Szekszárd.

Vidám, tüzes, energiával teli, szívet melengető illatú és ízű borokat ad nekünk ez a vidék. Ritkábban parádézik nagy sűrűséggel, tanninnal. S ha ilyenre találunk valamelyik pince első számú borában, akkor is ott van a nevettető csintalanság, meleg baráti ölelés.

Mindezek a gondolatok a Borkollégium szekszárdi szupersztárokat felvonultató bacchusi „orgiája” után fogalmazódott meg benne.

A névsor valóban pazar volt: Vesztergombi, Szeleshát, Bodri, Takler, Németh János, Vida, Dúzsi, Merfelsz, Sebestény és Heimann.

Elsőként jöjjön a nap meglepetése díj győztese: Németh János. A 2009-es kadarkája igen magasra tette az elvárásokat. A 60 éves tőkékről származó szőlőből készült bor túlmutat a megszokott kadarkán. Zárkózott illata lassan adja meg magát, de ha kivárjuk gyönyörű meleg, fűszeres, málnás élvezethez jutunk. Belekortyolva is nagy az élmény. Lassú, súlyos kortyú, kissé öreguras bor, szép savakkal, kis túlérettséggel, sok gyümölccsel, hosszú eltarthatósággal. A kékfrankos is hasonlóan izgalmas bor mély illattal. Édesfűszeres, csokoládés, málnás és kicsit toastos. Sűrű, lassú bor a fajtától szokatlan nagyságú szép tanninokkal. Az íz is igen összetett, rengeteg gyümölccsel, és egy kis fanyarsággal.

Folytassuk azzal a pincével, ahol a legjobban éreztem magam. Merfelsz Gábor személye hatalmas pluszt ad kiváló borainak kóstolásához. Magával ragadó stílusa, közvetlensége szellemi izgalmat is ad a borozáshoz. Bevezetésnek Pinot Noir-ból készült pezsgőjével kínált. Csupa üdeség, izgalom, gyümölcs. A Doppio, Tűzvirág és az Esti Csók került bemutatásra. Nem fárasztom az olvasókat részletes leírással erről a három borról, mert az élményt inkább meg kell kóstolni. A Doppio könnyedebb világú vörösbor a franc és merlot gyümölcseivel, fűszerével, zöldes világával. A Tűzvirág már egy súlyosabb kategória a két cabernet házasságából. Meleg, tüzes bor, gyönyörű színnel, hosszan gondolkodtató illattal, és ízzel. Az Esti Csók valóban az, ami! A búcsú perceinek bora, de hogy mitől búcsúzunk az még közel sem biztos......

Ha már kategorizálni kezdtem az estét, jöjjenek a mindig biztos lehetsz a borukban pincék. Vesztergombi Csabával sokszor kóstoltunk már együtt, így aztán meg sem lepődtem, hogy a borok mint mindig teljesen rendben vannak. Mind a Sauvginon, a Kadarka és a Bikavér is azért jó, mert ízig-vérig szekszárdi borok. Jól iható, nagyon szerethető borok, kedvesek, illatban és ízben összetettek, és van bennünk valami érezhető könnyedség. A 2007-es Csaba házasítás viszont már nem ilyen. A pince egyik zászlósbora komoly eseményekre való. Zárkózott illata lassan földes, gombás lesz, majd idővel megjelenik a piros bogyós gyümölcsök kavalkádjává. Kiváló egyensúly, de úgy, hogy semmiből nincs benne sok, pont annyi, ami kell. Nagy lehetőségeket rejteget még a bor, de így is már jól iható. Ízében a sok gyümölcs mellett, megtaláljuk a gombát, avart. Hosszú korty, szép lecsengéssel a végén.

A másik ilyen pince a Szeleshát. Relatíve új pincének számítanak, de hamar nagy ismertségre tettek szert. Ezen az estén új tételeket mutattak be 2008 és 2009 évjáratokból. Itt is elmondható, hogy nagyon fiatal borok egytől egyig, de már fogyasztásra alkalmasak. Ami a sorból a legjobban tetszett a 2008-as Oroszlán volt. Sauvignon, kékfrankos, merlot és pinot házasításából készült. Mély, tömény, buja illat, kicsit zárkózott, mivel még igen fiatal csak a fekete bogyós gyümölcsök bújnak elő. Az illathoz képest, meglepően könnyed, légies a kóstolás. Nagy testű bor, de az igen komoly savak miatt, igen könnyedén iható. Ezért igen becsapós bor is. Ízében még nagyon gyümölcsős, hosszan kitartó ízzel. Tegyünk el belőle.

Jöjjön pár kevésbé vidám észrevétel. Sajnos nem fogok megbarátkozni a Bodri pince boraival. Félre értés ne essék hibátlan, szép borok, azoknak akik szeretik az amerikai stílust. Én nem annyira! Nekem sok bennük a beltartalom, a tannin, az ízek, egy kicsit hivalkodó az egész.

A méltán híres Takler és Dúzsi pince borai sok tételnél kicsit egyformák, érezhető rajta, hogy egy pincétől valók, de a borok közötti különbségek rejtve maradnak. Ez alól szerencsére volt kivétel a Takler Shyraz 2008 és a Dúzsi Görögszó. Ezek szerencsére egyéni karakterek, egyéni borok, amelyben fel tudtam fedezni, azt hogy mivel érte el azt a hírnevet a Takler és Dúzsi család, amit kivívtak maguknak.

A fennmaradó pincékről most külön nem írok, mert régebbi postjaimban már többször megemlékeztem róluk.

Zárásként annyit, hogy ezek alapján mindenkit arra biztatok, hogy május 26-án legyen ott a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Szerző: Gonda Gyurka  2011.05.22. 08:45 Szólj hozzá!

Címkék: csaba szekszárd kadarka dúzsi takler kékfrankos bikavér vesztergombi oroszlán vida jános németh borkollégium merfelsz szeleshát

A bejegyzés trackback címe:

https://igyunkegyutt.blog.hu/api/trackback/id/tr472922845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.