. Komolyabb borozás bevezetésére is kiváló. Két 2007-es borral alapoztuk meg az utolsó négyes komoly kihívását. A rajnai rizling egy része már látott egy kis fahordót is, és egy kis cukor is maradt benne, ami szépen megfogja a rajnai savainak határozott karakterét. Még mindig fiatal bor, lassan bontakoznak ki benne az érett rajnai rizling mélységei. Igazi móri bor, komolyabb odafigyelést igényel. A Maurus Traminiban az a jó, hogy semmi sincs benne, amit sokan a traminitól várnak. Ez azért jó, mert ez a fajta többet tud. Persze a fűszerek, a muskotályos, mézes illat benne van, meg benne van a móri savvilág, amely komoly tartást ad a bornak.
Teljesen biztos vagyok abban, hogy mi magyarok nem tudunk jó chardonnay-t készíteni. Biztos azért van ez, mert nincs múltja hazánkban, és remélem a mostaninál kisebb fontosságú lesz. Ezt csak azért szeretném, mert lehet bőven más fajtákból válogatni. Ez alól kivétel a Rejtelem 2007-ből. Érett, komoly, hordós érlelésű bor. Seprőn is volt tartva, érzik minden atomjában. Hosszú szellőztetést igényel, hogy igazán megnyíljon az embernek, ki kell belőle szedni. Aztán helyből megugorja a lécet. Déligyümölcsök, élesztő, savak az illatban és az ízben. Nagy test, hosszan és mélyen. Egy pillanatig sem inog meg, fenntartja magát a csúcson. A 2007-es ezerjó ugyanezt tudja csak egészen másképpen. Ennek a bornak ne azért hagyjunk időt, hogy megnyíljon, hanem azért, hogy minél több, akár ezer arcát is megmutassa. A gyümölcsös, ásványos és fűszeres illatok mindenféle kombinációi váltogatják egymást az illatában. Ízében a lendületes savak veszik át az irányítást, szép nagy testet körbeviszik a szájban. Fiatal bor, hatalmas potenciállal, ízben még a primer gyümölcsös aromákkal: egres, bodza, kicsi mézesség. Nagy bor lesz ez, mindenki meglátja, csak legyen hozzá türelmünk.
A műsor végére maradt két friss, két hónappal ezelőtti palackozású bor. A 2008-as Ezerjó és Ezerjó Válogatás. Szokták mondani, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Nem így értik a mondásban, de Ákos úgy néz ezekre a borokra, hogy attól tényleg hizni fog. Magyarul nagyon büszke rájuk és a pincészet legkiválóbb tételeinek tartja.
Két nagypályás bor az bizonyos. Már szépen kipihenték a palackozás fáradalmait. Ami elsőre feltűnik a mély, érett színek. Beleszagolva az édes ezerjókra jellemző barackos, mézes illatokkal találkozunk. Persze diszkrét hordós jegyek is vannak még és a seprőn tartás is kiérzik. A válogatás későbbi szüretből van, ezért egy kis töppedt szőlőre utaló őszies illatokkal is találkozunk. Ettől ennek a bornak az illata még kicsit bizonytalan, de szellőzés után szépen helyre billen. Ízben az első, ami megdöbbenti az embert a korty súlya, nagy teste van a bornak. Ám a savgerinctől az egész mégis könnyedén siklik le a torkunkon. A sav mégsem fésületlen, a borász szerint a seprőn tartás kerekíti a savakat. Hosszan tartja az érett őszibarack ízt, ásványosságot. A válogatásban egyértelműen megtaláljuk a későbbi szüret okán megjelenő aszalt gyümölcsös karaktert. Megvásárlása, és elraktározása mindenki számára kötelező.
A kóstoló hosszúra nyúlt poharazgatással és beszélgetéssel zárult, a szép számú érdeklődő sok kérdéssel bombázta a két Kamocsayt és már szépen benne voltunk az éjszakában mikor feloszlott a tömeg.
Ismeretes egy elcsépelt, unalmas, de esetünkben mindenféleképpen megfelelő elköszönés: Aki nem volt ott jöjjön el a következőre!
