A chardonnay olyan, mint egy macska, nagyon sok élete van. Volt világsztár, aztán jött a nem kérünk belőle (Anything But Chardonnay), utána hosszú, csendes túlélés, és most újra kezd népszerűvé válni a fajta, és a fajta bora.

Ebben az újraéledésben vélhetően sokat segít, hogy kezdenek elfogyni a semmitmondó, egyforma ízű, fás, gyenge minőségű chardonnay-k a piacról. Ennek nagy mennyiségű gyártója az Újvilág volt, ahol szintén felfedezték, hogy ennél többre képes a fajta, megéri odafigyelni a minőségére, stílusra.

A chardonnay különleges számomra, még akkor is, ha a világ minden pontján termesztik. Különleges, mert könnyen alkalmazkodik, és így nagyon jól közvetíti a terroirt, könnyen formázható, széles spektrumú aromavilágot tud produkálni. A legtöbb borkészítésű stílust elfogadja, és jó tételeket tud produkálni. Többször megmutatkozott, hogy a legjobb chardonnay meszes, üledékes, mérsékelt klímájú területről jön, és a hosszabb fahordós érlelést is meghálálja. A hordókkal is érdemes vigyázni, az első töltésű kisfahordó használatával óvatosan kell bánni, de mindenképpen szükséges. Én magam nem kedvelem a déligyümölcsös aromatikájú, meleg chardonnaykat, és tapasztalom, hogy ez az ízvilág is kezd egy kicsit visszaszorulni, a fehér húsú gyümölcsök javára, amelyek kis terroir jegyeket is hordoznak magukban.

Eddig persze a csendes borokról beszéltem, hiszen a champagne örök, ott nem számít, hogy ki mit gondol a chardonnayról. A világ legjobb methode traditonelle-i csak chardonnayből készülhetnek.

A közelmúltban 16, a világ különböző részeiről származó, változatos módon készült chardonnay kerültek elém.

Megint bebizonyosodott, hogy a chardonnay legjobban az Óhaza, Óhazájában Burgundiában érzi magát. Nehéz volna választani a négy kóstolt közül. A Chablis hozta a formáját, feszes, savban gazdag, vegetális világú, jelentős ásványokkal. A Macon igazi déli bor, sok, meleg gyümölcs, bátrabb hordós érlelés, krémes, kerek ízvilág jellemzi. A Meursault és a Chassagne-Montrachet pedig az eleganciáról, komplexitásról, kerek, egységes ízekről szól, tartalmasságról, potenciáról regélnek. 90 pont feletti borok egytől egyig.

cam00594.jpg

Az Újvilági tételek nem sokat szóltak, így én sem teszem. Sokkal érdekesebb volt a libanoni bor, amelyről azt gondolnánk, hogy a meleg termőhelyre való tekintettel nem lesz túl virgonc. Hát megint tévedtünk, jó termőhely, felkészült borász és kész a jól elkészített bor. A magyarok közül mindenképpen Miklós Csabi borát emelném ki, két okból is. Egyrészt ritkán lehet ilyen izgalmas, élénk, jó savú, szépen hordózott chardonnayt inni itthonról. A másik, hogy ez a bor is megmutatta, hogy Mórnak mi a jó iránya, és, hogy kicsi a bors, de tényleg erős. Ez a pindurka terület méltán lehetne híres jól érlelhető, komoly potenciálú fehérborokról. Barátom, köszönöm az élményt.

cam00591.jpg

Végül jöjjön „kedvenc” témánk a természetközeli, bio borászat kérdése. Sok vád éri ezeket a termelőket, néha problémás boraik miatt. Na, ez nem igaz Mátyás András borai. Volt szerencsém kóstolni az elmúlt hetekben a 2015-ös évjáratot, és minden rendben van velük, beleértve a tisztaságot is. Ez a chardonnay is remek felütése volt az estének, a hűsebb termőhely ellenére, igen gazdag gyümölcsösségével.

Végére került két, örült narancsbor. A narancsbor legfontosabb részei, a hosszan, héjon áztatott alapanyag, szűrés, derítés hiánya, spontán erjedés, hozzáadott anyagok nélkül, és nagyon minimális kénezés. Ezeknél a boroknál más értelmet nyernek a színek, az ízek, feltűnik a nem várt cserzőanyag, és mások az érési folyamatok. Mindez nem mindenkinek tetszik, én sem kapkodok után, de ha kínálnak, örömmel megkóstolom. Inkább a Princic bort, mint az Organic Anarchy-t, mert az már kissé megfogyatkozott erejében.

cam00535.jpg

Remélem sikerült mindenkinek kedvet hozni a fajtához. Tessék bátran próbálkozni, mert nagy csalódást nem fog okozni egyik sem, és az igazi megtalálásához közel sem kell, annyit próbálkozni, mint sok más fajtánál.

Kóstolt tételek:

Mátyás András 2015, Felvidék

Musar Jeaune 2015, Bekaa Valley, Libanon

Istvándy Jenő, Piaristák Bora 2015, Farkastető, Szentbékála

Légli Ottó Landord 2013, Balatonboglár

Duckhorn Wine Co., Migration 2013, Russian Vallley, Kalifornia

Miklós Csabi, Nem férünk a bőröndbe 2012, Mór

Collio, Fantiel 2012, Friulli, Olaszország

Santa Carolina, Reserva 2011, Casablanca Valley, Chile

Domaine Testut, Montée de Tonnerre 1er Cru 2011, Chablis, Franciaország

Comte Lafon, Clos de la Crochette 2011, Macon, Franciaország

Domaine Bernard-Bonin, Les Tillets 2010, Meursault, Franciaország

René Lequin-Collin, Chassagne-Montrachet 1er Cru, 2013, Franciaország

Organic Anarchy, Urbaj Acu 2008, Orange Wine, Szlovénia

Dario Princic 2002, Orange Wine, Friulli, Olaszország

Szerző: Gonda Gyurka  2016.11.07. 20:05 Szólj hozzá!

Címkék: chardonnay chablis meursault mátyás andrás miklós csabi Chassagne-Montrachet macon orangewine

A bejegyzés trackback címe:

https://igyunkegyutt.blog.hu/api/trackback/id/tr9811941073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása