Krúdy szerelmes hősei gyakorta keltek át Budára fiatal színésznőcskék, vagy szemrevaló özvegyasszonyok látására. A meghitt séták, kocsikázások után jól éreznék magukat az Andante Borpatika melengető ölében. Mert itt jó az ital, jó az étel, tűzrőlpattant a korcsmárosné. Persze Szinbád, Rezeda Kázmér, különböző grófok és bárok, más asztalokhoz, más székekhez, más fajta étkekhez vannak szokva, de hamar megtalálnák helyüket, a tőlük annyira nem is idegen környezetben.

Gondolom ezt Ákos és Szigethy Gábor által előadott, időutazással felérő, Krúdy-est után, aminek minden mondata úgy illet a helyhez és a hangulathoz, mintha Krúdy Gyula egy perccel előbb írta volna, valamelyik sarokasztalnál.

A gasztrokulturális időutazás oka az eltelt újabb egy esztendő, immáron 11. születésnapját ünnepelte az Andante Borpatika. Az ünnepélyes hangulatot biztosították a nemes italok és kiváló ételek, Ákos által előadott Krúdy novellák pedig oldották ezt.

Az egész „üzemegységet” jellemzi ez a kettőség, amit okoz egyfelől a környezet megkövetelte polgári miliő, és az ezzel szemben állónak is tekinthető, a mai ízlésnek megfelelő, bisztró hangulatú étlap, az innovatív borlap, és a különböző rendezvényekre, vacsorákra jellemző vidám hangulat. Ám ez a születésnapi vacsora, és az elmúlt 11 év, illetve a hétköznapok is megmutatták, hogy ez működik.

Talán kissé ködösnek tűnő bevezetés után, legyünk egy kicsit konkrétabbak.

Az Andate Borpatika 11. születésnapja alkalmából tartott borvacsorára, és Krúdy estre voltam hivatalos, aminek idén sem tudtam és akartam ellenállni. A jó ételeket, a finom borokat, Krúdyt és kedves nők társaságát egyaránt kedvelem, így aztán pompás volt az összhatás. Az ételek nem csak ünnepiek voltak, hanem az aktuális Márton napot is megidézték. Az italpárosításokban sem volt hiba.

A Krúdy novellák kevéssé voltak ünnepélyesek sokkal inkább a gyomor és a szív vágyairól mesétek. Kormácsokról, ételekről, sörökről, borokról, kacér hölgyekről, csélcsap férfiakról, szerelemről, nyári és téli kalandokról volt szó bennünk. De hát, aki mást várt Krúdytól, az hiányozhatott egy-két irodalomóráról.

andante11_1.jpg

Libamáj terrine eredi gyümölcszselével

A menü inkább volt alkalmi. A legkedvesebb számomra a libamáj terrine volt, a Gilvesy Pince Próbaüzem nevű 2015-ös furmintjával. Nem sokkal maradt el mögötte rozmaringos libamell, és a csokoládétorta diófagyival.

andante_11_3.jpg

Borjúsült

A konyha nagyot teljesített most is, hiszen egy 40 fős, 6 fogásos vacsora feltalálása nem egyszerű feladat főleg, ha műsorhoz is kell alkalmazkodni. Az pedig köztudott, hogy az Andante konyhája nem igazán erre van kitalálva. Ezért voltam elnéző, hogy a különben nagyon finom vadleves kicsit meghűlt, és a borjú zöldkörete kicsit elnagyolt lett. A borsor is nagyon rendben volt, jól érzékkel kiválasztva az ételekhez. Jó kezdés volt az Áts Karcsi féle Andante Cuveé (Koranyár), csúcsra vitte a levest a Bott Frici féle Tramini, mindkettő 2015-ből. A végére jött persze a nagy durranás, a remek állapotban lévő Tiffán’s Grande Selection 1995-ből. Amellett, hogy ritkán lehet kóstolni 20 éves magyar vörösbort, ami kiválóan tartja a formáját, a bor megoldotta az egyik nehéz kérdést, hogy mit igyunk csokoládés desszerthez.

andante_11_4.jpg

Csokoládétorta és a Grande Selection

Ez volt sorozatban a harmadik születésnap és sokadik rendezvény, amin az Andantéban jártam és mondhatom, hogy folyamatos és látványos a fejlődés a menüben, szóval jó itt a konyha, de nagyon.

Hát valahogy így telik egy este a Bem rakpart 2. szám alatt, a Parlamentre nyíló kilátással, jó borok között. Aki szeretné kipróbálni, annak ajánlom a Karácsonyváró Ünnepi Vacsorát, két legendás borásszal és nagy nevetetővel Áts Karcsival és Balla Gézával. Szem nem marad szárazon, azt garantálom.

A teljes menü, kedvcsinálónak a következőkre:

Amuse Bouche – Áts Károly: Andante Cuvée 2015, Tokaj-Hegyalja, Tarcal

Libamáj terrine erdei gyümölcszselével – Gilvesy: Próbaüzem Furmint 2015, Badacsony, Szent György-hegy

Vadesszencia vargányás daragaluskával – Bott Frigyes: Tramini 2015, Muzsla

Rozmaringos libamell avokádos burgonyapürével – Bencze Családi Birtok: Pirosbakator (Narancsbor), Badacsony, Szent György-hegy

Borjúsült zsü-vel, posirozott zöldségekkel – Stier Pincészet: Cabernet Franc 2011, Villány

Csokoládétorta diófagylalttal – Tiffán’s Grande Selection 1995, Villány

 

Szerző: Gonda Gyurka  2016.11.20. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: születésnap tiffán ákos andante libamáj áts károly krúdy gyula szigethy gábor csokoládétorta gilvesy

Hosszú ideje szokás Villányra jót és rosszat mondani, akár lábunkat is beletörölni. Én sem rajongok a villányi borokért, mivel inkább fehérbor szeretőként határozom meg magam. Kivételek mindig vannak, és ez ebben az esetben a Gere család.

Ennek több oka is van. Az egyik a boraik, amiről a következőkben sok szó fog esni. A másik, hogy akár Gere Attilát, akár Gere Andreát hallgatom, mindig visszatér a hitem. Megerősít abban, hogy a kemény, megtervezett, kitartóan végigvitt munka meghozza gyümölcsét. Kiderül, hogy a kiváló borok készítése, és egy jövedelmező, erős családi gazdaság, intelligencia, egész életen át történő tanulás, és megfelelő alázat mellett működhet csak hosszútávon.

A Gere család negyed évszázados története a legszebb példák egyik arra, hogy a magyar emberek tudnak és akarnak dolgozni, méghozzá magas színvonalon, megalkuvás nélkül.

De mára ennyit a pincészet mennybe emeléséről.

A Gere Pincészet története az 1990-es évek elejétől íródik, amikor is Gere Tamással, Tiffán Edével, Wunderlich Lojzival, és Polgár Zoltánnal újragondolták Villány jelenét és jövőjét. Aztán jött egy mai napig is rendkívüli, borvidékeken átívelő közös munka gyümölcse, a Gere+Weninger borok létrehozása. Azt pedig bátran kimerem jelenteni, hogy a magyar bormárka építés egyik ékköve, a Kopár vagy Kopar kinek, hogy tetszik. Ez a bor akkorává nőtte ki magát, hogy megszűnése csak akkor történhetne meg, ha a magyar borászat is megszűnik. A megújulás, a fejlődés folyamatos, elég csak a régi magyar fajták felkarolására, habzóborkészítésre, vagy a 2010 óta tartó biodinamikus művelésre gondolni.

Mészáros Gabriella szervezésében volt módom a Gere Pince 14 borát végigkóstolni 1995-től, 2012-ig. Azt gondolom, hogy ilyen átfogó gyűjtemény kevés helyen lelhető fel, ezért szerencsésnek érzem magam, hogy volt módom részt venni a bemutatón. Összefoglalót a végére szokás írni, de muszáj már most leírnom, hogy ma Magyarországról ilyen hosszú, hibátlan, életben lévő borokat tartalmazó borsort, más borászattól összeállítani nem lehet, vagy csak nagyon nagy szerencsével. Mondhatni egy életmű bemutatón vettem részt, igen nagy örömmel.

Mint írtam mindegyik bor kiváló állapotban volt. Egyedül az 1997-es Phoenix mutatta nyomát némi öregedésnek. A három Phoenix amellett, hogy nagyszerűen vezette fel a sort, megfelelő példa arra, hogy a kékfrankos alap mekkora erőt jelent. Ezen az estén az én kedvencem a 2007-es Franc, a 2007-es és 2012-es Kopár és az Attila Cuvée volt. Nagyszerű bor mind a négy, bőséggel 90 pont felett. Közel voltunk az ennél jobb már nem nagyon kell szinthez.

cam00604.jpg

A Franc illatában igazi franc volt a javából, mély, elegáns, visszafogott fekete bogyós erdei gyümölcsökkel, némi földdel és kávéval. Szerkezet még mindig fiatalos, jó savak tartják lendületben, mindenből van benne bőven, egyensúlyban. Ízében finom hordós jegyek, és sok erdei gyümölcs, pici gombával. Akinek több palack van belőle, egyet kinyithat most is, de a többivel még nyugodtan várhat 2-3 évet.

cam00603.jpg

A 2007-es Kopárban a csendes elegancia fogott meg a legjobban. Tökéletesen összeérett vörösbor illata van, pici fanyarsággal és csipkebogyóval. Szájban sokkal fiatalabb érzetet ad, feszes, jó savakkal, jelentős és szépen beépült tanninokkal, bőséges gyümölccsel. A 2012-es évjáratban nagy potenciál érezhető. Még mindig kialakulóban van, fiatal az illata, hordós jegyek dominanciájával. Megkóstolva elsőre a tökéletes érett alapanyag tűnik fel, majd az egységes szerkezet. Tanninja elegáns, ízében a cabernet sauvignon van elől. 10 év még simán van benne, fogyasztása még nem ajánlott, sokat fog még nőni. Ez az Attila Cuvéere hatványozottan igaz. Tökéletes bordói házasítás, finom és elegáns illatokkal. A bornak nagyon jó a szerkezete, egyensúlyos, kerek, szépen beépülő tanninokkal. Ízében még a sok erdei gyümölcs és szilva dominál. Tényleg nagyon fiatal, legalább 5-6 év, amire felér a tetőre és ott jó sokáig fog üldögélni.

cam00602.jpg

Kóstolt tételek:

Phoenix Cuvée 1995, 1997 és 2000

Cabernet Franc Selection (Gere+Weininger) 2000, 2006 és 2007

Villányi Franc 2012

Kopár 1997, 1999, 2002, 2007, 2008 és 2012

Attila Cuvée 2007

Szerző: Gonda Gyurka  2016.11.16. 20:49 Szólj hozzá!

Címkék: villány gere kopár franc Kopar Phoneix attila cuvée

A chardonnay olyan, mint egy macska, nagyon sok élete van. Volt világsztár, aztán jött a nem kérünk belőle (Anything But Chardonnay), utána hosszú, csendes túlélés, és most újra kezd népszerűvé válni a fajta, és a fajta bora.

Ebben az újraéledésben vélhetően sokat segít, hogy kezdenek elfogyni a semmitmondó, egyforma ízű, fás, gyenge minőségű chardonnay-k a piacról. Ennek nagy mennyiségű gyártója az Újvilág volt, ahol szintén felfedezték, hogy ennél többre képes a fajta, megéri odafigyelni a minőségére, stílusra.

A chardonnay különleges számomra, még akkor is, ha a világ minden pontján termesztik. Különleges, mert könnyen alkalmazkodik, és így nagyon jól közvetíti a terroirt, könnyen formázható, széles spektrumú aromavilágot tud produkálni. A legtöbb borkészítésű stílust elfogadja, és jó tételeket tud produkálni. Többször megmutatkozott, hogy a legjobb chardonnay meszes, üledékes, mérsékelt klímájú területről jön, és a hosszabb fahordós érlelést is meghálálja. A hordókkal is érdemes vigyázni, az első töltésű kisfahordó használatával óvatosan kell bánni, de mindenképpen szükséges. Én magam nem kedvelem a déligyümölcsös aromatikájú, meleg chardonnaykat, és tapasztalom, hogy ez az ízvilág is kezd egy kicsit visszaszorulni, a fehér húsú gyümölcsök javára, amelyek kis terroir jegyeket is hordoznak magukban.

Eddig persze a csendes borokról beszéltem, hiszen a champagne örök, ott nem számít, hogy ki mit gondol a chardonnayról. A világ legjobb methode traditonelle-i csak chardonnayből készülhetnek.

A közelmúltban 16, a világ különböző részeiről származó, változatos módon készült chardonnay kerültek elém.

Megint bebizonyosodott, hogy a chardonnay legjobban az Óhaza, Óhazájában Burgundiában érzi magát. Nehéz volna választani a négy kóstolt közül. A Chablis hozta a formáját, feszes, savban gazdag, vegetális világú, jelentős ásványokkal. A Macon igazi déli bor, sok, meleg gyümölcs, bátrabb hordós érlelés, krémes, kerek ízvilág jellemzi. A Meursault és a Chassagne-Montrachet pedig az eleganciáról, komplexitásról, kerek, egységes ízekről szól, tartalmasságról, potenciáról regélnek. 90 pont feletti borok egytől egyig.

cam00594.jpg

Az Újvilági tételek nem sokat szóltak, így én sem teszem. Sokkal érdekesebb volt a libanoni bor, amelyről azt gondolnánk, hogy a meleg termőhelyre való tekintettel nem lesz túl virgonc. Hát megint tévedtünk, jó termőhely, felkészült borász és kész a jól elkészített bor. A magyarok közül mindenképpen Miklós Csabi borát emelném ki, két okból is. Egyrészt ritkán lehet ilyen izgalmas, élénk, jó savú, szépen hordózott chardonnayt inni itthonról. A másik, hogy ez a bor is megmutatta, hogy Mórnak mi a jó iránya, és, hogy kicsi a bors, de tényleg erős. Ez a pindurka terület méltán lehetne híres jól érlelhető, komoly potenciálú fehérborokról. Barátom, köszönöm az élményt.

cam00591.jpg

Végül jöjjön „kedvenc” témánk a természetközeli, bio borászat kérdése. Sok vád éri ezeket a termelőket, néha problémás boraik miatt. Na, ez nem igaz Mátyás András borai. Volt szerencsém kóstolni az elmúlt hetekben a 2015-ös évjáratot, és minden rendben van velük, beleértve a tisztaságot is. Ez a chardonnay is remek felütése volt az estének, a hűsebb termőhely ellenére, igen gazdag gyümölcsösségével.

Végére került két, örült narancsbor. A narancsbor legfontosabb részei, a hosszan, héjon áztatott alapanyag, szűrés, derítés hiánya, spontán erjedés, hozzáadott anyagok nélkül, és nagyon minimális kénezés. Ezeknél a boroknál más értelmet nyernek a színek, az ízek, feltűnik a nem várt cserzőanyag, és mások az érési folyamatok. Mindez nem mindenkinek tetszik, én sem kapkodok után, de ha kínálnak, örömmel megkóstolom. Inkább a Princic bort, mint az Organic Anarchy-t, mert az már kissé megfogyatkozott erejében.

cam00535.jpg

Remélem sikerült mindenkinek kedvet hozni a fajtához. Tessék bátran próbálkozni, mert nagy csalódást nem fog okozni egyik sem, és az igazi megtalálásához közel sem kell, annyit próbálkozni, mint sok más fajtánál.

Szerző: Gonda Gyurka  2016.11.07. 20:05 Szólj hozzá!

Címkék: chardonnay chablis meursault mátyás andrás miklós csabi Chassagne-Montrachet macon orangewine

A Borkollégium Rhone-i borok kóstolására invitált Tar Feri (FineWines, Carpe Diem Borbár) kínálatából. Három pincészet tételeit kóstoltuk, összesen 14 tételt. A borok több területről érkeztek, mint a Cote Rotie, Chateauneuf, Gigondas, és néhány Cote de Rhone is volt a kínálatban. Először is örömömet fejezem ki, hogy Tar Feri újra velünk van és aktívabb, mint valaha. Ízlése, a kóstolt borok alapján, változatlanul kiváló. A sor és a borvidék bemutatását dr. Mészáros Gabriella tette meg, a tőle megszokott profizmussal.

A Rhone-i borvidéket, mint sok másikat is, egy folyó jelenléte határozza meg, annak partján alakult ki, és, mint köztudott két nagy területre oszlik, az északira és a délire. Az északi borok alapja a shiraz, míg a délié a grenache. Az északi terület elég monokulturális, a shiraz jelenlétét csak kis mértékben egészíti ki a viognier, a marsanne, és roussane. Viognierből még csak-csak készül fajtatiszta bor Condrieu AOC területén, a másik kettő már csak házasításokban jelenik meg, nem ritkán shirazzal együtt, annak ellenére, hogy mindkettő fehérszőlő. A déli részen sokkal szélesebb a fajtaválaszték: grenache, mersault, cinsault, shiraz és még sok egyéb. A fajtatiszta borok itt ritkábbak, és így a déli rész leghíresebb bora, egy vörös házasítás a Chateauneuf-du-Pape. Amiben mindkét rész egyforma, hogy a borkészítés kulcskérdése a savak megtartása. Mindkét terület kimondottan meleg, és csapadékhiányos. Ezt gondos műveléssel, és jó fajtákkal oldják meg. Az északi shiraz jó savgyűjtő, a déli részen pedig házasítással alakítják ki a savgerincet.

rhone_videk_2016_2.jpg

Kép: Domaine La Barroche borok (Saját felvétel)

Három pincészet boraiból kaptunk ízelítőt az este folyamán. Stephane Ogier elsősorban Észak-Rhone területén érdekelt boraival, a Chateau de St. Cosme kóstolt tételei Gigondasból származtak, míg a Domaine La Barroche a Chateauneuf AOC területén tevékenykedik. Rhone-i borokat kóstolni nem egyszerű dolog, főleg nem azokat, amelyek csak 3-4 évesek. Ebben a korban még roppant fiatalok, tömények, alkoholban gazdagok, hatalmas erő dolgozik bennük, nem kevés besimulásra kész tanninnal kiegészítve. Igazi, dús, mediterrán stílusú ízek, még akkor is, ha az elmúlt évtizedben sokkal szebb lett a rhone-i borok egyensúlya, elfogytak a keményen hordozott borok, növekedett a gyümölcsösség. Ezen az estén kóstolt tételek a 30-50 Eurós kategóriába tartoznak, ami a Rhone-i borok esetében a közép árkategória felső részét jelenti. Ezek a borok 7-8 éves korukban érkeznek el leghamarabb az állapotok csúcsára, ahol hosszú ideig tudnak csücsülni. Persze ilyen korú borok beszerzése már nem nagyon lehetséges, ha mégis akkor igen mélyen kell nyúlni a zsebbe, simán elképzelhető, hogy az ár a kezdetihez képest megháromszorozódik. Mindegyik bor vásárlása ajánlott, és ajánlott azonnal a borhűtőbe rakni pár évre. Ez alól a kivétel a viognier, amely nem kíván további érlelést. A ’12 és ’11 Signature borok már kezdenek közelíteni a beérett szintre, nekik már 1-2 év pihenés elég. Ebből fakadóan ez a két bor volt a legszebb az estén, kiegészülve Ogier La Rosine nevű tiszta shirazával.

chatenauf_evjaratok_2016_10_21.jpg

Kép: Három Signature, balról jobbra: 2013-2012-2011 (Saját felvétel)

Amit általában el lehet mondani, mivel nem lesznek részletes leírások, hogy a gigondasi borokra legjellemzőbb a rengeteg piros bogyós gyümölcs, komoly, a gyümölcsből származó tannin, nagy test, dús szerkezet, picit magasabb alkohol. Igazi, mediterrán, vastag borok, közben mégis vannak jó savak, és egyensúlyhoz közeli állapot. Ami hiányzik az az elegancia. Komoly húsok fogyasztás kötelező.

Az Ogier család északi borai kicsit „hüvősebbek”, savban gazdagabbak, hozzák a shiraz határozott tanninjait, és sokszor fajtajellegesek. Picit elegánsabb borok, jobb szerkezettel, mint a Gigondasból származók.

rhone_videk_2016_1.jpg

Kép: Ogier borok (Saját felvétel)

A legelegánsabbak a Chateauneuf-du-Pape tételek. Itt is jelen van egy picit magasabb alkohol, a sok gyümölcs, és komoly tannin, de egész más az összetétel, a hatás. Megjelenik a krémesség, az barátságosság, a tanninok sokkal kedvesebbek, csak a mennyiségük nagy. Jó az egyensúly, szép az elegancia.

Persze nem szabad levonni végleges következtetéseket a rhone-i borokról, hiszen évente 4 millió hl bor készül itt, aminek 95 %-a az alap Cote de Rhone, és Villages borokba kerül bele, amik nem mindig olyan nagyon jók. Emellett sok appelláció található a területen, amelynek szintén nem egyforma minőségűek. Érdemes ismerkedni velük egy-egy pohár szintjén a jobb borbárokban. Az biztos, hogy ezt a három termelőt meleg szívvel ajánlom mindenkinek.

 

Kóstolt tételek:

Stephane Ogier: Viognier La Rosine 2014, Cote Rotie

Stephane Ogier: Cote Rotie La Village 2013

Stephane Ogier: La Temp est Venue 2014

Stephane Ogier: La Rosine 2013, Cote Rotie

Stephane Ogier: L’ame Soeur 2012, Cote Rotie

Chateau de St. Cosme: Gigondas 2013

Chateau de St. Cosme: Le Deux Albion 2013, Gigondas

Chateau de St. Cosme: Le Poste 2013, Gigondas

Chateau de St. Cosme: Valbelle 2013, Gigondas

Chateau de St. Cosme: Hominis Fides 2012, Gigondas

Domaine La Barroche: Fiancée 2013

Domaine La Barroche: Signature 2013, Chateauneuf-du-Pape

Domaine La Barroche: Signature 2012, Chateauneuf-du-Pape

Domaine La Barroche: Signature 2011, Chateauneuf-du-Pape

Szerző: Gonda Gyurka  2016.10.31. 07:29 Szólj hozzá!

Címkék: shiraz rhone viognier chateauneuf-du-pape grenache ogier signature gigondas Borkollégium st. cosme la barroche

A sokszor bántott, kevésé dicsért Winelovers csapata október hónapot kinevezte az Olaszrizling havának. Végül is ez inkább marketingfogás, és vélhetően az is marad, mivel hónapokat fajtának kinevezni, igazából semmi más. Annyi előnye azért van, hogy ilyenkor összejönnek a fajta alkotói és nagy merítés kapunk, mint most az olaszrizlingből. Még érdekesebb most ez a téma, mivel az elmúlt hetekben Jásdi István kongatta a harangot a Balaton boraiért, és így az olaszrizlingért is. Illetve hamarosan napvilágot lát az olaszrizling új neve. Ezek és az Olaszrizling Október nagykóstoló okán szeretnék véleményt formálni lelkes olvasóimnak.

Kezdeném azzal, hogy mit gondolok az olaszrizlingről, a helyzetéről és a nevéről, mert ezek nálam összefüggenek. Szerintem megint fordítva ülünk a lovon. Valóban tényleg nekünk kell nevet változtatnunk, és magyarázkodnunk, hogy ez nem is olasz, meg nem is rizling? Először is, hogyha a rajnai rizlingeseket zavarja, akkor szálljanak Ők a szorítóba, a névért. A tokaji nevet sem adták vissza maguktól a többiek, fél évtizeddel ezelőtt. Mi küzdöttünk meg érte, hogy csak nálunk lehessen. Számomra az olaszrizling neve inkább izgalmas, hogy így hívják, pedig az egyik feléhez sincs semmi köze. Néha Dávid is orron pöcköli Góliátot. Sokkal fontosabb, hogy készítsünk belőle olyan bort, hogy az idelátogatók emlékezzenek rá, a magyarok pedig fogyasszák nagy mennyiségben. Az olaszrizlingből, csak egy-két nagyon eredeti tétel fogja érdekelni a világot, mert minden boros országnak van ilyen jellegű fajtája. Ez megmarad a mienknek, a Kárpát-medencének, Közép-Európának, a Balkán közelebbi részének. Inkább azon kellene gondolkodni, hogy miként lehet elérni, hogy a világ megtanulja, hogy van erre felé egy fajta, amit nem szabad kihagyni, ha itt járnak. Ha már Budapest menő úticélnak a számít, akkor itassunk velük olaszrizlinget. Azt is tanulják meg az érdeklődők, ahogyan mi is megtanultuk, hogy a grenache és a garnacha ugyanaz, csak más nyelven, hogy az olaszrizling, welschrizling, a grasevina, laski rizling is ugyanaz. Ezt pedig nem attól fog megtörténi, hogy Mandolának vagy valami másnak hívják, hanem attól, hogy a bor jó. Márpedig abban van még dolog bőven, mivel az alap, borvidéki szintű megjelöléssel piacra kerül tételek között igen sok az érdektelen, értelmetlen tétel. Pedig ez lenne az egyik fő felhasználási módja a fajtának, hogy minőségi alapborok, és alapházasítások készüljenek. Mivel a fajta széles spektrumot tud, ezért persze a dűlős borokban, és a Kódexben is megállja a helyét, mint hegybor. Itt viszont kiváló minőséget, szigorú analitikai szabályok betartását, és a lehető legtöbb esetben érzékszervi vizsgálatot kellene előírni a hegyvidéki szabályozásoknak. Ennek ellenére mindenre használják a fajtát nyakló nélkül. Márpedig ez csak akkor működik, ha bor mindegyik szinten hibáktól mentes. Akkor lesz jó Balatonbornak, vagy alap Egri Csillagnak és Kódexnek vagy Superiornak egyszerre. Amikor ez rendben van, akkor majd lehet okoskodni névvel, meg marketinggel.

Nem véletlenül állítok ilyet, mert volt módom az Olaszrizling Október és Winelovers Afterparty borait előkóstolni, majd mindkét rendezvényen jelentős mennyiségű tételt kipróbálni. Sajnos sok jellegtelen, egyforma, reduktív olaszrizling van piacon. Ezekkel nem az a baj, hogy hibás vagy problémás borok, bár abból is van nem kevés, hanem az, hogy semmilyen élményt nem nyújtanak. Nincs aromatika, nincs szerkezet, csak a bor alapelemei külön-külön álldogálnak magukban. Persze azért vannak igen csodálatos tételek határon innen és túl.

Az Olaszrizling Nagykóstoló az én ízlésem szerint igen jól sikerült. Gyakorlatilag minden fontos termelő jelen volt, elsősorban 2014-es és 2015-ös tételeivel. A jól ismertek mellett volt néhány újdonság is, de azt gondolom, hogy az olaszrizling fajta felosztásra került, megvannak azok a termelők, akik kezdenek valamit kihozni a fajtából. A frissen kezdők pedig valamiért nem tanulnak a tapasztaltabbak példáiból, és valamilyen perverz önsanyargatásból minden, buta kezdő hibát elkövetnek borukkal. Pedig, ha több időt fordítanának az ismerkedésre, tanulásra akkor helyből is indulhatnának nagyon jó borokkal, és nem kellene felesleges tanulóidőket tölteniük azon kívül, amire tényleg szükség van az adott terület kiismeréséhez. Területileg Balatonfüred, Csopak, Káli-medence, Badacsony és Eger, amelyek valóban labdába tudnak rúgni ezzel a fajtával. Itt születnek igazán jó tételek. Persze a Mátrában, Bogláron vagy a Felvidéken is fel-fel bukkannak egy-egy évjáratban érdekes dolgok.

Számomra az este legnagyobb durranása mindenképpen Figula Pince 2015-ben, azonos technológiával készült öt, dűlős olaszrizlingje volt.

Szerző: Gonda Gyurka  2016.10.29. 16:29 Szólj hozzá!

Címkék: olaszrizling csopak figula balatonfüred káli medence olaszrizling október

Kovács Anti és a Stelázsi elhozta nekünk Budapestre Ludányi Balázst a Mátrából. A Centurio Borház munkáját már hosszú évek óta követem és három tétel volt, ami mindig levett a lábamról. A Mátra két legfontosabb fehér fajtája a hárslevelű, és a szürkebarát, illetve a sárgamuskotály. A legtöbb emberrel ellentétben rajongok a szépen elkészített, barátságosan illatos, feszes, száraz sárgamuskotályokért. Ilyen bor a 2015-ös évjáratú is. A szürkebarát és a hárslevelű egy ponton nagy hasonlóságot mutat, az pedig, hogy illatában olyan fajtajellegesség van, ami már gonoszul átugorja az ingerküszöböt. Ám ez mégis jól működik, mert pont az a lényeg, hogy semmi nem nyomja el a fajta aromáját, és érezzük, hogy lehet, hogy más teszi konvencionális borát és nyomja el ízét és illatát. Pedig belekortyolva érezhető, hogy van benne más is, de ez inkább a szerkezetet erősíti. A hárslevelű tényleg hársas, édes, hívogató, és elegáns. A szürkebarát pedig édesgyökeres, virágos, gyógyszeres illatokat és ízeket hoz ki magából. A szerkezet feszes, jó savakra épül, kimondottan testes. Nagy alapanyag mindkettő, jól tárolható borok és még kaphatók igen baráti áron, de csak kizárólag Kovács Anti Pinceáronjában és kapcsolt intézményeiben. Tudom, hogy Balázs nagy kedvence a kékfrankos. Ebből csak részben kaphatunk ízelítőt, egy érlelt, igazán vörösboros jellegű, tartalmas rozéban. Az Összetettben még nem tudta magát igazán megmutatni, mert annyira fiatal, és annyira dübörög, hogy még se nem kékfrankos, se nem franc, hanem még „csak egy” fiatal vörösbor. Ezt tényleg el kell rakni évekre. Persze a kevésbé tapasztalt száj is érzi benne, hogy itt nem egy kispályás borral van dolgunk. Ahogyan Balázs sem egy kispályás borász. Bár a területe és pincéje kicsi, de a benne lévő munka annál nagyobb. Kézi munkával, minimális technológiával dolgozik. Egészséghez, hagyományhoz és természethez közeli módon műveli a szőlőt, hozzáadott dolgok nélkül. Egyedül a kén, amit kötelezőnek érez, nem kívánja a szerencsére bízni a borait, aminek örülünk. Szemében mindig lelkes csillogással mesél borairól, a Mátráról és borászati elképzeléseiről. Balázs gondolatai a borkészítésről, indította el bennem is a véleményformálás kényszerét. Rendszeresen olvasom és hallgatom a szakma vitáját a kézművességről, kézműves borokról. Ki az, mi az és mitől az? Van, akit bántanak, kinevetnek, van akit Istenítenek ezért. Bennem mindig felmerül a kérdés, hogy tényleg erről kell koptatni a szánkat? Mindenkinek szíve joga, hogy miként készíti a borát. Akit ez érdekel, az úgyis tudja, hogy mi a nagyüzemi, reduktív és mi pince mélyének csodája. Akit meg nem érdekel, az úgyis cserszegit keres, ezerötért. Vannak ennél sokkal fontosabb kérdések is! Sok a hibás, tisztátalan bor az országban, meddig jön még bor át a határon az éjszaka csendjében, érdekes a bortörvényünk, a hegyközségi rendszer és szabályok nehézkesen látják el feladataikat, kevés a jó és nem a napi érdekeket mutató termékleírás, a borminősítő inkább bürokrácia, mint segítő szervezet, nincs bormarketing, az igazán értékmérő borok egyre kevesebbek pénztárcájába férnek bele, alig iszunk aszút. Szerintem ezek lennének a fő kérdések és nem a ki a kézműves, és az miért nem erre a világra való.

A másik nagy kérdés az ehhez kapcsolódó vendéglátás. A Stelázsiban, a látottak alapján jó irányba haladnak. A borválaszték jó, az ételek kicsit az óbudai kiskocsmás hangulatra is hajaznak, mint maga a hely is, de ebbe belekevertek egy kis bisztróérzést is, ami nekem nem állt össze teljesen. A személyzet fiatal, és kicsit sete-suta, de kedves módon. Látszik a tapasztalat hiánya. Az ételekről nem tudok nyilatkozni, mert a kóstoló elején megrendelt fogás kimaradt a napból. Ám a borkorcsolya krémek alapján nem is tudom, hogy baj-e. Egyrészt annyira megtöltötték a gyomrom, hogy hazáig kibírjam, illetve igen jellegtelenek voltak, amit szerintem nem engedhet meg magának senki. Tessék erre jobban figyelni.

Kóstolt tételek:

Sárgamuskotály 2015, Tizenöt Birtokbor 2015 (75 % zenit, szürkebarát, hárslevelű, sárgamuskotály), Szürkebarát 2015 Fáy-domb, Hárslevelű 2015 Fáy-domb, Első fejtés 2015 kékfrankos rozé, Összetett 2015 cabernet franc, kékfrankos házasítás

Szerző: Gonda Gyurka  2016.10.12. 21:05 Szólj hozzá!

Címkék: balázs kékfrankos kézműves hárslevelű mátra szürkebarát centurio pinceáron gyöngyöstarján kovács anti stelázsi ludányi

Megtartották Somlón, a Tornai Pincészet termeiben az első Juhfark Ünnepet. 16 helyi kiállító mutatta be Juhfarkból készült forgalmi tételeit. Szigorú volt a szervezők elvárása, ezért szakértő csapat bírálta elő a borokat, és zárta ki az oda nem illőket, illetve a rendezvényen tényleg csak juhfarkból készült borokat mutathattak be. Az előválogatás jól sikerült, mert nem volt hibás, problémás bor a kínálatban.

De térjünk a lényegre. Ideje tudomásul venni, hogy a somlai juhfark egy barátságos, kedves bor és nem egy kemény, szikár, savhangsúly, kődzsúz. Persze lehet az is, amikor korán, éretlenül szedik, biztos, ami biztos alapon. Nem egyszerű bánni a juhfarkkal, mert érzékeny fajta, gyakorlatilag bármire. Fekvésre, évjáratra, napsütésre, csapadékra. Tömött fürtjei révén gombásodásra, és egyéb betegségekre is. Mégis a helyiek nagyon szeretik, na nem azért, mert legendásan javítja a férfierőt, hanem mert a sajátjuk, ez a gyökerük, a hagyományuk. Ennek megtartása mostanság oly fontos lett, hát a szőlőnél is legyen így, főleg azért, mert a juhfarknál tényleg van értelme. A másik és még fontosabb ok, hogy nagyon széles lehetőségeket kínál a felkészült szakembernek. A rendezvényen megmutatta, hogy tud kedves, picit édes gyöngyözőbor lenni, feszes és férfias vagy kerek, gyümölcsös szárazborrá válni. Jól áll neki, ha félédes, vagy aszúsodik, és még szamorodnira is alkalmas. Persze az utóbbiak unicumok, de ebben is rejlik egy fajta nagyszerűsége. Legtöbb a kerek, jó ívású, tartalmas, még gyümölcsös fázisban lévő, fiatal borokból volt. Ez jól is van így, mert ez a juhfark valódi arca szerintem, nem az a bizonyos kemény, fognyüvő típus, amely még 10 éve is jellemző volt.

Mi is a juhfark jellemzője?

Erre azt felelte Kolonics Karcsi, helyi borász, hogy nem lehet megmondani. Van a borban egy „juhfark” molekula, aminek aromajegyeit nem lehet szétszedni, csak megtanulni. Aki belekóstol egy juhfarkba, az fogja tudni, hogy ez az, ez egy juhfark. Én is próbáltam megtalálni, és hajlok rá, hogy nehéz lesz szavakba önteni. Az ember megkóstoló és megjegyez néhány somlói juhfarkot, akkor örökre tudni fogja, hogy ez az, de a körülírás nem fog menni. Természetesen az analitikai adatok, készítési szabályok, egy termékleírás megalkotható, de abban aromaképek nem fognak szerepelni, csak nagyon megfoghatatlanul. Az ízkép leírását megnehezíti, hogy a juhfark, az olaszrizlinggel egyetemben jó terroir közvetítő. Ezért ezek a fajták azok, amelyek leghamarabb somlóivá válnak, vesztik el gyümölcseiket, és válnak ásványos borokká. A furmint vagy a hárslevelű is tudja ezt a borvidéken, csak jóval lassabban.

Mit nyújtott még nekem ez az ünnep?

Úgy érzem reményt. Reményt, hogy Somlónak van jövője, mert több generáció állt a borászokat megillető helyeken. Létezik a nagy öregeket leváltó középkorú, már tapasztalt évfolyam, és ott liheg mögöttük igen tekintélyes számban a fiatalság. Az a fiatalság, aki nem nagyképű, nem öntelt, hanem tanulni és fejlődni vágyó, bátor, és kísérletező, és ami a legfontosabb összetartó. Kikre is gondolok? Az első generációból még kóstolhattuk Fekete Béla bácsi borait, akinek hagyománya remélhetőleg fennmarad. A második generációból Kolonics Karcsi, nagy bajuszú Jász Laci vagy Géró Péter. A harmadik generáció Balogh Zoli (Somlói Apátsági Pince), Barcza Bálint (Barcza Pince), Tóth Péter (Tóth Pince), Kis Tamás (Somlói Vándor Pince). Mellettük pedig jól megfér két nagyobb is a Tornai Pince és Kreinbacher Pince, akik már szintén a borvidék nagy öregjeinek számítanak. Mondjuk a fiatalok sem nyeretlen kétévesek. Elég csak az Apátsági Pincére gondolni, vagy Tóth Péter, bár csak 32 éves, de hegybíróként, a hegy „jegyzői” feladatait is ellátja.

Reményt ad az is, hogy sikerült elsőre egy profi rendezvényt összerakni. Jó borok, finom ételek, kellemes zenekar, szervezettség, és rugalmas határozottság jellemezte az eseményt. Úgy tűnik, hogy sikerült mindenkinek megérteni azt, amit Fiáth Attila tanácsadó, a megnyitón is elmondott, hogy a bor önmagában nem elég. Rengeteg jó bor van a világon, ezért a vendégeknek komplex élményt kell adni. Ennek pedig része a bor mellett, a környezet, a vendéglátás és a folyamatos programkínálat. Amennyiben ezért közösen tesz valamit Somló és kihasználja a helyi fajták, mint a juhfark reneszánszát, akkor a Juhfark Ünnep és sok hasonló esemény nagy lökést adhatnak a borvidékeknek. Persze azért a jó bor készítése a legfontosabb.

cam00412.jpg

Szerző: Gonda Gyurka  2016.10.05. 20:27 Szólj hozzá!

Címkék: somló tornai juhfark tóth péter kolonics barcza somlói vándor

Aki nem tudná, a Borkollégium tulajdonosában változás történt kb. egy évvel ezelőtt. Magyarország legrégebbi, és legismertebb boriskolája a Trinety Média cégcsoport tulajdonába került. Az iskola, ahol majdnem minden sommelier, borász, borszakértő, borértő kezdte tanulmányait, ezután megújult külsővel, kicsit megújult kínálattal, új helyen, de a régi tanári gárdával kezdi meg a 2016/17-es tanévet. Az iskolai szakmai vezetését változatlanul dr. Mészáros Gabriella látja el. Remélhetőleg ez a változás új lökést ad, ennek a nemes intézménynek.

Szeptember elejére elkészült a Podmaniczky utcai oktatóbázis. Elegáns, divatos környezetben, kicsit még festékszagúan megkezdődtek az első képzések, és mesterkurzusok. A helyszín mennyire válik be az a jövő kérdése, mert a teremek elrendezésében és berendezésében látok nem túl jó döntéseket, lehetne egy kicsit tanár és tanuló barátabb. De szerintem ez is olyan, mint az első házad, amit az ellenségednek tervezel, és majd a harmadik lesz a tied.

Magasan kezdett az iskola első „mesterkurzusával”, ahol a Gere Pince és Gere Andrea volt a vendég. Portfólió bemutató volt a javából, 16 többé-kevésbé forgalmi tétel került a poharakba.

Kényelmes helyzetben voltak a kóstolók, hiszen az élvezeten kívül nem sok dolgunk volt. Ugyanis az egyik oldalon egy profi kérdezett, dr. Mészáros Gabriella, míg a másik oldalon egy szintén profi Gere Andi válaszolt. Kérdeznünk sem nagyon kellett, mert gyakorlatilag mindenről szó esett, amiről tudni kellett, fontos dolog volt a pincével és a borokkal kapcsolatban.

A Gere Pince története 25 esztendőt ölel fel, 25 év fejlődést, változást, sikereket és ez alatt a negyed század alatt kialakult egy tudatos, modern, a kor elvárásait követő pince. Nagy öröm volt számomra, hogy 16 kifogástalan bort kóstolhatunk, amit ma hazánkban egy pincészettől összeszedni ritka dolog, főleg a vörösborosok között. Gyümölcsös ízek, fajtajelleges borok, egyensúlyos házasítások, szép hordóhasználat és 4 igazán világszínvonalú bor volt a listán. A sorból talán a két Frici lógott ki egy kicsit, amelyek most nem voltak közel sem olyan vitálisak, mint az előző években. A Tinta tempranillo volt egy picit gyengébb, kevésbé tetszetős. Meglepően jó volt viszont a Portugieser, és a rosé is egy komolyabb, tartalmasabb stílusban készült, mint megszokott. A Gere borok egyértelműen Villány élén állnak, és még fognak sokáig.

Kedvencek:

Villányi Franc 2012 Csillagvölgy dűlő, 80 % 16 hónapig volt új hordóban, 14,5 % alkohol, 5 gramm sav. A Franc borvidék kiemelt fajtája, a legfelső minőség megtestesítője. Kedves, meleg illat, kevesebb a francra jellemző földes, hűvös jegyekből. Sok gyümölcs, és pici hordófűszer viszi az illatokat. Belsejében lendület, jó savak, közepes és fiatal tanninok. Hosszú bor, komoly testtel, mély ízekkel. Földes karakter, áfonya, szeder, némi hordós jegyekkel. 10 éve még van simán, most 90 pontot megéri.

Kopar Cuvée 2012, bordói házasítás (50 franc, 40 merlot, 10 sauvignon) több dűlőből, 15 % alkohol, 5,3 sav. A pince zászlósbora, a modern magyar borkészítés egyik sikertörténete. A Kopar az a bor, ami nélkül nincs a pince, nincsen Villány és már nincsen magyar bor sem. A bor, ami soha nem érhet véget. Ez a bor meg is felel az elvárásoknak. Kellemes, selymes, krémes, meleg illat. Fiatalosság, sok-sok gyümölcs, fűszeresség. Vadul fiatal, jó savakkal, tele energiával. Közepes test, jó tannin. Ízében is a melegség, amit a picit magas alkohol okoz. Rengeteg piros bogyós gyümölcs, földes jegyek, egészséges hordó. 93 pont.

Solus 2009, tiszta merlot a Kopár dűlőből. 16 hónap barrique hordóban, 14,5 % alkohol, 4,7 gramm sav. Az a Merlot, amely többször megmutatta képességeit. Jó kezekben a fajta pompásan muzsikál Villányban is. Elegáns, vidám illat, majd kiugrik a pohárból, egy vadállat. Érett gyümölcsök, túlérettség nélkül, pici animalítás, pici hordóval. Nagyon tartja magát, nagy test, sok beltartalom. Nagyon egyértelmű bor, ami nagyon szerethető. Ízben még mindig a fajtajelleges, fiatal gyümölcsöket mutatja. Lehetne egy picit elegánsabb, bár az nem a merlot fő ismérve. 91 pont

Attila 2009: 50 franc, 35 merlot, 15 sauvignon. 14,5 % alkohol, 5,2 sav. Na ilyen bor ritkán születik. Kiegyensúlyozott, elegáns és érett illatok. Meleg, fűszeres, mediterrán hangulatú bor. Az éjszaka bora, buja és kerek. Kóstolva berobban a szájba, mindene nagy. Hatalmas energia van még benne. Nagyon szép tanninok, nem kevés, de tanítani való. Az egész korty egyben van, nincs benne bukkanó. Csúszik. Szétbonthatatlan gyümölcsök az ízben. Aki már kóstolt kiváló vörösbort az tudja mit kap. 95 pont simán, rengeteg évvel a tarsolyban.

