A tavalyi borászok főznek nagy sikere után egyértelmű volt, hogy jön a folytatás. Lett is komoly érdeklődés mellett, sok finom borral.

Megfelelő rendezés, szervezettség, folyamatosan érkezett az ennivaló, bor is volt bőven. Semmiben nem szenvedtünk hiányt. Késő estére egy kicsit sokan lettünk.

Itt volt mindenki. Az egyszerű borimádtól kezdve a Rózsadomb népéig. Néha kicsit zavaró volt a 90-es évek elején a zavarosban halászva meggazdagodott, 60 év körüli korosztály, részeg ordítozása, szilikonnal felfrissített feleségük társaságában. Kevésbé volt zavaró az egyértelműen szépségükből élő fiatal hölgyek jelenléte, bár az tény, hogy a borról, nem biztos, hogy tudták, hogy szőlőből van. De nem baj, mert az egész, ezen az estén valamiért nagyon szórakoztató volt. Igazi szociológiai tanulmány.

Végezzük ki az Ínyenckrém részét. Szerintem semmi ínyenc nem volt benne. Finomak voltak. Már amelyikből lehetett valamit érezni. Nem tudom ki gondolta azt, hogy bármelyik krémnek érvényesülni fog az íze, egy gazdag ízvilágú, tömény, különféle magokat tartalmazó kenyéren. Ráadásul a kenyér-krém aránya 4:1 volt. Volt, amikor még a bort is legyőzte. Szóval az ízek párosítását el volt felejtve. Egyetlenre volt jó, hogy a vastag kenyér, és a bő vajkrém alap felszívta a bort.

Az pedig egy más kérdés, hogy egy villányi barrique merlothoz méltó krémet nem lehet kitalálni, ha csak bele nem darálunk egy fél marhát.

Rövid áttekintés a borokról:

Dula No3 2010: sauvigon blanc, ottonel muskotály, tramini fajtákból álló házasítás igazi kellemes nyitány volt. Friss, ropogós, savakban gazdag, kellemes illatokkal, nem túlzó gyümölcsösséggel és még a kaviár krém is jó elképzelés volt.

Maurus: Ákos alap rajnai rizlingje 2007-ből felébredt rövid ideig tartó álmából, és újra lendületbe jött. Üde gyümölcsösség, jó savszerkezet, érett rajnaiság kezdetei. Akinek még van tárolja.

A két somlói „fenegyerek” Kolonics Karcsi és Stefán borai megint szenzációs formában voltak. Főleg Karcsi 2009-es Furmintja tetszett leginkább. Még kicsit nyúzott volt, mert kb. 4 hete van palackban. Ám egyértelmű volt a fajta és a terület párosa. Igazi almás, körtés szikár furmint, és mellé a somlói ásványosság egyértelmű illata. A jövő nagy ígérete. Stefán juhfark bora 2009-ből egy másik érdekes történet. 9 gramm maradék cukorral, töppedt jegyekkel. Megosztó bor, de az biztos, hogy a cukor szépen kiszedte a fajta erőteljes savait és ettől sokkal jobban szerethető lett a bor. Talán egy picikét kevesebb cukor jobb lett volna. Aki viszont azért szereti a juhfarkot amilyen, annak nem fog bejönni.

Nagy öröm volt újra kóstolni a legendás 2008-as Szó-lá-ti Magnum verzióját. Klasszis olaszrizling, érett jegyekkel, de mellette még sok fehér szirmú virág, őszibarack. Sajnos már az alapméret sem kapható.

Majoros Laci Deák Furmintja okozott még izgalmat. Leginkább azért, mert csonthéjasokban gazdag illatvilágot, kis battonage technikával megspékelve kaptam. Persze a battonage nem túl nagy dolog, mert Tokaj borvidéken ez teljesen elfogadott dolog. Ízében kapunk már egy kis gyümölcsöt is: barack és körte elsősorban. Komoly, sűrű alapanyag, hosszú ízekkel. Izgalmas kísérlet, nem tagadva, hogy útkeresés.

Jöjjenek a vörösek (villányiak most is kimaradtak majdnem teljesen).

Hernyák Pince 2009-es Pinot Noir bora régóta kedvencem. Olyan világ, amit én nagyon kedvelek. Semmi rusztikusság, tiszta gyümölcsök, meggy, málna és cseresznye. Üdítő világú bor, kiváló savakkal, közepes testtel, sok gyümölcsös ízzel, némi frissítő fanyarsággal, hosszú ízekkel. Másik ilyen régi kedvenc Sebestyén Csaba Iván-völgyi Kadarkája is, ami megint nagy formában volt. A villányiak közül egyedül Günzer Tamás Merlot Barrique kóstoltam 2008-ból. Tiszta gyümölcsbomba az egész bor, illatában tényleg kedvelni való, de nekem túl sok. Ízében magas alkohol, nagy test és mellé rengeteg piros bogyós gyümölcs íz, de szerintem nem túl izgalmas. További villányit nem kóstoltam, mert sajnos a tetőtéri teremben olyan elviselhetetlen meleg volt és tömeg, hogy nem esett volna jól több komoly vörösbor. Ez az este pedig az élvezetekről szólt.

Az este legjobb bora St. Andrea Hangács Bikavér 2008-ból. Mély, összetett, archaikus, elegáns, sok feketeszeder, szilva, áfonya. Karakteres szerkezet, semmi sem sok benne, de mégis tud nagy bor lenni. Imádtam. Lőrincz Gyuri szakállas verzióját kevésbé, de ha kedves feleségének tetszik, akkor ki vagyok én...

Várom a következő Symbolos bulit, mert kötelező részvétel lesz. Ugyan semmi kimagasló extrát nem kaptam az estétől, de mégis nagyszerűen szórakoztam.

U.i: Innen is küldöm kézcsókjaimat a Vesztergombi borokat kóstoltató tüneménynek.