Hosszú-hosszú ideje tart a helyi, egyedi, ún. autochton fajták szárnyalása. A világfajta szőlők szeretete mellett, az érdeklődő, nyitott borfogyasztók sokkal inkább keresik az adott ország sajátjait. Elég csak a világ két legnagyobb borkészítő országát, Olaszországot és Spanyolországot megnézni. Egyiket sem a világfajtákban elért sikereiről ismerjük. Elsősorban saját fajtáikkal fényeskednek és teljes mellszélességgel elkötelezettek mellettük, ahogyan a világhírnevet is ezek a szőlők hozták meg számukra. Mellettük a portugálok és déli szomszédjaink is igen erősek, az egyedi szőlőfajták termesztésében.
Magyarország illetve a Kárpát-medence is gazdag, helyi és jó képességű fajtákban. Furmint, hárslevelű, kabar, kékfrankos, olaszrizling, leányka olyan fajták, amelyek fő termőhelyei hazánkban és tágabb környékünkön találhatók meg. A Kéknyelű még ebből a sorból is kicsillog, hiszen egyetlen termőhelye a világon, Badacsony. Badacsonyban, a rajnai rizling kivételével, nem is nagyon sikerült megkapaszkodni a világfajtáknak. A hazaiak viszik előre a borvidéket. Szürkebarát, olaszrizling, rózsakő, kéknyelű, budai zöld, cserszegi adja a fő vonalakat.
Istvándy szőlők Káptalantótiban
A Kéknyelű igen egyedi fajta, mert kizárólag nővirágú, ezért más fajtákkal együtt, elsősorban budai zölddel szokás telepíteni, és a szél segítségével történik a beporzás. Mivel késői érésű mustfokát, képességeit igencsak befolyásolja az adott évjárat. Alacsony terméshozama miatt eset ki az érdeklődésből. Jelenleg kb. 46 hektáron található az egész borvidéken. A fajta jó lehetőségekkel bír, jó a beltartalma, kellemes a savkészlete, hajlamos magas alkohollal beérni. Íze visszafogott, csonthéjasok, szőlő, zöld fűszerek, citrus jellemzi. Jól közvetíti a badacsonyi vulkánok ásványosságát. Jól áll neki a reduktív stílus, még jobban a hordós érlelés, sőt maradékcukros verziók is fellelhetők.
A badacsonyiak igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy szőlőfajtájukat népszerűsítsék. Van Kéknyelű Virágzás Ünnepe, van saját étele is, a badacsonyi halderelye, és most pedig eljött egy origó kóstoló ideje. Káptalantótiban, a csodaszép Istvándy Birtokon került megrendezésre az első nagy összekóstolás, az Istvándy Gastro Weekend 0. napjának délelőttjén. A nagyközönség pedig a délutáni rendezvényen, és a kéknyelű borvacsorán kóstolhatta meg a borokat, ugyanebben a nyugalmat, békét árasztó környezetben.
Az origó kóstolás lényege, hogy megtalálják az adott fajtából készült borok alapjait. Azt keressük, vizsgáljuk, hogy milyennek kellene lennie egy adott fajtának, az adott borvidékre jellemző bornak. Itt a fajta- és terroirjelleges aromavilág, struktúra megtalálása a fő feladat, az évjárati hatások kiiktatásával. Persze ezeknek az elvárásoknak megfelelés, egyben meg is határoz bizonyos szintű szőlészeti és borászati paramétereket is.
Káptalantóti látkép
Istvándy Gergő invitálásra érkezett a birtokra 29 kéknyelű, a termelőik is igen szép számmal, és jó néhány borszakíró. Horkay András AIWS, az OBB elnöke szakmai útmutatásaival kóstoltuk végig a borokat, igyekezve megtalálni ezt a bizonyos origót. Szerintem könnyebb dolgunk volt, mint vártuk. A borok több mint az egyharmada alkalmasnak ítéltetett, hogy origó tételként utat mutassanak az írott vagy íratlan szabályok megalkotásához. Ezen felül még volt 5-6 tétel, amely talán csak egy árnyalatnyit tért el ettől.