További kóstolt borok:

Gere Frici 2015 fehér 82 pont

Gere Frici Rosé 2015 80 pont

Rosé Cuvée 2015 (Weninger+Gere) kékfrankos 83 pont

Portugieser 2015 84 pont

Finess 2011 Kopár dűlő Cabernet Franc 40 %, Merlot, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos 90 pont

Cuvée Phoneix (Weninger+Gere) merlot, kékfrankos, pinot noir, cabernet sauvignon 84 pont

Kékfrankos 2011 88 pont

Cabernet Sauvignon 2013 87 pont

Tinta (Weninger+Gere) 2009 Tempranillo 85 pont

Cabernet Sauvignon Barrique 87 pont

Syrah 2013 Konkoly dűlő 87 pont

Kopar Cuvée Magnum 2007 93 pont

Szerző: Gonda Gyurka  2016.09.28. 18:22 Szólj hozzá!

Címkék: Attila Borkollégium Gere Villány Frici Solus Tinta Kopar Franc Finess Phoneix

Aki még nem tudná kb. három hete jelentették be, hogy a tokajiak és a Riedel közös munkájának eredményeként elkészült a tokaji furmintos pohár. Örömteli hír, hiszen minden valamire való fajtának van már pohara, így a furmintnak is kijárt már. Fontos itt leszögezni, hogy ez egy tokaji furmintos pohár. Más furminthoz nem tesztelték, de mi igen.

Mivel szerettem volna kipróbálni és beszerezni belőle egy darabot, tökéletes alkalom volt erre a Wine Shock, innio, Riedel közös rendezvénye. A készletre darabonkénti 6 500 Ft-os ár mellett még várni kell.

Az Innioban gyűlt össze sok borokos és jó néhány lelkes rajongó, hogy Angerman Öcsi és Hantos László vezetésével teszteljük a poharat fél tucat furminton, két másik pohár összehasonlításával. Különböző stílusú furmintokat, különböző borvidékekről néztünk össze furmint pohárban, egy klasszikus fehérboros és vörösboros pohárban.

Rendezvény informatív része kicsit marketingesre, és kicsit magyarkodósra sikerült, de a lényeg, hogy több forduló után választották ki a megfelelő poharat a végső négy változatból Demeter Zoltán pincéjében. Méghozzá egyöntetűen.

Mik voltak a tapasztalataim:

A pohár igen határozott darab, nagy mérettel, vastag és hosszú szárral, igazi tulipános forma, szűk szájjal. Ebből fakadóan az elmondható, hogy felerősíti az illatokat, méghozzá mindegyiket. A gyümölcsös bor még gyümölcsösebb lesz, a problémás illatú, még problémásabb és így tovább. Lecsendesíti az alkohol érzését, picit kerekebbé teszi a bort. A legtöbb borhoz jobban működött, mint a fehérboros pohár, de nem mindegyiknél és ebben nem találtam rendszert. A vörösborosnál persze minden jobb egy fehérbornak. Ezt a poharat az első után gyakorlatilag nem is használtam.

Az egyértelmű, hogy a gyümölcsös tokaji furmintoknak a legjobb ez a pohár. A hardcore ásványos, gyümölcsmentes borokra nem tudom, hogyan fog reagálni. Lenkey Géza Hét hordójának teljesen mindegy volt. Ez a bor még a vörösboros pohárban is király volt. Ezt még tapasztalni kell. Ahogyan azt is, hogy miként fog reagálni egy somlói, egy Balaton felvidéki, egy egri furmintra, mert ez most nem derült ki. Györgykovács Imre és Kovács Nimród furmintja ugyanis nem volt jó állapotban, nem voltak jó tesztalanyok. Az olyan extrém, oxidált jellegű tételeknek, mint a Héja Furmint kimondottan ártalmas. Az édes szamorodninak is jót tett a pohár, átbillentette a bort az aszús aromatika irányába.

Összefoglalva jó, hogy van ilyen pohár, de hogy pontosan mire lesz jó, mely tételekre azt még ki kell tapasztalni. Igyekszem megosztani a fejleményeket.

furmintos_2.jpg

furmintos_1.jpg

Szerző: Gonda Gyurka  2015.10.24. 20:00 Szólj hozzá!

Címkék: tokaj furmint riedel innio wine shock tokaji pohár

Hanem borok is.

Ami nem meglepő, hiszen a világ egyik legfontosabb borkészítő országában járunk, és annak is legnagyobb tartományában. Spanyolország kies La Mancha vidékén, a vörös földű Mezetan. Ott ahol messze nem igaz Eliza Doolittle kisasszony világhírű dala miszerint: The rain in Spain stays mainly in the plain! A magyar fordítás persze egészen másképpen szól, amin nem csoda, hisz az angol nyelv költőisége messze elmarad anyanyelvűnkétől. Így ami nálunk édes éjen édent remélsz, az máshol spanyol síkság.

Kikeveredve a My Fair Lady műelemzéséből térjünk át a Bontxo Baszk Étterem (Budapest, Falk Miksa utca 21.) és a Vino Castillio Borház közös borvacsorájára.

La Mancha tartományról a borismereti könyvek hosszú évekig csak az airén szőlő révén ejtettek szót, amely az elmúlt időkig a világ legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajtája volt, a méltán nem túl híres spanyol brandy alapanyaga. Mivel ezt az előkelő címet mára átvette a sauvignon blanc komoly népszerűsége révén illetve az airén folyamatos lecserélése miatt, eljött az idő más borok után nézni a vidékén. A minőségi borkészítésében élen jár a chardonnay, a macabeo, a sauvignon blanc, a kékek közül pedig a tempranillo és helyi klónja a cencibel, a syrah, a merlot.

A kóstolt La Mancha borokat nehéz lenne összehasonlítani, a híres spanyol borvidékek termékeivel, mert beltartalomban, koncentráltságban elmaradnak Rioja, Priorat vagy Penédes tudásától. A jól iható, könnyedebbre hangolt, közepesen koncentrált, alapvetően jó szerkezetű, aromákban közepesen intenzív, viszont meglepően ásványos borokat és cavakat volt lehetőség kóstolni. A fehérek közül a chardonnay volt a főszereplő, amely ehhez a kontinentális klímához, tápanyagban gazdag területhez is jól tudott alkalmazkodni. Jó szerkezetű, férfias, ásványos, szép terroir borokat ad, némi fajtajelleges fehér húsú gyümölcsökkel, meglepően jó ár-érték arányban. Hiszen egy kiváló minőségű cava itthon 4 500 Ft körüli áron jó vételnek számít.

Ugyanezek a tulajdonságok igazak voltak a vörösborokra is. Itt is inkább a termőhelyi viszonyok nyomták többet a latba, mint a fajták tulajdonságai. Jól fogyasztható, kellő beltartalmúak a vörösborok is, megfizethető 2 500 Ft-os áron.

A borok érdekességét leginkább az adta, hogy erről a borvidékről magyar ember ritkán kóstolhat, ezért mindenképpen érdemes volt kihasználni a lehetőséget.

Ám amitől az este igazán különleges lett az a nagyszámú, ízletes, és ízes helyi ételkülönlegesség. A minőség mellett a változatosság és a mennyiség sem került háttérbe. Az este csillogását a 40 hónapos érlelésű sonka, a húsos, mandulás, mazsolás empanadas, és az oldalas adta meg. Az érlelt ibériai sonka olvadt a szájban, puha volt és több rétegben hozta a sonka ízét. A sült tésztabatyu töltelékében a hús puhaság, a mandula roppanósága, és a mazsola krémessége adta meg a textúrák játékát. Ugyanez a hármasság működött a kiadós, vaj puhaságú oldalasban, a köretként adott csicseriborsóban, és az Asadillo krémben is. Az Asadillo sült, piros pimineto paprikából, paradicsomból készült krém.

Ezzel a menüsorral, a kóstolt 10 borral a 10 000 Ft-os ár kimondottan kedvező, barátságos, és egyben kihagyhatatlan.

Legközelebb is elmegyek, borvacsora nélkül is a Bontxoba.

Végül a teljes sor és ételek:

Vinos Coloman – Pedroteno Blanco (Airén), száraz fehérbor/Zöld olivás pogácsa

Viñedos Balmoral – Maravides Blanco (85 % Chardonnay, 10 % Macabeo, 5 % Pinot Noir), száraz fehérbor/Huevos a la Manchega (Bevert tojás, paradicsom tatár, bonito)

Viñedos Balmoral – Edoné Cuvée De Maria Cava (Chardonnay), száraz tradicionális eljárással készült cava („pezsgő”)

Viñedos Balmoral – Edoné Gran Cuvée Cava (Chardonnay), száraz tradicionális eljárással készült cava („pezsgő”)/Jamón Ibérico Cebo de Campo (Érlelt ibériai sonka)

Viñedos Balmoral – Edoné Gran Cuvée Rose Cava (Tempranillo, Syrah, Pinot Noir)/Queso Manchego con Membrillo (La Mancha-i juhsajt birsalmasajttal)

Vinos Coloman – Pedroteno Tinto (Cencibel), száraz vörösbor/Empanadas caseras (Házi tésztabatyu)

Vinos Coloman – Besana Real Crianza (Cencibel), száraz vörösbor/Mojete (Sózott tőkehal La Mancha-i módra)

Viñedos Balmoral – Maravides Syrah, száraz vörösbor/Costillas de cerdo con salsa de asadillo (Omlós oldalas Asadillo szószban)

Viñedos Balmoral – Maravides Mediterraneo (Tempranillo), száraz vörösbor

Pago de Vallegarcia - Petit Hipperiam Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot, Petit Verdot, száraz vörösbor /Csupacsoki torta

bontxo_lamancha.jpg

Szerző: Gonda Gyurka  2015.10.18. 16:47 Szólj hozzá!

Címkék: Bontxo LaMancha

Minap 12 spanyol bort volt módomban megkóstolni dr. Mészáros Gabriella vezette kóstolón a Borkollégiumban. Ezek a mesterkurzusok hosszú évek óta magas minőségű borokon keresztül mutatják be a borvilágot, jelentős nemzetközi kitekintéssel. Ez sok szempontból ránk fér, hiszen a magyar borok fogyasztásában sem vagyunk feltétlenül elég nyitottak, hiszen sok borkedvelő nehezen változtat jól megszokott borain, pincészetein. Akkor még nem is beszélve a külföldi borokról. Ezekhez még nehezebben nyúlunk hozzá, legjobb esetben csak az adott országban tett kirándulásaink esetén. Ennek két oka is van. Egyrészt az ismeret hiánya, a választás bizonytalansága, másrészt az árak. Ezeknek a mesterkurzusoknak törzsközönsége az átlagnál nyitottabb és bátrabb is, főleg azért, mert bővebb ismeretekkel rendelkezik a WSET kurzusokon szerzett ismereteknek hála. Az utóbbi időben egyre több tanulni vágyó vesz részt, így aztán bízhatunk a javulásban.

A spanyol borokkal nagy szerencsénk van, hiszen a magyar borszaküzletek kínálatában egyre több kiváló minőségű Hispán bor van jelen. A spanyol borkészítés utóbbi tíz évének látványos fejlődésének hála nem nehéz, még vakon sem jó bort találni és nem utolsó szempont, hogy az áruk sem vészes. Sőt azt is bizton állíthatom, hogy már az 5 000 Ft körüli árú tételek felveszik a versenyt a legtöbb, prémiumkategóriás magyar borral, ami azért nem annyira jó hír.

Ez a bejegyzés nem arra hivatott, hogy alapos ismereteket adjon olvasóimnak, sokkal inkább arra, hogy felhívja a figyelmet a spanyol borvidékekre és fajtákra. Amiben ez engem motivál, hogy lenyűgöznek ezek a borok egyfajta tudatosságukkal.

Mik is ezek?

Először is a saját fajtáik iránti elkötelezettség. A legtöbb vörös boruk, mert elsősorban a vörösekről lesz szó, hiszen a spanyol fehérborok nem annyira érdekfeszítőek, ilyen szőlőkből készülnek. Tempranillo, garnacha, graciano, cariñena, monastrell, mencia. Ezek a nevek talán újdonságként hatnak sok embernek, mondjuk az első kivételével. Pedig jobbnál, jobb fajták. Egyrészt, mert nagyon gyümölcsösek egytől-egyig. Másrészt a két fő fajta a tempranillo és a garnacha alacsony sav és tannin tartalmúak, ezért alkalmasak könnyed, de még is jól érlelhető, gyümölcsös borokat adni. A többi fajtát legtöbb esetben házasításhoz használják. Szóval nagy szeretettel vannak e fajták iránt. Nagyon fontos, hogy boraik készítésnél megőrzik a fajták tulajdonságait, hisznek benne, hogy ezek a borok úgy jók, ahogy vannak és ebben igazuk is van. A boraik tökéletesen tiszták, hibátlanok, fajtajellegesek, és mintaszerű hordóhasználatról árulkodnak. Természetesen vannak kivéltelek, de már nem annyira jellemzőek. Fő borvidékek Rioja, Ribera del Duero, Toro, Bierzo. Külön érdemes beszélni a Katalán borvidékekről: Penedés, Priorat, Tarragona. Egyrészt, mert itt gyakrabban előfordulnak a nemzetközi fajták és a fehérborok is. Másrészt itt készítik a világ egyik legjobb pezsgőjét, ami nem champagne, tehát hivatalosan csak „sparkling wine”. Ezért hívjuk is úgy, ahogy a világ ismeri Cava-nak. A legjobbak felveszik a versenyt jó néhány champagne-val, miközben az áruk jelentősen kedvezőbb. Elsősorban helyi szőlőkből készül: macabeo, parellada és a xarel-lo, a chardonnay és a pinot noir is tőr előre, de még mindig háttérben van. A két legnagyobb Cava ház borai hazánkban is elérhetők, ezek a Freixenet és a Codorníu.

Szóval miért is igyunk?

A vörösborok alapvetően alacsony savtartalmúak és tanninban sem túl gazdagok, amit sokan kedvelnek, ezért számukra helyből jó választás. Egyértelműek, határozottak, tiszták, gazdagok friss piros bogyós gyümölcsökben, tartalmas borok. Alkoholjuk néha kicsit magas, de jól beleilleszkednek a szerkezetbe. Némelyikük kedvesen rusztikus, de ez is szerethető. Jól érlelhetők, de legtöbbjük 2-3 évesen jól fogyaszthatók. Ár-érték arányuk pedig kiváló. Ez a világon elvárt tendencia, és nekünk is efféleképpen kellene gondolkodni.

Kóstolt tételek:

Rioja: LZ, Vinedos de Lanciego Telmo Rodriguez 2012; La Vendimia, 2012 Palacios Remondo (tiszta tempranillo borok)

Toro: Dehesa Gago 2012, Telmo Rodriguez (Tempranillo); La Montesa, 2010 Palacios Remondo (Garnacha, Tempranillo, Mauzelo); Pintia 2009, Cosecha (Tempranillo);

Ribera del Duero: Gazur 2012, Telmo Rodriguez (Tempranillo);

Priorat: Camins del Priorat 2012, Alvaros Palacios (Garnacha, Cariñena, Shiraz, Cabernet Sauvignon);

Bierzo: Petalos 2011, Descendietes de J. Palacios (Mencia);

Montstant: Vermella 2011, Terra Personas (Garnacha, Cariñena, Shiraz, Cabernet Sauvignon); Negra 2009, erra Personas (Garnacha, Cariñena, Shiraz);

Penedes: Mas La Plana 2008, Torres (Cabernet Sauvignon).

Szerző: Gonda Gyurka  2014.05.22. 19:14 Szólj hozzá!

Címkék: spanyol tempranillo rioja borkollégium toro priorat palacios telmo rodrigez

A helyieken kívül kevés olyan lelkes híve van a tolnai borvidéknek, mint kedves barátom Nyulasi Gábriel Az ihatóbb Magyarországért Egyesület nagybecsű elnöke. Régi ismeretségünk alapján állíthatom, hogy minden borszerető embert nagyon kedvel, de leginkább az ismeretlen kutatása hozza lázba. Akkor érzi magát elemében, ha olyat mutathat meg, ami szűz terep még a legtöbb borbarát számára.

Az első mondatok alapján sokan sejthetik, hogy ismételten egy ilyen ügynek a közepébe csöppentünk. Jó-jó tudom, nem kényszerítettek, ugrottunk magunktól.

Magyarország feleslegesen összetett borvilágában is igazi fehér foltnak számít a tolnai borvidék. 1998-as létrejöttének az volt a legfőbb oka, hogy kilépjenek az addigi szerepükből, hogy Szekszárd hátországa, beszállítói legyenek.

Sajnos ez a terv az elmúlt 15 évben nem sok sikerrel járt. A nagyközönség erről a borvidékről egyedül a Bátapáti Tűzkő birtokot ismerhette meg és ez is az oda áramló olasz tökének köszönhető. Persze a boraik is megérdemlik az elismerést.

Ezért itt az ideje, hogy túllépjünk a múlton és fedezzük fel a jövőt közösen. Muszáj, hogy Dunaföldvár, Bátapáti, Paks, Kölesd, Bölcske, Pincehely a boraik révén is bekerüljenek a magyar emberek emlékezetébe. Mivel az itteni borok jók, jól ihatók, gyümölcsösek, melegek, alapvetően könnyedek, de nem nélkülözik azt az energiát, amitől egy bor kellemesé, önmagát értékesé teszi. Emellett a környezet is rejteget csodákat. Hasznosítsuk a világháló adta lehetőségeket és nézegessünk képeket, meg fognak lepődni. Györkönyi pincefalu csakhogy maradjak a kaptafánál.

IMG_1675_k.jpg

Önmagukat fehérboros vidéknek definiálják, de szerintem, amire sokkal jobban oda kell figyelni azok a sillerek (schiller) és a vörösborok. A fehérboraik is jók, félre értés ne essék, de a löszős talaj és a meleg éghajlat miatt kicsit lendületvesztettek, vagyis vannak náluk fehérborra termettebb vidékek. A vörösborokban viszont igen jók a lehetőségek, főleg a nagy magyar hiánycikkben a kétezer forint körüli egyenletes színvonalú, gyümölcsös, közepesen súlyos, tanninban nem jelentős és némi savval is rendelkező tételek világában, amelyek nem unalmasságig egyformák, hanem a fajta jegyeit hozzák magukkal. Azaz a mindennapi poharazgatáshoz való és az ételek mellé is széles körben használható borokban.

S essen végül szó a borvidék titkos adujáról a sillerről, amely mindig is a magyar ember napi bora volt. A dolog lényege, hogy rövidebb ideig tartják héjon, mint a vörösborokat, de hosszabban, mint a rozét. Az így készült bor hamarabb is forgalomba kerül, emellett gazdag gyümölcsökben, frissítő hatású, és roppant szűkös a tanninban. Ihatjuk gyakorlatilag bármikor, bármihez és a szódát is jól bírja. Az itten sillerek ezeket a jellemzőket nagyon tudják és az itteni gazdák nem felejtették el ezt a hagyományos módszert, nem írta át a közös tudatban a rozé. Mily meglepő ennek a bortípusnak is az első számú alapja a kékfrankos.

Az ismerkedés volt a célja február 27-én a Vinorium Borbárban tartott hármas kóstolónak, amelynek gazdája Az ihatóbb Magyarországért Egyesület volt. Három pince borain keresztül kaphattunk ízelítőt a tolnai „hegyek” levéből. A Fabro, a Molnár és a Sarok Pince érkezett Budapestre 11 borral és nagy kedvvel. Mi pedig nekiláttunk és becsülettel végigkóstoltuk. Szerencsére nem kellett hőssé válnunk, mert az összhatás rendkívül biztató volt.

Nálam kedvencek a sillerek voltak. Fabro Pince egy habzó és egy csendes verziót is hozott magával 2012-ből. Ugyanaz a kékfrankos alap, csak más technológia. Szerintem ilyen egy igazi paksi siller, amit azért nagyképűség mondani, mert olyan sokat még nem kóstoltam. De úgy döntöttem, hogy nekem ilyen lesz innentől és én ezt fogom keresni. Ropognak a gyümölcsök, meggy, cseresznye. Kedvesen mocorognak a szájban a savak, a vörösboros érzésre dob rá egy kicsit egy hangyányi tannin. Elvárható hosszúság. A habzó verzió kedves kísérlet, bár a buborék olyan sokat nem ad hozzá, de nem is vesz el, kellemes spitzeres hangulatú lesz tőle a bor. A Sarok Pince györkönyi schillere is beállt ebbe az irányba. Legyen mindenki olyan szíves és keresse ezt a bortípust, ahol tudja. Kéretik nem összekeverni a hasonló módszerrel, de egészen más koncepció alapján készült szekszárdi fuxli „programmal”. Az is izgalmas, de egészen más és nem is ez most a téma.

A vörösborok közül érdemes megemlíteni a Molnár Pince bölcskei cabernet sauvigon borait. Mindkét borról elmondható, hogy 2 000 Ft körüli árúkkal bőven megérik. Tartalmasak, gazdagon gyümölcsözöttek, hosszú ízzel, szép lecsengéssel. A 2007-es viseli az évjárat gyengeségét, ezért már meg kell inni, mert még most üde, de már nem lesz sokáig az. A 2009-es ezzel szemben szép reményekkel bír, még 5-6 évig gond nélkül talpon lesz. Tetszett szép fajtajelleges karaktere.

A Fabro Pince Merlot (2009) és Kékfrankos (2011) is a már megírt irányvonalat képviseli. Lényeg bennük a fajta és a gyümölcsök. Nem akarnak többek lenni, mint amik. Minden erre való törekvés teljesen felesleges is lenne. Szerethetőség és jól fogyaszthatóság a lényegi kérdés és a válasz is egy nagy IGEN.

Azon gondolkodom a kóstoló óta, hogy hova a tart a borvidék, mit várnak el maguktól? Szerintem a legjobb esélyük van arra, hogy a vendégek megkeressék Őket és a pincénél elfogyón a legtöbb bor. A környezet, a látványosságok, a könnyű megközelíthetőség és az elfogadható árak indokolttá teszik, hogy minél többen oda járjunk piheni.

Ehhez kívánok sok erőt és jó egészséget!

Szerző: Gonda Gyurka  2013.03.11. 19:39 Szólj hozzá!

Avagy tényleg savanyú a Cabernet? Hülye szóvicc, de van benne jogosság. Szóval mindenki azt mondja, hogy a Cabernet Sauvignon a vörösborok királya és egyéb ilyen nemesi rangokkal illetik ezt a drágaságot. Van benne igazság, bár ez szerintem ízlés kérdése, azt viszont egyre biztosabban állítom, hogy a 3-4 000 Ft alatti magyar Cabernet Sauvignon (mostantól az egyszerűség kedvéért, úgy trendisen legyen CS) nincsen ebben a magasságban. Vagy csak igen ritkán.

Miért van ez így?

Szerintem csak azért, mert Magyarországon egy-két speciális mikroklímájú terület kivételével nem érik be rendesen, minden évben. Ezek a területek leginkább a Siklós-Villány borvidéken találhatók ott pedig szeretik a hordót, érlelést, tannint, alkoholt, amitől viszont drágább lesz a bor, viszont nem biztos, hogy jobb. Így az olcsóbb kategóriás CS ritkán készül teljesen érett szemekből vagy számára nem megfelelő színvonalú területen termesztik, rövid hordós érlelést kap és hamar piacra kerül. Ez pedig nem a CS alapértelmezett elkészítési módja.

A jó CS szépen beérett szőlőből készül, de nem túlérettből, mert csak így van meg az aromatika, savkészlet, és sok, de nem harapós és idővel helyére kerülő tannin. Ezeket megtalálhatjuk a komolyabb árú tételekben, de nem a relatíve olcsóbb borokban.

Nem oly régen volt szerencsém 15 ilyen bort végigkóstolnom, sajnos.

Az összkép igen bánatos volt, mert boroknak nem volt túl sok közük a fajtához. Szerintem egy bor legyen legalább némileg fajtajelleges, főleg ha a bor fajtabor. Ez egyrészt megnyilvánul az aromatikában, még 4-5 évesen is. Legyenek benne friss feketebogyós gyümölcsök, nem akarunk még túl sok étcsokoládét, kávét, főleg nem kesernyét. Akarunk szép tanninokat, nem baj ha sok, de legyen puha, simogató, a szőrös tanninból sosem lesz semmi jó, főleg, ha 3-4 év után is ugyanezt érezzük. A Cabernetnak legyen teste, ez nem vita kérdése és sav is legyen benne. Alkoholból pedig csak azért kérünk, mert elengedhetetlen része a bornak. 13,5 % az elfogadható maximum. S nem hiszem el azt a magyarázatot, hogy nem lehet megoldani, hogy ennyi legyen, mert az időjárást nem lehet befolyásolni és ilyesmi szövegek. Tessék gondolkodni, tanulni, felhasználni az előző évek tapasztalatait, beszélgetni más termelőkkel a szakmáról és nem csak arról, hogy aki borász az micsoda csodás ember, mert visszamegy a természethez és stb. Bár ma borászkodni nagyon menő, de hát bort csinálni mindenki tud, jó bort viszont nagyon kevesen. Gyenge bort, drágán eladni és még vitatni is, hogy gyenge az ugyanolyan pimaszság, mint 20 Ft-os zsemle, aminek a 2/3-a levegő. S azt sose feledjük, hogy a szőlőnek a bor csak az egyik felhasználási módja, lehet másban is gondolkodni. Ahogyan nem minden arany, ami fénylik, így nem minden szőlőfürtöt kell palackozva látni.

Visszakanyarodva a legtöbb tétel ugyan gyümölcsös volt, de valami leginkább meggy és cseresznye, és olyan egyszerűen, szimplán, érdektelenül. Aztán sok tannin és néha némi csúnya hordós is volt és persze rengeteg alkohol. A Gere Attila 2008-as tételében is megvoltak ezek, de egy picit kilógott a sorból a jó irányba, de két pohárnál egyszerre nem kértem volna belőle többet. A Buttler 2007-es Szarkás bora is kilógott, de azért, mert valami másban gondolkodott, mint amit feljebb leírtam, viszont itt nem volt hiba a szerkezettel.

Szerencsére volt két régebbi, de igen pompás tétel, ami akkor is a magas árfekvésű kategóriákban mozgott. Két Vylyan 1995-ből és 2001-ből. Az előbbi ízben már elfáradt, de szerkezete tökéletes volt, akinek még van igya meg, bízva benne, hogy jól tartotta és akkor szép élményben lesz része. A 2001-es viszont döbbenet volt. Üde fekete ribizli, egy kis fajtajelleges paprika, és olyan fiatal feszes szerkezet, mintha tegnap került volna palackba. Ízében már feltűnik az érettség, de csak leheletnyi. Ezek mentették meg a kóstolót.

Nem gondolnám, hogy az én szavaimtól megváltozna bármi is, de talán feltűnik, hogy van egy-két fogyasztó, aki nem dől be a hátcímke Story magazin színvonalú ismertetőinek, hanem technikailag hibátlanul elkészített, az árának megfelelő színvonalú bort akar csak inni. Ha ez nem megy akkor tessék a szőlőnek más véget elképzelni.

Borok: Dimenzió Borászat Sámán 2007, Maurer Oszkár Kárász dűlő 2009, Hetényi Barrique 2009, Lisicza 2008, Molnár Lajos Kopár 2008, Szent Gaál Válogatás 2007, Gere Attila 2008, Gróf Buttler Szarkás 2007, Lelovits 2007, Malatinszky Noblesse 2001, Vylyan 2001 és 1995

Szerző: Gonda Gyurka  2013.01.27. 17:35 1 komment

Címkék: vylyan malatinszky gere cabernet sauvignon

Drága jó iskolám egy igen komoly kóstolót rendezett, ahol sikerült visszanyerni a hitemet a magyar vörösbor készítés iránt. Sajnos csak egy hétig, mert a tegnapi Pinot Noir sor visszarántott a földre.

A Bikavér cikket itt olvashatjátok:

http://www.ako.hu/component/content/article/1-cikkek/348-bikaver1

Szerző: Gonda Gyurka  2012.10.26. 07:07 Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

Kedves borbarátom oldalán jelent meg ez az írásom, olvassa mindenki szeretettel:

http://www.magyarborkulturaert.hu/?p=9776

 

Szerző: Gonda Gyurka  2012.10.15. 20:22 Szólj hozzá!

Címkék: aszú

 

Ki lesz belőlünk, mi végre éljük életünket, miben leljük örömünket?

Mindezek a kérdések egy kicsit eldőlnek már gyermekkorban. Történik egy bevésődés és egyszer előjön a semmiből, váratlanul és aztán nem tudunk tőle szabadulni. Nekem ez lett a bor, és a bevésődés Tiszaföldvár, jó pár közös szüret Bandi bácsi homoki szőlőjében.

Bandi bácsi apai nagybátyám, aki feleségével Eszti nénivel a napi munka és a kert mellett, szőlőt is műveltek. Nem emlékszem hány tőke volt, de ha jó volt a termés, akkor 12-14 ember 6-7 óra alatt végzet a szürettel. Az alföldi homokon, úgy rémlik saszla, derékszaggató bakműveléssel. Volt némi csemegeszőlő is, mindig édes, mindig illatos és egy kis otelló a házkörüli lugasban.

