Újra megrendezte Jásdi István és a Szent Donát Pincészet a kiállító kollégák együttműködésével, az Olaszrizling Szerintünk rendezvényt. Az idei évben sok minden változott, véleményem szerint egy evolúciós ugrás történt, az olaszrizling és kicsit a rendezvény életében is.
A rendezvény előtti pénteken, szokás szerint, zártkörű kóstolt tartottak a kiállító olaszrizlinges borászok, a Jásdi Pincénél. Az idei szakmai napban jelentős módosítások történtek. Az eddigi gyakorlat szerint mindenki hozott pár bort, mesélt róla, közösen megkóstolták, véleményezték és elsősorban technológiai kérdéseket vitattak meg. Idén viszont vakkóstolás történt, amire először egy „idegent” is beengedtek, Dr. Fiáth Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, nemzetközi borakadémikus, Master of Wine jelölt személyében. A cél idén az origó keresése, a technológiai és stílusbeli keretek egyeztetése volt, elsősorban a Balaton körüli hegyborok és a dűlős borok tekintetében. A BalatonBornál az alapok már rendezettek, eldöntöttek. A másik két kategóriában még sok a probléma, van dolog bőven, de a startpisztoly eldördült.
A szombati közönségkóstoló előtt tartott sajtótájékoztatót Jásdi István, Kovács Tamás (Szent Donát Birtok), Gyukli Krisztián borász, az Olaszrizling Generáció Egyesület elnöke, Laposa Bence (Laposa Birtok) a BalatoniKör elnöke, Gál Péter borász, eredetvédelemért felelő helyettes-államtitkár, és Dr. Fiáth Attila. A vendégek pedig újságírók, kereskedők, kiállító borászok voltak. A téma az előző napi kóstoló eredményei, a tervek, a balatoni bor eredetvédelme, stílusa. Komoly jövőkép került bemutatásra, nagy változások várnak a borvidékre.
Kép: Szabó Miklós
A bevezetőben Kovács Tamás házigazda, a Szent Donát Pince vezetője foglalta össze a terveket.
„Célunk, hogy a legnemesebb európai hagyományok szerint, piramisba rendezve, három kategória jöjjön létre hosszútávon, a Balatonon. Legyen egy régiós alapkategória, ami már létező, kiforrott termék, a BalatonBor és már több évjárattal bizonyított a piacon. E fölött szeretnénk a hegyborokat, amik szűkebb, hegyi identitásokat közvetítenek. A Balaton körül ugyanis történelmileg szőlőhegyekről, tanúhegyekről, hegyközségekről lehet beszélni és mindegyiknek megvan a maga karaktere. Az olaszrizling egy olyan fajta, ami szép merítést ad minden egyes hegyből, és szépen összekóstolható. A csúcson pedig azok a dűlős tételek, amelyek egy hegyen belül, olyan különleges X faktort hordoznak, hogy érdemes velük külön foglalkozni. Célunk, hogy a három kategória stílusban, alapparaméterekben közeledjen egymáshoz. Az olaszrizling a fő fajta a régióban, ezért először ezzel indulunk el mindhárom kategóriában."
Erről az útkeresésről szólt, a péntek este, ahogyan Jásdi István, az Olaszrizling Szerintünk atyja összefoglalta:
„A tegnapi este nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy egyes kategóriákról egyformábban, hasonlóbban kezdjünk gondolkodni. ….. Megpróbáltuk borainkat azonos kategóriákban értelmezni, megbeszéltük a kategóriákhoz kapcsolódó piaci szegmensek helyzetét, árakat, és mennyiségeket. Kiterjedt, jó beszélgetés volt.”
Dr. Fiáth Attila elmondta, hogy ez a hármas szint, piramis a nemzetközi sztenderdeket követi, jól bevált, működő módszer. A kategóriák origói ezzel szemben egy fordított piramist képeznek. A regionális BalatonBor egy origót, sztenderdet mutat, hiszen ez egy brand. A hegyboroknál már hegyenként kell meghatározni a kezdőpontokat, a dűlők pedig külön-külön mutatják meg specialitásukat. Ez lesz a leghosszabb munka.
