Nemzeti ünnepünk alkalmából vezéreinktől kapott négy napos pihenőt kihasználva egy kis kirándulást szerveztem a Vértesbe. Mivel barátaim egyszerű dolgozó emberek, nem holmi nagyon elfoglalt, mindig dolgozó cégvezetők, sikerült egy kisebb kompániát összeszerveznem. A felnőtteket szép számú gyerek is elkísérte. Ennek az események szempontjából sok jelentősége nincs, csak mint tény és persze nagyon aranyosak.

Első megállónk a Csókakőn található Csókavár volt. A vár aljában szépen kiépített parkoló, nagy füves rét és játszótér. Egy hiba volt, hogy ezen a szép hétvégén kinyithatott volna a különben áprilistól novemberig nyitva lévő WC. A magánszemélyek által megújulásának közepén járó vár nagyon kalandos hely és a kilátás is elbűvölő.

Eddig volt a bevezető, most jön a blog szempontjából lényeges rész.

A második megálló Mór, Ezerjó utca 3. Miklós pincészet.

Az Ezerjó utca egyenlő a régi pincesorral. Kedves, meghitt, múltba visszavezető környék. Nincs autóforgalom, csak a nyugalom, így a gyerekek is nyugodtan szaladgálhattak. Az idő gyönyörű volt, a kilátással a dombokra, a szőlőre. Az időre való tekintettel a kóstolót a pince előtt tartottuk.

Csabi vidám mosollyal, pogácsával és törkölypálinkával fogadott. A sofőrök forralt bort kaptak, a gyerekek jaffa szörpöt. Tökéletes, minden igényt kielégítő szolgáltatást kaptunk.

Aztán jöttek a borok szép sorjában: Moorer, Roger Mór, Tündérkert Tramini, Haramia, Füligér, Beatles+Miklós Csabi Kékfrankos, 2010-es Moore a tartályból.

Sok mindent szerettünk volna kóstolni, de sajnos vagy szerencsére, gyakorlatilag minden elfogyott. A hónap végén palackba kerül a 2010. év és újra lesz mit inni. Addig türelem.

A sor hibátlan volt, a hangulat utánozhatatlan, a pince imádni való. Tamáskodó barátaimat is egy perc alatt elbűvölték a borok.

Nehéz volt a távozás, de muszáj volt. A gyerekek kezdtek éhesek lenni. Na jó, mi is. A Lovas Vendéglőben ezt is megoldottuk.