A szüret mindig nagy izgalom volt, mert nem csak három nap kemény munkát jelentet, hanem azt is, hogy hosszabb rövidebb időre összejött a család. Asszonyok, férfiak, gyerekek, régi barátok és mindenki a maga erejéhez mérten kivette részét a munkából. A szüret nem teljesen igazodhatott a szőlő tökéletes érettségéhez, a megfelelő pillanathoz. Fontos volt az is, hogy lehetőleg mindenki ráérjen, szabad legyen a daráló, a fuvaros és egyéb ilyen apróságok. Persze ügyeltek arra is, hogy a szőlő is megfelelő legyen, de talán akkor valahogy ez egyszerűbbnek látszott (80-as évek eleje), valahogy könnyebben értelmezhető volt az időjárás.

A péntek az utolsó előkészületek napja volt. Minden a helyére került, összerakták a prést, utolsó ellenőrzés, szóval, hogy minden a helyén legyen. Bandi bácsi nehezen viselte, ha munka közben valami nem volt kéznél, rendben, úgy ahogyan kell. Minőségellenőr volt a Tisza Cipőgyárban, nincs ezen mit csodálkozni. Szombaton reggel korán kelés, reggeli a szőlőben a régi présházban, és kezdődhetett a munka, az elején még jó tempóban, később térden csúszva a homokban, aztán úgy a déli harangszó környékén újra éledt a lendület. Ez két dolog miatt volt. Amíg nem végeztünk addig nem volt ebéd, és a munka a kerti katlanban fövő birkapörkölt irányába folyt, így az illatok csalták a dolgos kezeket. Ebéd után vissza a házhoz, darálás, első préselés, aztán szombat éjjel, vasárnap hajnalban, vasárnap délelőtt a második préselés. A darálás után az első adag must már ment is a hordóba és aztán szépen került hozzá a másik két préselés anyaga. A végén megmaradt törkölyből pedig a tyúkok tömték magukat degeszre.

Nem volt bogyózás, csak valami diszkrét válogatás, némi kénezés és erjedés után átfejtés. Természetesen a hordók, az eszközök és a pince gondosan tisztán volt tartva. A nap fontos kérdése volt a cukorfok, de csak a statisztika, a tény kedvéért, cukor nem került sosem szóban legalábbis így emlékszem, a must viszont nekünk gyereknek mindig nagyon finom volt és garantáltan annyit ittunk belőle, hogy jó időre beköltözhessünk a WC-re.

Arra viszont tökéletesen emlékszem, hogy mindenki úgy viszonyult a szürethez, mint ha az életünk múlna rajta. Roppant komolyan, az utolsó szemre is odafigyelve, alázattal, tisztelettel. Még a szilvának sem volt ekkora tisztelete, pedig bátyámnak városszerte híres volt a pálinkája. A mindentudó öregek olyan precizitással, ritmusra húzták a prést, mint egy zenekar. Egy csepp sem mehetett kárba. Valahogy ez szent dolog volt és ezt a legkelekótyább, legrosszcsontabb gyerek is érezte és megpróbált viselkedni, nem zavarni a felnőtteket. Na persze örültünk, hogy fennmaradhatunk sokáig és hallgathattuk a férfiak beszélgetését. Ugyanis a prés környékén az asszonyoknak nem volt helyük. Ő dolguk az ételről és a szódavízről való gondolkodás volt.

Ettől kezdve valahogy még kedvesebb lett számomra a szőlő és később a bor. S történt bármi, kóstoltam bármikor, bárhogy bátyám homoki bora mindig ízlett, mindig jól esett. Valahogy más volt, és ahogy kicsit idősebb lettem Bandi bácsi kérdés nélkül is töltött nekem. Szóval így esett velem és a borral.

Mindez azért jutott eszembe, mert múlt héten a negyedik Gonda testvér, nagybátyám Bandi bácsi is elhagyott bennünket. Fájó szívvel kívánok neki örök nyugalmat fivérei mellett.

Szerző: Gonda Gyurka  2012.09.29. 16:50 Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

 

Kovács Antiról van szó, Magyarország örökös sommellijéről, borkereskedőről, kézműves borok nagy kutatójáról. Pont emiatt mentem el borklubjának legutóbbi kóstolójára a Krúdy utcában.

Két teljesen ismeretlen, és egy közepesen ismerős borász munkájával, elképzeléseivel, és szellemi hozzáadott értékével találkoztam. Ludányi Balázs (Centurio) borai nem ismeretlenek számomra, nem úgy Trombitás Tamás és Kis Tamás munkája. Örülök, hogy most már nem így van.

Trombitás Tamás festőművész, egyetemi tanár, aki egy szép napon úgy döntött, hogy alkotóműhelyét egy gyönyörű vidéki házban alakítja ki és a kultúra igazi odújává teszi. Ez nem volt ilyen egyszerű, mint hangzik, de végül a kitartó munka elnyeri jutalmát. Valamiért úgy van, hogy ha az ember egy új világ kapuján lép be, mindig szembe jön valami olyasmi, amire soha nem gondolt. Trombitás Tamásnak ez volt a szőlő és a bor. Szentbékkála pedig több, mint szép hely, van benne valami mindenek feletti. Nagy perspektívájú hely, nagy hagyományokkal. Gazdag talaj, köves variációkkal, üledékkel. A Trombitás Tamás 1,5 ha gazdálkodik, és egy gravitációs elven működő pincét tart fenn, ahol klasszikus technológia áll rendelkezésre, egyéb segédanyagok használata nélkül. Természetesen alacsony terhelés, vegyszermentes növényvédelem, reduktív és hordós érlelés is jellemző a Trombitás Pince munkájára.

Borai:

Olaszrizling 2011: átlátszó, só, rengeteg virág, zöld gyümölcs, fűszerek, izgalmas illat, szép savak csontszáraz, komoly test itatja magát, hosszú íz, fűszer diszkrét gyümölcs, só, 2000 Ft, szigorú tétel.

Chardonnay 2011 Veléte-dülő: hibátlan szőlőből készült ez az évjárat, zárkózott, pici terroir, krémes, fűszeres, sárgadinnye, sav-alkohol-test arány kellemes, erős ízvilág, fűszerek, só, vegetális, tiszta határozott struktúra.

Rose 2011 Cabernet Sauvignon Klub rosé: könnyed, laza, iszogatásra alkalmas rosé.

Siller 2011 zweigelt: meggy szín és illat, krémes, fűszeres, idővel beindul a gyümölcs, könnyed szerkezet.

Kis Tamást a St. Andrea pince környékéről ismerheti a rutinosabb boros olvasó. Tanult borász, aki élete egyik felét Egerszalókon tölti. A másik felét Somlón, ahova egy leány miatt keveredett és fél hektár szőlő bérmunkája lett belőle. Ebből a kétlaki életből jött a Vándor név, ami a pince és a bor neve is egyben. Az ültetvényen sok a dolog, van rajta mit szépíteni. Vegyesen van rajta hárslevelű, rajnai rizling, sárfehér, ezerjó. Méghozzá oly vegyesen, hogy nem is lehet külön szedni, feldolgozni. Ami nem volt szokatlan jó ideig, mára már inkább ritkaság. A borok érlelése használt fahordókban történik.

Két borát kóstoltuk:

Vándor 2010: bizarr komplex illat, hárs ereje kijön az illatból, fanyarság van benne, cukorka, szőlő, húsos üde illat, és kiérezni belőle az ezerjót is. Októberi szüret, rengeteg sav, nagy test, alkohol is van benne, végén kezd jönni a gyümölcs, és a só, somló izig-vérig.

Vándor 2011: furmint is került bele, kedves illat, klasszikus somló, rengeteg gyümölcs, sok sav, lendületes komoly szerkezet, szép erős ízek.

Centurio Borászat Gyöngyöstarjánban található. Ludányi Balázs számára nem ismeretlen közeg a föld, a pince. Nagybátya Ludányi József, aki a borvidék egyik legismertebb borásza, illetve a legtöbb Ludányinak van köze szőlőhöz. 2,4 ha területen dolgoznak, ahol a kövekhez, agyag altalaj párosul, ami a termőterületet jó vízháztartással áldja meg.

Kóstolt borok:

Szürkebarát 2011: klasszikus szürkebarát illat, határozott, talán töppedt szemek is, pici fa, karakteres bor, lendülete van, ám picit rövidek a savak, kicsi könnyedséggel jobb lenne, inkább terroir, 14,5 alkohol de nem lóg ki.

Kékfrankos 2010: lekváros, aszalt, tömény gyümölcs, hűvös erdő, szerkezete szép, egyenes, ám az évjárat megölte a bort, ízjegyek nem kedveswk.

Sárgamuskotály 2011: szőlő, bodza, virág, méz, csonthéjasok, botritiszes jegyek, cukor-sav arány egész jó, 140 gramm cukor, tömény rózsa, muskotály ízek, hosszú idő kell neki.

Szerző: Gonda Gyurka  2012.09.09. 18:30 Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

 

Kovács Anti sommelier szájából hangzott el ez a tőmondat a Mátráról, egy közelmúltban tartott kóstolón. Tökéletes jellemzés. Tehetséges borvidék, tehetséges fiatalokkal. Mindenki hallott már Losonci Bálintról, Karner Gáborról, Szecskő Tamásról, Ludányi Józsefről, Németh Attila Gáborról, vagy Ludányi Balázsról. Ma nem róluk lesz szó, hanem Benedek Péterről, a Benedek Pincéről és a Double You Borbárról.

Kezdjük a Double You-val. Ha kellene egy rövid szlogen akkor az a 3YOOO!!! lenne. Jó borok, jó helyen, jó áron! A középső talán némi magyarázatra szorul. A Rumbach Sebestyén utca tökéletes hely bármilyen vendéglátás számára. A napközben le lehet vadászni a turistákat, kora este a környék irodáiban dolgozó menedzserekre lehet számítani, este pedig a plázaarcok nélküli szórakozásra vágyó fiatal, magát fiatalnak érző réteg keres itt menedéket. Ebben persze sokat segít a Budapest Szíve Program során megszépült környék, a felújított Gozsdu udvar és a folyamatosan rendeződő zsidónegyed szépsége. Egyre több hely nyílik a környéken és egy új vendéglátónegyed alakult ki, ami számomra már sokkal érdekesebb, színesebb, szagosabb, mint a Ráday utca vagy Liszt Ferenc tér valaha is volt. Szóval itt van ez pompás kis hely, laza, fiatalos, modern (szerencsére nem retró!) berendezéssel.

Azért ez a kis bemutatás, mert egyrészt megérdemli, másrészt itt tartotta Benedek Péter bemutatót saját boraiból, ami a bárban az első volt. Szerencsére a háziasszonynak, Sárának van gyakorlata úgyhogy simán ment minden.

Ki is Benedek Péter? Tehetséges fiatalember Gyöngyöstarjánból, aki a családi birtok ügyei mellett (6,5 ha), a Gróf Buttler egri borászatban is főszerepet kapott. Nehéz élet, de teher alatt nő a pálma. Erről próbált minket meggyőzni 5 borával.

Elsőnek egy Cserszegi Fűszeres (2011) került a poharunkba. A többitől eltérő fiatalos címke, zöldes hullámokkal, talán a Mátrát szimbolizálva. Só, szőlő, virágos jegyek jellemzik a bort, amely az Epreskertben született. Szép savak és a reduktív eljárás adta lendület, a fajta ízei mellett a területre jellemző, andezit adta sósság. Szerencsére a bor kilépett a fajtát eddig uraló illatfelhőből, és így a világ számára is érdekes lehet hiszen, a kedvesség mellett egyediséget is kapnak. Szerencsére többen elindultak ezen az úton. Aztán jött a Nagy cuveé (2010). Hárslevelű, chardonnay, sauvignon blanc szokatlan házasítása. A gyenge évjárat ellenére egy komoly bort sikerült készítenie Péternek. Az alapanyagok együtt lettek feldolgozva és pihentek egy évet hordóban. Az aszúsodott hársszemek átveszik azonnal az irányítást mind illatban és ízben. Hársméz, körte, déligyümölcs, majd amikor lenyugszik jön belőle a só. Valaki mellettem meg is jegyezte, olyan tokajis illat és teljesen igaza volt. A szerkezete pedig olyan mátrás, leginkább szigorú, savban hangsúlyos, de ettől az évjárattól nem várhatunk túl sokat és túl hosszú életet.

Harmadiknak jött a már-már hírneves Epreskert Chardonnay legújabb darabja (2011). 12 éves ültetvény, kilós hozam, 3300 tőke/ha. Kissé zárkózott még a bor. Illata mutat egy szép hordót, fűszerekkel, vanilliával, krémességgel, kicsi gyümölccsel és ásványokkal. A jövő szaga van a pohárban. A szerkezet és a meglévő aromatika alapján hamarosan egy minta chardonnay lesz belőle, bizonyítva, hogy ez a világfajta azért népszerű, mert tökéletesen felveszi a terroir jegyeit. Aki ilyet szeret az ne habozzon!

Jöjjön egy újabb jól csengő név a Barnatanya és a Hárslevelű hordóminta (2011). Ez a hárs lenne a pince piramisának csúcsán. Hát nem a tömegízlésnek készült. Mikor kiszabadult a friss palackozás elnyomása alól, feltűnnek a töppedt szemek, egy nagy csokor virág, föld, aszalt gyümölcs és persze az ásvány. Masszív bor, súlyos kortyokkal csúszik le a torkomon. A nyolc gramm cukor és az izmos savtartalom jól támasztja egymást, ahogyan ezt illik. Rengeteg gyümölcs, némi fanyarság a végén. Egy pohár elég belőle, digestive italnak is beillik.

A vége pedig egy szűztermés a Pinot Noir (2011) ültetvényről. Reduktív tétel, az viszont még kérdés, hogy minden évben így készül-e. A tapasztalat az, hogy a mátrai borok hordós érlelés után hamar elveszítik gyümölcsös jellegüket, ezt pedig nem cél Péter számára. Fajtajelleges tömény meggy, némi cseresznye, pici, lassan tovatűnő gombás jelleg, kicsit koravén illat. A komoly gyümölcsök után, komoly szigorúság következik. Szűzterméshez illő erőteljesebb tanninok, bátor alkohol jellemzi a szerkezetet. Azt viszont érezni, hogy jó alapanyagból indul, van jövője a dolognak. Legyünk figyelemmel a későbbi évjáratokra.