A beszélgetés egyik, számomra legfontosabb megállapítása is Dr. Fiáth Attilától hangzott el:
„Ne legyünk álszentek, azt gondolom, hogy végső soron az lesz a megmérettetése ennek a munkának és ennek a koncepciónak, ha stratégiai - minimum 3-5 éves időtávlatban - ennek a régiónak borai presztízsükben, később, pedig árukban jelentős emelkedés tudnak felmutatni. A kitörési pont az, hogy a márkaépítés és a közösségi összefogással ebbe az irányba kell ellépni.”
A másik, véleményem szerint nagyon fontos és kiemelendő Laposa Bence felszólalásában volt, a célok elérésének útjáról:
„Maguk a borászatok gyakorolnak önmérsékletet és elhiszik azt az alapot, adottságot, amivel rendelkezünk. A Balaton körül van egy olyan lehetőségünk, hogy nem kell technikai bravúrokat bemutatni ahhoz, hogy magas szintű, nemzetközi szinten is értelmezhető borokat tudjunk készíteni. Merjük megengedni azt a különbséget, amit az adott dűlő, termőhely eredendően tud. Merjük elhinni, hogy bőven elég lesz Csopak vagy Szent György-hegy vagy másik termőhelyek közötti különbség.”
Kép: Szabó Miklós
Ennek a különbségnek a fenntartásában pedig fontos szerepet játszik az eredetvédelem, ahogyan erről Gál Péter is beszélt bővebben. Gyukli Krisztán elmondta, hogy az egyesület véleménye szerint, ez a rendszer sokkal inkább stílusvédelem, mert a minőség mindig rendelkezésre állt, az eredet is adott a hegyekben, a dűlőkben. A hegyen és dűlőkben már megjelenik a pincészetek egyedi stílusa, amit fontos közelíteni egymáshoz.
Mindenki számára egyértelmű volt, hogy a kategóriák pontos kidolgozásában még sok a feladat, de az egyetértés jelentős, és egy minden szempontból alulról építkező közösségi munka, optimista megvalósítókkal biztos sikerre van ítélve. Persze sok még a kérdés, és nem csak a stílusban, minőségben. Például, hogy mennyire lesz rugalmas a rendszer? Hogyan fognak csatlakozni más fajták is, mint például az északi parton egyértelműen erős rajnai rizling, furmint vagy az újra feltámadó chardonnay, esetleg a szürkebarát? Vagy egyáltalán miként fog belépni a Balaton körüli rendszerben gondolkodásba, a déli part? Hiszen ott egészen mások a hangsúlyok, sokkal fontosabb szerepe van a vörösboroknak. A BalatonBorok esetében egyértelműek a hívószavak: gyümölcsösség, frissesség, könnyedség. Ezek a szavak már a másik kategóriában is látszódnak, és remélhetőleg hamarosan kimondásra is kerülnek. Ezeket a kérdéseket persze még korai feszegetni, de véleményem szerint oda kell rá figyelni, és valószínűleg egy év múlva ilyenkor már válasz reményében lesznek feltehetőek.
A lényeg persze a kóstolón derült ki, és itt volt leginkább látványos a fejlődés. Az előző évekhez képest hatalmas javulást mutattak az olaszrizlingek. Technológiai hibáktól mentes, stílusos borok kerültek a poharakba. Már meg-meg villantak a hegyek közös jegyei is. A 2015-ös és 2016-os évjáratok nagyon szép formájukat mutatták, és a kóstolt néhány hordóminta azt ígéri, hogy a 2017-es egy igen emlékezetes évjárat lesz, amit az olaszrizling is imádni fog. Jó néhány korábbi évjárat is feltűnt, ami megmutatta, hogy a fajta bírja az érlelést.
A rendezvénnyel kapcsolatban az egyik szemem sírt, a másik nevetett. A nevetés oka az volt, hogy az előző évek tumultusához képest sokkal kényelmesebben kóstolhatunk, ami sírásra is adhat okot, mivel ezt a vendégek számának csökkentésével lehetett elérni. Valami megoldást kellene találni, mert ha a tervek bejönnek, akkor olyan nagy lesz az érdeklődés, hogy ki fogják a vendégek rúgni a ház oldalát.