Ezen talán nincs is mit csodálkozni, hiszen egy „zárt” közösség dolgozik, egy zárt termőhelyű fajtával. Egyforma terület, egyforma hagyományok, zavaró külső példák nélkül. Ez általában nem jó, de a kéknyelű esetében egyértelművé teszi a helyzetet. A megkóstolt 2017, 2016 és 2015-ös tételek alapján az kimondható, hogy a kéknyelűnek mindenképpen jót tesz a palackos érlelés. A jó évjáratokat, mint a 2015-ös vagy a 2017-es, nem érdemes idejekorán elfogyasztani, 3-4 év fejlődés jót tesz, bár a csúcson töltött idő tapasztalat hiányában még kérdéses. Felmerültek a kóstolás alatt technológiai kérdések is, elsősorban a reduktív vagy az oxidatív eljárások használata és az is, hogy a két technológiával készült borokat meg kellene valamilyen módon különböztetni egymástól. A többség elsősorban az oxidatív technológiára, nagyhordós érlelésre szavazott, és a maradékcukor tartalmat is elfogadta. Saját véleményem szerint a maradékcukor csak azoknak a tételeknek állt jól, ahol a sav-cukor arány száraz kategóriában tartotta a bort. A két technológia elhatárolása helyett szerintem sokkal fontosabb, hogy modern kéknyelű készüljön. Márpedig erre nagyon is alkalmas. Kellemes az aromavilága, és a gyümölcsök, a szőlővirág, és a csonthéjasok keveredése, kifinomultan teszi illatossá. Mindehhez szép keretet ad az ásványosság. Savai jók, érleléssel elegáns és többrétegű lesz, ez fiatalon egy picit hiányzik belőle. Ráadásul a szerkezete olyan, hogy egy pici alkohol túlgyüjtését is elbírja.
A kéknyelű mennyisége még nem olyan nagy, hogy érdemes lenne a fogyasztókat megzavarni, például prémium kategória létrehozásával. A kéknyelűnek egyértelműen a borvidéken belül, helyben kell elfogynia, ahol van lehetőség beszélni a pince elképzeléseiről is, és biztatás adni más pincék kéknyelűinek elfogyasztására. Cél a kéknyelű fogyasztók helybe hívása, és itt a mai ízlésnek megfelelő, tiszta, hibátlan borokat kínálni. Véleményem szerint ez a legfontosabb.
A kategóriák kialakítása helyett, a minőségi jelölést tartanám célravezetőbbnek. Az origó elvárásainak, szabályainak lefektetése után, érdemes lenne egy érzékszervi minősítést létrehozni, a csopaki Kódex mintájára, és az itt érdemesnek talált borokat megkülönböztetni, mondjuk egy kék szalaggal, de ezt majd a marketingesek jobban kitalálják. Ez egy előremutató versenyt hozna létre, és egyértelműen minőség javulást jelentene. Legalábbis a csopaki példa ezt mutatja.
Tanulságos kóstoló volt, sok nagyon jól sikerült tétellel. Érdemes a kéknyelűre odafigyelni, és nem csak hazafiasságból fogyasztani. Nem mondom, hogy csak Badacsonyban, de leginkább ott, mert a táj, és az Istvándy Birtok is, egy igazi elvarázsolt, tündérmesékből felidézett táj.
Az Istvándy Birtok
Külön köszönet a Kóstolómnak a meghívásért, vendéglátóknak a kiváló ellátásért, gratuláció a nagyszerű konyhának, a jó boroknak. A Barkasos dűlőtúra, a Liget már csak az elhagyhatatlan hab volt a tortán.
Barkas De Luxe
A képek a szerző munkái.