Péterben a mai, fiatal borász archetípusát ismerhetjük meg. Kellő szakmai alapok, tanulni vágyás, nyitottság, tisztelet a szőlő és a bor iránt. Innovatív gondolkodás, határozott elképzelések, amit el is tud mondani másoknak, kellő szerénység és kellő büszkeség egyben. A Double You pedig alkalmas ilyen borászok bemutatására.

http://www.benedekpince.hu/

Szerző: Gonda Gyurka  2012.08.27. 20:52 Szólj hozzá!

Címkék: chardonnay hárslevelű you péter noir double benedek pinot cserszegi Mátra

 

Csetvei Krisztával azért jó borozni, mert két mondat után látod rajta, hogy jól van, jól érzi magát a bőrében. Megtalálta, hogy mit akar kezdeni magával, az életével és a boraival. Legalábbis én így érzem. Ez nagy szerencse, és kemény munka eredménye. S ami tovább szépíti történetet, hogy ez a boraiban is érezhető. Legyen Ő példa a mai világban. Ám nem akarom tovább fényezni, mert nincs rá szüksége.

A 2011-es évjárat az első, amelyből bor készült a Csetvei Pincében. Persze Kriszta nem kezdőként készítette ezeket a borokat, mert jó ideje ebben a szakmában forgolódik. A borai női borok, kedvesek, könnyedek, jól fogyaszthatóak, de azért karakteresek. Szóval klasszak.

A listát Zsuzsi borával kezdjük, amely királyleányka. A névadó Kriszta húga. Reduktív eljárással készített bor, így aztán ne lepődjünk élénk illatán, kicsit cukorkás jellegén, frissességén. Életben sincs hiány, friss, pici móri szigorral (valljuk be a Királyleányok sem mindig olyanok, mint a mesékben). Finomra hangolt ízek, dominálnak a friss gyümölcsök. S ne feledjük ez a fajta adta bor az egyik legjobb fröccsnek való.

A második bor a Chardonnay volt, amely már többször bizonyított ezen a borvidéken. A címkéje nagyon elegáns. Tiszta fehér címke, amelynek a közepén egy arany színű Ch felírat szerepel. A tervek szerint a fajtaborok ilyen rövidített névvel jelenek majd meg. Nekem tetszik. Reduktív tétellel van dolgunk, amely hozza a borvidék mineralitását. Picit volt hordóban is, de ez nem érezhető ki belőle. Beleszagolva a tengerpartra repít minket. A sós tengervíz hűs permetjét érezzük a bőrünkön, távolban a sirályok vijjognak. Nem szoktam ilyen költői lenni, de tényleg megdöbbentő volt a hasonlóság. Gyümölcs nagyon háttérbe szorult. Belekóstolva kérdés sem marad bennünk, hogy Móron vagyunk. Határozott karakter, lendület, só, üde, pici zöldes jegyek, citrusok, alma. Hosszú íz. Igazi nyári bor, üdeségével, hűvösségével. Nem télre való bor. A jövőjét majd meglátjuk.

A folytatás a Kő-Papír-Olló olaszrizling sorozat Ollója. A dolog lényege, hogy ugyanabból a tételből három különböző technológiával készült bor. A Papír a legkönnyebb, ez tisztán reduktív és pár hónapja már a piacon van. Az Olló fele-fele reduktív és hordós. Ez most került ki a közönség elé. A tisztán hordós Kő pedig palackozás alatt van és várhatóan a Várban már együtt lesz kóstolható a trió. Klasszikus olaszrizling illat, virág, alma, barack, pici fanyarság és jön a kő is. Roppant tiszta bor, simogat, jó inni. Szép a szerkezet, de leginkább az íz gazdagsága, lencsengése hozott lázba. Ánizs, kapor, gyümölcs, kis hordó. Súlya van a bornak, és ez a test szépen kitart a végig.

A záró tétel volt a Café del Mór. Talán nem nehéz kitalálni ez egy szójáték. Ebben az Ezerjóban a kő illata kávéként jelenik meg. Ez motiválta nevet, a Café del Mare legendás történetének, zenéjének pedig hallgasson, olvasson utána mindenki. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Caf%C3%A9_del_Mar) Picit meglepődtem, mert mást adott most ez a bor, mint eddig. Úgy vélem átalakulóban van. Bezárkózott, visszahúzódott, most csak a szép, erőteljes struktúrát érezni benne. Két-három hónap és újra formában lesz. Aki tud szerezzen belőle pár palackkal, és tegye el a pincében jó pár évre, mert ez Ezerjó és ez az Ezerjó is a távlatok bora.

Kriszta erősíti azt az elméletemet, hogy az erőtől duzzadó borokat női kezek tudják a legjobban megregulázni.

Szerző: Gonda Gyurka  2012.08.24. 20:31 Szólj hozzá!

 

Mivel ez a blog az enyém engedjétek meg, hogy személyes dolgokkal kezdjem. Jó ideje nem írtam, de ezen most nem bánkódom. Hosszú, munkanélküli időszak után úgy fordult életem kereke, hogy kettő is lett hirtelen. Így aztán a bor két-három hónapra kimaradt életemből. Egyszerűen csak azért, mert rendszeres 12 órázás után, este 10-kor tettem le a lantot, és már csak egy forró fürdőre, puha ágyra vágytam. Köszönöm rendszeres olvasóim türelmét, örülök, hogy megvártak.

Ám ennek szerencsére vége, mert a dolgok rendeződtek és visszazökkentem a rendes kerékvágásba. Most aztán senki nem menekülhet, mert újra olvasnotok kell engem.

A címben feltett kérdésre a válaszom, hogy sok szempontból egész közeliek. A csapadék és hőmérsékleti viszonyok nagyon hasonlóak, a talajszerkezetben a mész jelenléte meghatározó. Mindkettő fehérboros vidék, hasonló szerkezetű borokkal. Közel egyforma helyett foglalnak el a magyar bortérképen. Múltjuk volt, jelenük most kezdődik igazán, jövőjükben nagy lehetőségekkel. A két borvidék ifjú „titánjával” Csetvei Krisztával és Kertész Zolival volt találkozom a budapesti Winebar-ban. A Winebar egy kellemes borvendéglő a belvárosban, szép kínálattal, kellemes hangulattal. A budapesti jazzélete egyik fontos helyszíne. A pincében már jó ideje tartanak tematikus kóstolókat, beszélgetős, kötetlen formában. A pince az igazi hangulatot adja félhomályával, nagy bőr ülőgarnitúrákkal, gyertyafénnyel. Barátságos hely.

A Kertész Pincében, a Kecskegödörben zajlik az élet. Két hét és kezdődik a pezsgőalapanyag szürete, hamarosan palackba kerülnek a 2011-es borok. Ezt az évet a megfelelő kategóriába helyezte Kertész Zoli. Legnagyobb probléma az volt, hogy bár mindenből volt elég csak nem akkor, amikor kellett volna. Nagy sikernek könyvelik el, hogy felkérték a pincét, hogy készítse el és palackozza le a budapesti Gellért Szálló borát. A Gellért királyleánykát, zöldveltelinit, chardonnay-t és édes Carlát tartalmazó házasítás. Belépőként kóstoltuk a 2010-es fehér pinot, amelynek illata annyira jellemző, hogy messziről felismerhető: só, citrusok, eper vagy málna. Tele van energiával a bor, ízében megjelenik a vörösboros karakter. Itt is visszaköszön egy pici só. Kiváló aperitif, és a szódás hígítást is jól viseli. Ügyeljünk rá, hogy kellően hűvös legyen. A második bor a 2010-es királyleányka volt, amely hordóban is töltött egy kis időt. A hordóban seprőn tartották így adva neki egy kis testet. Ha lehet ilyet mondani szép illata van. Bátran előlépnek a fehér szirmú virágok, mellette a mész, citrusok és egy kis vegetális vonulat. Erős rohammal indít a bor a szájban, utána egy kicsit lenyugszik, picit talán el is fogy és egy jól fogyasztható, könnyed bor lesz belőle. Egyenes bornak mondhatom, mert az ízek visszahozzák az illatot. A 2010-es sauvignon blanc a Kertész-féle eltérést mutatja. Nem a magyarokban megszokott vegetális jegyek, hanem rengeteg friss gyümölccsel lehet találkozni az illatban, némi fával. A fajtajelleg teljesen hiányzik az ízéből is, sokkal inkább egy tiszta etyeki fehérbor. Gazdag savszerkezet, jó testtel, sok gyümölccsel, mésszel. Semmi faxni nincs a borban, tisztességgel készült. Az este csúcspontja volt a 2009-es zöldveltelini. Ez egy olyan fajta, amit még nem ismerünk igazán, kicsit félünk is tőle. A Kertész-féle minőség pedig igen ritka. Súlyos, barokkos illat. Késői szüretből származó érett szemek adta puha, mazsolás illat, kedveskedő szagok. Szájban egy szigorú, férfias karakter köszönt minket. Sok sav, nagy test, súlyos korty, lehet harapni, kezd összeállni a bor. Ízben őszibarack, zöld levelek, hívjuk vegetálisnak és a savból fakadó citrusok. Ételért kiállt a bor. A 2008-as Pinot Gris sem marad le a sorban. Két napot volt héjon, majd utána másfél évet hordóban. Fűszeres, földes illatokkal, némi hordóval. Lassan kezd kinyílni és megmutatni komplexitását. Szájban viszont nem vesztegeti az időt. Azonnal beköszön emberes testével, nagy alkoholjával, harapni lehet. Ízében is van egy kis hordó, vegetális, virágos hosszú ízű bor. A zárás a 2009-es Chardonnay volt. Ennek az illata egy hamisítatlan hordós chardonnay. Fűszeres, gyümölcsös, nyár van az illatában, meleg karakterű. Kerek bor, vastag korty, kellő lendülettel. Mindenki számára jó bor, mert alapvetően könnyeden fogyasztható tétel, de a haladók is találnak benne gondolatot.

Mindenkit biztatok a Kertész borok fogyasztására, mert a boraikban sohasem fogunk csalódni, nincsenek problematikus tételek. Sőt továbbmegyek, a legtöbb tétel izgalmat, élmény fog okozni. A 2010-es évjárat biztosan nem fogja magát sokáig tartani, talán még két év. A 2009 és 2008 viszont még bőven tartogat erőt, potenciált és meglepetést is.

Kriszta borairól a következő megjelenésben mesélek.

Szerző: Gonda Gyurka  2012.08.20. 19:46 Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

Ismét két máshol megjelent munkámat ajánlom figyelmetekbe. Ugyanaz a téma két írányból. Remélem hamarosan önálló témával is jövök.

http://www.boraszportal.hu/poharral-a-kezben/20120606/hetedjere-talalkoztak-a-karpat-medencei-boraszok

http://www.magyarborkulturaert.hu/?p=9028

Szerző: Gonda Gyurka  2012.06.13. 18:13 Szólj hozzá!

Egy máshol megjelent írásomat ajánlom mindenki figyelmébe, az iskolával és rendezvényekkel együtt.

http://www.ako.hu/component/content/article/323-juhfark-lesz-e-90-hektarbol-vilaghirnev

Szerző: Gonda Gyurka  2012.06.08. 17:35 Szólj hozzá!

 

Szerencsés helyzetben vagyunk hiszen a 2011-es évjáratból már igen sok reduktív vagy rövid fahordós érlelést kapott fehérbor van az üzletek polcán. A fajták is igen széles választékát van módunk végigkóstolni.

Mit tudhatunk ezekről a borokról?

A mai borigények már itt is megkövetelik, hogy a szőlőt teljes érettségében szüreteljék, és sértetlenül kerüljenek a pincébe. Hagyományos módon megnyitják a szőlőszemeket, préselik és a tartályokba kerül a must. Elég sok helyen eközben hűtik a tartályokat, így biztosítva a nagy mennyiségű íz és illatanyag kinyerését. Megtörténik az erjedés, rövid tartályos érlelés, pihentetés, szűrés, derítés, irány a palack és utána a polcok. Ezeknek a boroknak az illata, íze gyümölcsös, virágos, intenzív, főleg ha még fajélesztőt is kapott. Ne lepődjünk meg, ha egy kis pezsgés is van benne, mert gyakori egy kis széndioxid hozzáadás növelve a frissességet. Árban 2000 Ft-nál többet nem érdemes adni érte. Fajták: sauvignon blanc, olaszrizling, irsai olivér, cserszegi fűszeres, királyleányka, zöldveltelini, pinot gris a leggyakoribb. Ezek a borok a napközbeni fogyasztáshoz, könnyű salátákhoz, zöldfűszeres grillezett szárnyasokhoz, főzelékekhez kiváló. Ne féljünk fröccsöt csinálni belőle, de ehhez szódavizet, tiszta vízből készült széndioxidos vizet használjuk, mert az ásványvizek természetes ízanyaga elronthatja az összhatást. A fehérborok választékát növeli az Egri Csillag kezdeményezés. Amely ezeket a könnyű fehérborokat adó szőlők házasításából jön létre, természetesen az egri borvidékről. Az Egri Csillag név viselésére csak az a bor jogosult, amely legalább 50 százalékban olaszrizlingre, hárslevelűre, leánykára, királyleánykára, zengőre, zenitre épül, míg az illatos fajták, a zefír, tramini, ottonel muskotály, irsai, cserszegi fűszeres aránya nem érheti el a 30 százalékot.

Tovább merülve a tengerbe nagy örömmel kóstolgatom és kóstolgathatja mindenki a magyar habzóborokat. Ezeknél a tételeknél a kész bort széndioxiddal dúsítják és gyakorlatilag minden borvidékünkön megtalálhatjuk akár fehér, akár kék szőlőből készül.

Tagadhatatlan, hogy az elmúlt húsz év egyik sikertörténete a rosé. Készül mindenhol, gyakorlatilag minden fajtából, különböző színben, ízvilágban, némelyik inkább gyümölcsbornak tűnik, némelyik inkább vörösbornak. Mi pedig fogyasztjuk derekasan magában, fröccsnek és a konyhaművészetben is megtalálta a helyét. A 2011-es évjáratra jellemző az epres ízvilág és divatosabbá kezd válni, hogy marad benne egy kis cukor, ami sokszor kerekebbé teszi a bort, de sokszor csak elfedi a kevésbé értékes tételeket. Én azért javaslom, hogy a 2011-es évjáratból az ilyen 4-6 gramm cukrot tartalmazó tételeket válasszuk, ha tudjuk róla, hogy melyik ilyen. A szórakozóhelyek, borbárok, szabadtéri rendezvények nagy kedvence lett a roséfröccs. Emellett kiválóan alkalmas a mindennapi iszogatásra, pirosbogyós gyümölcsök mellé, esetleg salátákhoz. Tapasztalatom szerint viszont sokkal alkalmasabb főzni vele: gyümölcslevesek, pácok, lekvárok feldobásához, hagymalekvárhoz, desszerteknél, kacsa párolásához, gyümölcsmártásokhoz.

