Megtartották Somlón, a Tornai Pincészet termeiben az első Juhfark Ünnepet. 16 helyi kiállító mutatta be Juhfarkból készült forgalmi tételeit. Szigorú volt a szervezők elvárása, ezért szakértő csapat bírálta elő a borokat, és zárta ki az oda nem illőket, illetve a rendezvényen tényleg csak juhfarkból készült borokat mutathattak be. Az előválogatás jól sikerült, mert nem volt hibás, problémás bor a kínálatban.

De térjünk a lényegre. Ideje tudomásul venni, hogy a somlai juhfark egy barátságos, kedves bor és nem egy kemény, szikár, savhangsúly, kődzsúz. Persze lehet az is, amikor korán, éretlenül szedik, biztos, ami biztos alapon. Nem egyszerű bánni a juhfarkkal, mert érzékeny fajta, gyakorlatilag bármire. Fekvésre, évjáratra, napsütésre, csapadékra. Tömött fürtjei révén gombásodásra, és egyéb betegségekre is. Mégis a helyiek nagyon szeretik, na nem azért, mert legendásan javítja a férfierőt, hanem mert a sajátjuk, ez a gyökerük, a hagyományuk. Ennek megtartása mostanság oly fontos lett, hát a szőlőnél is legyen így, főleg azért, mert a juhfarknál tényleg van értelme. A másik és még fontosabb ok, hogy nagyon széles lehetőségeket kínál a felkészült szakembernek. A rendezvényen megmutatta, hogy tud kedves, picit édes gyöngyözőbor lenni, feszes és férfias vagy kerek, gyümölcsös szárazborrá válni. Jól áll neki, ha félédes, vagy aszúsodik, és még szamorodnira is alkalmas. Persze az utóbbiak unicumok, de ebben is rejlik egy fajta nagyszerűsége. Legtöbb a kerek, jó ívású, tartalmas, még gyümölcsös fázisban lévő, fiatal borokból volt. Ez jól is van így, mert ez a juhfark valódi arca szerintem, nem az a bizonyos kemény, fognyüvő típus, amely még 10 éve is jellemző volt.

Mi is a juhfark jellemzője?

Erre azt felelte Kolonics Karcsi, helyi borász, hogy nem lehet megmondani. Van a borban egy „juhfark” molekula, aminek aromajegyeit nem lehet szétszedni, csak megtanulni. Aki belekóstol egy juhfarkba, az fogja tudni, hogy ez az, ez egy juhfark. Én is próbáltam megtalálni, és hajlok rá, hogy nehéz lesz szavakba önteni. Az ember megkóstoló és megjegyez néhány somlói juhfarkot, akkor örökre tudni fogja, hogy ez az, de a körülírás nem fog menni. Természetesen az analitikai adatok, készítési szabályok, egy termékleírás megalkotható, de abban aromaképek nem fognak szerepelni, csak nagyon megfoghatatlanul. Az ízkép leírását megnehezíti, hogy a juhfark, az olaszrizlinggel egyetemben jó terroir közvetítő. Ezért ezek a fajták azok, amelyek leghamarabb somlóivá válnak, vesztik el gyümölcseiket, és válnak ásványos borokká. A furmint vagy a hárslevelű is tudja ezt a borvidéken, csak jóval lassabban.

Mit nyújtott még nekem ez az ünnep?

Úgy érzem reményt. Reményt, hogy Somlónak van jövője, mert több generáció állt a borászokat megillető helyeken. Létezik a nagy öregeket leváltó középkorú, már tapasztalt évfolyam, és ott liheg mögöttük igen tekintélyes számban a fiatalság. Az a fiatalság, aki nem nagyképű, nem öntelt, hanem tanulni és fejlődni vágyó, bátor, és kísérletező, és ami a legfontosabb összetartó. Kikre is gondolok? Az első generációból még kóstolhattuk Fekete Béla bácsi borait, akinek hagyománya remélhetőleg fennmarad. A második generációból Kolonics Karcsi, nagy bajuszú Jász Laci vagy Géró Péter. A harmadik generáció Balogh Zoli (Somlói Apátsági Pince), Barcza Bálint (Barcza Pince), Tóth Péter (Tóth Pince), Kis Tamás (Somlói Vándor Pince). Mellettük pedig jól megfér két nagyobb is a Tornai Pince és Kreinbacher Pince, akik már szintén a borvidék nagy öregjeinek számítanak. Mondjuk a fiatalok sem nyeretlen kétévesek. Elég csak az Apátsági Pincére gondolni, vagy Tóth Péter, bár csak 32 éves, de hegybíróként, a hegy „jegyzői” feladatait is ellátja.

Reményt ad az is, hogy sikerült elsőre egy profi rendezvényt összerakni. Jó borok, finom ételek, kellemes zenekar, szervezettség, és rugalmas határozottság jellemezte az eseményt. Úgy tűnik, hogy sikerült mindenkinek megérteni azt, amit Fiáth Attila tanácsadó, a megnyitón is elmondott, hogy a bor önmagában nem elég. Rengeteg jó bor van a világon, ezért a vendégeknek komplex élményt kell adni. Ennek pedig része a bor mellett, a környezet, a vendéglátás és a folyamatos programkínálat. Amennyiben ezért közösen tesz valamit Somló és kihasználja a helyi fajták, mint a juhfark reneszánszát, akkor a Juhfark Ünnep és sok hasonló esemény nagy lökést adhatnak a borvidékeknek. Persze azért a jó bor készítése a legfontosabb.

cam00412.jpg

Szerző: Gonda Gyurka  2016.10.05. 20:27 Szólj hozzá!

Címkék: somló tornai juhfark tóth péter kolonics barcza somlói vándor

A bejegyzés trackback címe:

https://igyunkegyutt.blog.hu/api/trackback/id/tr6911772965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.