Dupla csobbanás volt a helyzet a Riverride vízibuszon. „Úsztunk” a Dunába és Gere Tamás&Zsolt boraiban. http://www.riverride.hu/
A Riverride egy igazi vízibusz, szép hosszú, sok kerékkel, hajó testen egy busz felépítmény, ahol 35 ember fér el. Ezen a rendhagyó helyszínen volt a Borjour legutóbbi rendezvénye. Gere Tamás a villányi borvidéket megújító ötök egyike, igazi legenda. Fia Zsolt és az Ő kedves felesége Andrea is teljes értékű tagjai a 35 hektáron dolgozó borászatnak, akik ezen az estén bemutatták a borokat.
A vízibusz a Széchényi (Roosvelt) térről indul, általában igen nagy feltűnést keltve, ami most még nagyobb volt, hiszen már lelkesen borozó tömeg várta a sárga közlekedési eszközt. A feltűnés oka az, hogy a jármű úgy néz ki, mint egy sárgára festett gigantikus katonai kétéltű csapatszállító. Mindenki látja rajta, hogy hajó, de nem értik a buszt.
A kezdés a Comis (Komisz) rosé gyöngyözőbor 2010. Összesen 1214 palack készült belőle, elsősorban a villányi Roséfesztiválra. Előszüretből származó kékfrankos, pinot és merlot alapja a bornak, amihez szénsav került. Kellemes roséfröccs élmény. Nem az a giga gyümölcsbomba, ami most oly divatos, inkább a vörösbor jegyei vannak benne és persze az évjárat bátor savai. Gyorsan el is fogyott, felszálltunk a hajóra, felhúzták a lépcsőt, és elindultunk a Deák tér felé, majd megfordulva, a Hősök tere irányába gurultunk. Eközben megkaptuk a 2010-es Olaszrizlinget. Adri és Szilvi a Borjour háziasszonyai roppant ügyesen suhantak a sorok között a palackokkal, hiszen az egész szerkezet kerekeken gurulva is imbolyog, mint egy hajó. Ezen a boron lehetne igazán bemutatni Villány nagy szerencséjét, hogy még vacak időjárásban is több a meleg és napsütés, ezért nagyobb az esély a beérésre. Ez az olasz is ilyen, szépen beérett szőlőből van, melegséggel, fajtajelleges keserűmandulával. Az illata és íze nem túl sok és intenzív, de hát mindent nem lehet megoldani. Amit ad a természet abból kell megélni, és talán egy kicsit túlérett a korához képest.
Pihenő és harapnivaló következett a rakparton, a 2010-es Portugieser mellé. Ez a Portugieser az a Portugieser, amiért ezt a fajtát szeretjük. Tele van könnyedséggel, jól csúszik, sok gyümölccsel, semmi sokaság, semmi tannin, egyszerűen jó.
Aztán jött a csobbanás a Dunába. Úgy ahogy azt kell, hadd szóljon! Nagy vizet vertünk fel, a horgászok ugráltak, a nézők tapsoltak, a csajok sikítottak. Nekem „csak” egyszerűen tetszett. Reméltem, hogy mint Tom Hanks látok a Dunába sellőt, aztán rájöttem, hogy ott ülnek a buszban. Lényeg, a Dunában nincsen, úgyhogy inkább a partot bámultam, nagyra nyílt szemekkel. Az esti fényekben a Vár varázslatos, elbűvölő, fenséges. A Parlament pedig ékszerdoboz. Igazi lokálpatriotaként elérzékenyültem egy kicsit.
Próbáltunk rendesen viselkedni, mert a vízibuszon nem lehet ugrálni, mert egy picit instabil. Kb. olyan volt, mint az Erik, a vikingben, amikor egy oldalra kerültek a szakállasok, akik sokkal nehezebbek voltak, mint a másik oldalon ülő bajszosok. Így aztán a bárka elkezdet oldalára dőlni. Ám amikor pohárba került az igen emberes 2006-os Pinot felborult a rend. Igazi osztálykirándulás hangulat lett. A Pinot azért emberes, mert igen erős animális szaga van, ami nem ment sehova a pohárból. Aki az ilyet nem szereti az ne vegye meg, mert az ízében is benne van. Én kedvelem ezért jól esett. Igazi villányi Pinot Noir! Kicsit testesebb, tanninosabb, alkoholosabb és kevésbé hercegnős, mint északibb társai. Ettől még persze igen kiváló bor, de itt már nagyon bejön a szubjektivitás. A visszafelé úton a pince csúcsbora az Aureus 2007 volt terítéken. Bordeaux-i házasítás villányi módra. A Franc uralja az illatot fekete bogyós gyümölcseivel, mentával, csokoládéval. A Sauvignon is vidult benne, elsősorban a tanninokkal. A Merlot persze finomított mindenen és még az illathoz is adott valami szilvát. De nem ez a lényeg. Aki szereti a komoly, testes, sűrű villányi csúcsborokat, akkor vegye ezt, mert ár-érték aránya az egyik legjobb, éretten került a piacra és azért nem olyan nagy, amihez egy Bud Spencer kell. Nekem már sok volt, de én nem kedvelem az ilyet. A partraszállás már persze nem volt olyan látványos, úgy kiugrottunk a vízből, mint egy béka. Végtagok megmozgatása és visszakóstolás a rakparton, majd a visszaúton kis játék és az est bora (nem tudom mi lett!) megválasztása és búcsú a Roosvelt téren. Után a fél banda felkerekedett és a DiVino-ban bulizott zárásig. A DiVinoban az alábbiak kerültek sorra: Konyári Rosé 2010 (mindig hozza a szintet), Miklós Csabi Demi Mórról Királyleányka 2010, Wenninger Kékfrankos 2007 és végül a hónapok óta kedvencem Hernyák Tomi Pinot Noir 2009. Nagy élmény volt az egész este! Köszönjük!