A rosé helyett szívem szerint a sillerekre irányítanám mindenki figyelmét. A magyar borszokásokban ennek a bornak van igazi hagyománya. Ez a fajta volt minden időben a napi ivóbor, ezt fogyasztotta a munkás a műhelyben, a földeken és a lakásokban is. Aztán szépen kikopott a köztudatból, mert a legsilányabb borokat árulták ezen a néven. Napjainkra talán kezd a régi dicsőség visszatérni és egyre több jó minőségű készül leginkább Egerben, Sopronban és Szekszárdon. A siller abban különbözik alapvetően a vörösboroktól, hogy rövidebb ideig ázik a héjon a must. Ezt persze lehet tovább cifrázni, de ez nem alapkurzus borászoknak. Ezért egy középutas bor, ami elsősorban a vörösboros jegyeket viseli magán, érezhetők benne a tanninok, így kiváló lehetőség a vörösbor örülteknek. A megszokott sillertől egy picit eltér a szekszárdi Fuxli csoportosulás tételei, leginkább azzal, hogy a gyümölcsök megtartása a cél. A sillert sem arra találták ki, hogy hosszú évekig őrizgessük. Ahogyan a borválasztásban, úgy a gasztronómiában is egy középutas megoldás. Tökéletes partner halászléhez, halpaprikásokhoz, nem túl nehéz paprikás ételekhez, paradicsomos fogásokhoz. Természetesen a sillerekből is lehet fröccsöt készíteni.

Végül vessünk egy pillantást a vörösborokra. Hazánkban klasszikusan könnyű vörösbornak szoktunk hívni a portugiesert. Ám sajnos az utóbbi években túl könnyűnek is mutatkozott és ezt saját tapasztalataim alapján is állíthatom. Tegyünk próbát azért bátran, de leginkább akkor ha Villányban járunk. Könnyedebb fogyasztást ígérhetnek a savban gazdag fajták, mint a kékfrankos, zweigelt, pinot noir. Ám ezekből a borokból igen komoly, nagy borokat is lehet készíteni, ezért az árak és az évjárat nyújthat segítséget.

Igazából azt gondolom, hogy a vörösborokat hagyjuk inkább más évszakokra. Persze, ha az alkalom és étel úgy kívánja vegyük elő bátran a vöröseket, a harcosabb fehéreket, házasításokat.

S végül ne feledkezzünk meg az örök jolly jokerről, amelyben mi magyarok is egyre jobbak vagyunk, csak még nem hisszük el: a pezsgő. Bárhol, bármikor, bármiért lehet fogyasztani, üdít, frissít és jókedvet biztosít. Csak két dologra koncentráljunk, ne legyen édes, mert a jó pezsgő mindig száraz. S ha egy mód van rá nem legyen tankpezsgő, bár ha csak úgy este kibontunk egy talán ez nem olyan nagy baj.

Utolsó tanács, de ez már az egészségmegőrzés szempontjából. Semmilyen alkoholos ital nem segít a szervezet vízháztartásának karbantartásában, sőt dehidratál. Ezért alkoholfogyasztás közben ügyeljünk arra, hogy kellő mennyiségű vizet fogyasszunk. Természetesen ügyelni kell arra is, hogy a nagy melegben kialakult vízveszteséget is vízzel pótoljuk. Erre a célra ugyanígy nem jó a cukros üdítő, kávé, tea, kakaó sem.

Szerző: Gonda Gyurka  2012.06.04. 06:06 2 komment

 

Számomra egy tudathasadásos állapot a borversenyek értékelése. Megértem, hogy szükség van rá, mert kell a boroknak a reklám, a termelőnek a visszajelzés. Emellett sok vevőt lázba hoz egy díj, cím, plecsni. Engem nem nagyon izgat. Tele van világ mindenféle borversengéssel és úgy nézzünk fel ezekre, mint valami galaktikán túli fényre, pedig fogalmunk sincs, hogy ki vesz rajta részt, ki bírál, milyenek a körülmények. A győztes esetleg csak vakok között lett félszemű király? Tök lényegtelen, hogy hány aranyérmet nyernek a magyar rosék egy francia rosé versenyen, attól még rajtunk kívül senki más nem fogja megvenni. Mindenki más a dél-franciát akarja inni.

Februárban vettem részt hazánk borbírálói képzésén, gyenge borokon, furcsa logika mentén ment az oktatás, aminek nem sok köze van a borok lényegéhez. Szóval, ha így kell bírálni, ahogy nálunk tanítják.....

Bocsánat kicsit elkalandoztam. Volt a Pannon Bormustra április második hetében. A verseny menetéről, a bírákról bőven lehet olvasni tényeket a rendezvény oldalán. Én inkább a visszajelzésekről, a visszhangokról, saját gondolataimról írnék.

Régóta hallgatjuk külföldi borszakértőktől, MW-éktől, boríróktól, hogy készítsünk autentikus, „terroir” borokat. Kövessük a világtrendet, amely nehezen viseli a magas alkoholt, sok tannint, inkább az egyediséget, a másságot keresi. A savba még nem kötöttek bele, szerencsére. Ez önmagában ellentmondást, mert az eredetiség és a világtrendekhez alkalmazkodás némileg üti egymást. Szeretnék naiv lenni abban a kérdésben, hogy a bor világának környéke olyan tiszta, egyenes, becsületes, mint a szőlő. Sajnos nem így van! Meg vagyok győződve, hogy ezek a bornagykutyák kizárólag saját érdekeik mellett gondolkodnak. Ez lehet sajnos a pénz, vagy valamilyen gazdasági kötödés választott borvidékükhöz, vagy egyszerűen elméletük bizonyítása, elfogadtatása és így szakmai sikerük nagyobbodása. Persze vannak nem ilyenek is köztük, de mint fehér holló.

Lehet, hogy meg kellene tanulnunk nagy testű, gazdag beltartalmú, alkoholban gazdag borokat magas minőségben, hosszú érlelhetőséggel készíteni, mert ez még sajnos nem megy igazán? Akkor lehet, hogy sokan kiakadnának, hogy basszus lehet, hogy a magyarok sokkal jobb bort csinálnak, mint a mi agyonfényezett, drága, puccos borvidékünkön? Na ez persze már összeesküvés elmélet, de hát még mindig nem tudjuk miért halt meg JFK? Arra pedig igazán kíváncsi lennék, hogy egy 13 %-os alkoholú, könnyedre hangolt olaszrizling, milyen szinten mutatja meg Somló terroriját.

A mindenek feletti terroirról már többször írtam, és nem gondolom, hogy ez váltja meg a magyar borvilágot, nem ettől fog a magyar bor visszatérni a világpalettára. Szerintem sokkal fontosabb legyen, hogy megtanuljuk a szakmát, mind a szőlőben, mind a pincében, mind az „iróasztalnál”. Ezek után találják meg a borvidékek arcukat, minőségi követelményeiket, megjelenési formáikat. Lehet, hogy a villányi boroknak az a „terroirja”, hogy csontszáraz, nagy testű, magas alkoholú, sok szőlőből való tanninnal, finom hordóval, hosszú érlelés? Csak még nem tudjuk pl. szakmai hiányosságok miatt ezt a terroirt ízlésesen megmutatni. Mert abban van igazság, hogy ezek a struktúra kérdések tudnak kellemetlenek lenni. Szóval véleményem szerint legyünk óvatosak, mert bebizonyosodott, hogy a külföldről jött dolgok átvételével nem járunk jól. Egyáltalán akarunk-e úgy táncolni, ahogy a világ fütyül? Ha mi így szeretjük a borainkat? Azért a pár száz palackért legyünk olyanok, mint a többi? Legyen saját arcunk, bízunk meg a saját igazunkban, utunkban, de ne vakon. Persze, aki külföldre gondolkozik az tegyen úgy, ahogyan a vásárlóinak jó. Sajnos a borvilág is sokszor olyan önző, mint minden körülöttünk, mert sokakat csak a saját érdeke izgatja.

Visszatekeregve a Pannon Bormustrához. Nem áll szándékomban a döntéshozókkal vitatkozni, mert nincs rá semmilyen alapom, ráadásul Mészáros Gabriellát mélységesen tisztelem. A díjat nyert fehérborokban senki nem találhat kivetni valót, mert mindegyik igen magas színvonalat képvisel. A vörösökben pedig azért nem tudok és akarok, mert nem ismerem az ellenfeleket. S itt jön a lényeg. Nekem egy verseny akkor mutatja meg az értékét, ha tudjuk, hogy kit győztek le az elsők. S itt erre tudomásom szerint nem fog sor kerülni. Miért? A nevezők névsora napvilágra került, de beküldött tételeket homály fedi. Így aztán még inkább érdekes, hogy miért maradt ki a díjazottak közül többek között az Árvay, Bussay, Dobogó, Figula, Vylyan, Gere, Buttler, Györgykovács stb. pince bora?

A napokban jutott fülembe olyan felhang is, amely szerint lesznek borászok, akik jövőre nem vesznek részt, mert azt gondolják, hogy úgysem lehetsz nyertes, ha nem vagy „Terra Hungarciás”. Az tény, hogy a győztesek közül igen sok jelen volt ezeken a rendezvényeken, de ebbe a koncepcióba nem kívánok belegondolni.

Végül a közönségnapról. Na az igazán gyenge és színvonaltalan rendezvény volt. Először is már nem divat az árban benne van a pohár rendszer, bérelni szoktunk. Az milyen dolog, hogy ha valami háromra van meghirdetve, s négy órakor érkeznek meg a száraz fehérborok, ráadásul ihatatlanul hidegen. Azt is nehezen értem meg, hogy a meghívott győztesek közül többeknek nem sikerült megoldani, hogy valaki képviselje őket a kóstolón. Ezzel a fogyasztókat és a versenyt is megsértik. De az, hogy nem lehetett senkit az asztal mögé állítani, már kemény. Szerencsére a borok és elsősorban a fehérborok kárpótoltak. Sajnos be kell vallanunk, hogy a vörösökön még bőven van mit dolgozni, csak azt kell végig gondolni, hogy miként.

Szerző: Gonda Gyurka  2012.05.20. 18:43 Szólj hozzá!

 

„Hallod-e Rozika te, gyerünk a Larusba be!”

Ez annyira rossz szóvicc, hogy nem lehet kihagyni. Jó sok rosét hívott össze Zilahi Zoltán a Larus Rendezvényközpontba (Budapest, XII. kerület) és környékére. Volt lehetőség fix összegű, amennyi jólesik kóstolóra a rendezvényteremben, vagy sétálni pohárral a kézben a pavilonok között, annyit fizet, amennyit iszik módon. Szerencsére volt különbség a kínálat között. A kifoztuk.hu jóvoltából az előbbin volt lehetőségem kóstolni. Buday Péter és kollégái pedig biztosították a falatkákat, sülteket és grillezett húsokat. Hogy ezek közül mi illik a roséhoz már más kérdés, de erről is szó esik majd.

Az elmúlt 10-12 évben rosé nagyhatalom lettünk pedig ennek a sokszor halovány színű, gyengéden vörösboros jellegű, csupa gyümölcs, lendületes, egynyári bornak semmi hagyománya nem volt a Kárpát-medencében. Mifelénk a sillert itták a mindennapokban, de sikerült ezt a fajtát a pince legaljára alacsonyítani így elfelejtettük.

Így aztán ideje volt már egy nagy kupac rozét összerántani és végigkóstolni. Kb. 50 tétel között volt jó sok kékfrankos illatos, kevésbé illatos, vékonyka, vastagabb, savas. Aztán sauvignon, merlot, zweigelt, házasítások és habzó borok is. Szerencsére 5-6 siller is. A 2011-es sem volt egy kedves évjárat és ez a rozékon is nagyon érzik. Elég sokban bőséggel volt sav, ezért talán azok sikerültek a legjobban, amelyekbe került valamilyen savban gyengébb fajta vagy maradt benne pár gramm cukor. Így azt tanácsolom, hogy kékfrankosban csak azokat keressék, amelyben maradt cukor. Ilyen volt és nagyon tetszett Kovács Nimród Egri Rosé, vagy az igen bizarr színű, pinkes-narancsos Egri Koronaház roséja. Kedves fűszerességével és több vörösborosságával igen kedvemre való volt az Etyeki Kúria kadarka roséja. Emellett még szívesen ittam Almagyar Érseki Pince borát, ami Csutorás (Csuti) Ferenc keze munkája, és a Dimenzió Borászat Bűbáj névvel illetett rozéját.

Pár szót a sillerekről. A legtöbb merlotból készült, kicsit fanyar, pirosgyümölcsös borok voltak, frissességgel, némi savhangsúllyal, nagyon enyhe tanninnal. Érdekes borok voltak, mert annyira nem estek jól így magunkban, követeltek volna némi szódát. Sokkal megnyerőbbek voltak pár héttel ezelőtt a szekszárdi fuxli sillerek, amelyek sokkal kerekebbek, gyümölcsösebbek, rendezettebbek voltak. Szerintem ez a vonal sokkal fogára valóbb a mai ízlésnek, mint az előző, talán nevezzük rusztikusabbnak vonulat.

Összességében a magyar rozé felhozatal nem sokat változott az elmúlt években, ami talán nem baj, mert azt gondolom, hogy nem is kell ennek a típusnak a fontosságát túlértékelni, de azért egy kicsit több izgalom jól esett volna.

Végül az ételekről. A fogyasztható ételeknek semmi közük nem volt a rozékhoz, maximum egy-két könnyedebb falat ment el, de csak a sillerekkel. Nem kóstoltuk végig a teljes kínálatot, mert elég drága volt, csak próbáltuk elképzelni, hogy mi lehet jó párja a boroknak. Volt egy sajt-birsalmasajt-körtekompót desszert. Mivel a sajt nem volt túl erős, a lekvár és a kompót pedig túl édes, ezért a cukortartalmú rozékkal jó volt. A sillerek mellett pedig a roséra sült kacsamell falatoknak volt helyük, de csak azért, mert némi eperdarab is volt mellette.

A www.zamatkaland.hu blog íróival együtt arra jutottunk, hogy a magyar rozékat leginkább saláták mellé tudjuk elképzelni. Emellett jellemzően nem édes desszertekhez például fanyar, erdei gyümölcsöt tartalmazó édességek, fagylalt vagy esetleg gyümölcsleves párjaként. Viszont főzéshez igen jól lehet használni. Gyümölcsleves, hideg borleves, kompótok, gyümölcsmártások, lilakáposzta, kacsa, húspác, hagymalekvár készítéséhez kiváló.

Szóval igyunk idén nyáron is sok rozét, de még inkább fehérbort vagy sillert. Bocs, de nekem egy pohár olaszrizling bármikor jobban esik.

Szerző: Gonda Gyurka  2012.05.09. 08:13 Szólj hozzá!

Címkék: kékfrankos rozé péter kovács nimród etyeki dimenzió rosé kúria buday larus almagyar