A mai napon megváltam valamitől, ami 35 évig életem része volt. Nehéz, de kötelező lépés volt. Már csak terhet és rossz emlékeket jelentett, s így már nincs értelme. Ám a búcsúzás heteiben és életem további részében már csak a szépre akarok emlékezni.

A búcsú pillanatait a Béres Diókút Hárslevelű 2008 fogja megkönnyíteni. Már a kiöntés pillanatában orrba csap a hárs illata. Adjunk neki időt, hogy megérkezzen egy kis bazsalikom, és a kövek illata. Lehet, hogy csak a neve teszi, de egy jó adag dió, mandula, barackmag is van benne. Ám ez már túlmutat az általam elfogadott illatmisztifikáción, úgyhogy maradjunk annál a közhelynél, hogy bitang jó. Arra azért vigyázzunk, hogy ne ezzel kezdjük a tokaji borokkal való ismerkedést, ahhoz ez túl nagy falat.

Ne raboljuk az időnket holmi apró kortyokkal. Kortyoljunk belőle egy rendeset, ez a bor nem a finomkodásra van, engedjük, hogy betöltse a szánkat. Van benne mindenből bőven. A sav kimondottan sok, de nem baj. Alkohol sem kevés, és a teste is megvan. Van benne 5 gramm cukor. Aztán a természet csodája lévén - (kell a szőlész és a borász is, hogy el ne rontsa :-) - valahogy összeáll az egész egy krémes, édeskés, fanyar egészé. Amelyben sok a citrus, a kő, a méz, a hárs és még valami, amitől tudod, hogy ez csak tokaji bor lehet. Készen van teljesen, de nem kell meginni, ha van más. Nekem ma ehhez volt kedvem. Már csak egy eldöntendő dolog van hátra, hogy maradjon belőle másnapra is?

Nyomott kedvhez, hárslevelűhöz jó adag sírva-röhögés kell. Jack Nicholson és Morgan Freeman zseniális alakításával a Bakancslista (The Bucket List) a választott. De ne szomorkodjunk, hanem, ahogy Nicolson mondja: „Lendüljünk mozgásba!!”