Kovács Antiról van szó, Magyarország örökös sommellijéről, borkereskedőről, kézműves borok nagy kutatójáról. Pont emiatt mentem el borklubjának legutóbbi kóstolójára a Krúdy utcában.
Két teljesen ismeretlen, és egy közepesen ismerős borász munkájával, elképzeléseivel, és szellemi hozzáadott értékével találkoztam. Ludányi Balázs (Centurio) borai nem ismeretlenek számomra, nem úgy Trombitás Tamás és Kis Tamás munkája. Örülök, hogy most már nem így van.
Trombitás Tamás festőművész, egyetemi tanár, aki egy szép napon úgy döntött, hogy alkotóműhelyét egy gyönyörű vidéki házban alakítja ki és a kultúra igazi odújává teszi. Ez nem volt ilyen egyszerű, mint hangzik, de végül a kitartó munka elnyeri jutalmát. Valamiért úgy van, hogy ha az ember egy új világ kapuján lép be, mindig szembe jön valami olyasmi, amire soha nem gondolt. Trombitás Tamásnak ez volt a szőlő és a bor. Szentbékkála pedig több, mint szép hely, van benne valami mindenek feletti. Nagy perspektívájú hely, nagy hagyományokkal. Gazdag talaj, köves variációkkal, üledékkel. A Trombitás Tamás 1,5 ha gazdálkodik, és egy gravitációs elven működő pincét tart fenn, ahol klasszikus technológia áll rendelkezésre, egyéb segédanyagok használata nélkül. Természetesen alacsony terhelés, vegyszermentes növényvédelem, reduktív és hordós érlelés is jellemző a Trombitás Pince munkájára.
Borai:
Olaszrizling 2011: átlátszó, só, rengeteg virág, zöld gyümölcs, fűszerek, izgalmas illat, szép savak csontszáraz, komoly test itatja magát, hosszú íz, fűszer diszkrét gyümölcs, só, 2000 Ft, szigorú tétel.
Chardonnay 2011 Veléte-dülő: hibátlan szőlőből készült ez az évjárat, zárkózott, pici terroir, krémes, fűszeres, sárgadinnye, sav-alkohol-test arány kellemes, erős ízvilág, fűszerek, só, vegetális, tiszta határozott struktúra.
Rose 2011 Cabernet Sauvignon Klub rosé: könnyed, laza, iszogatásra alkalmas rosé.
Siller 2011 zweigelt: meggy szín és illat, krémes, fűszeres, idővel beindul a gyümölcs, könnyed szerkezet.
Kis Tamást a St. Andrea pince környékéről ismerheti a rutinosabb boros olvasó. Tanult borász, aki élete egyik felét Egerszalókon tölti. A másik felét Somlón, ahova egy leány miatt keveredett és fél hektár szőlő bérmunkája lett belőle. Ebből a kétlaki életből jött a Vándor név, ami a pince és a bor neve is egyben. Az ültetvényen sok a dolog, van rajta mit szépíteni. Vegyesen van rajta hárslevelű, rajnai rizling, sárfehér, ezerjó. Méghozzá oly vegyesen, hogy nem is lehet külön szedni, feldolgozni. Ami nem volt szokatlan jó ideig, mára már inkább ritkaság. A borok érlelése használt fahordókban történik.
Két borát kóstoltuk:
Vándor 2010: bizarr komplex illat, hárs ereje kijön az illatból, fanyarság van benne, cukorka, szőlő, húsos üde illat, és kiérezni belőle az ezerjót is. Októberi szüret, rengeteg sav, nagy test, alkohol is van benne, végén kezd jönni a gyümölcs, és a só, somló izig-vérig.
Vándor 2011: furmint is került bele, kedves illat, klasszikus somló, rengeteg gyümölcs, sok sav, lendületes komoly szerkezet, szép erős ízek.
Centurio Borászat Gyöngyöstarjánban található. Ludányi Balázs számára nem ismeretlen közeg a föld, a pince. Nagybátya Ludányi József, aki a borvidék egyik legismertebb borásza, illetve a legtöbb Ludányinak van köze szőlőhöz. 2,4 ha területen dolgoznak, ahol a kövekhez, agyag altalaj párosul, ami a termőterületet jó vízháztartással áldja meg.
Kóstolt borok:
Szürkebarát 2011: klasszikus szürkebarát illat, határozott, talán töppedt szemek is, pici fa, karakteres bor, lendülete van, ám picit rövidek a savak, kicsi könnyedséggel jobb lenne, inkább terroir, 14,5 alkohol de nem lóg ki.
Kékfrankos 2010: lekváros, aszalt, tömény gyümölcs, hűvös erdő, szerkezete szép, egyenes, ám az évjárat megölte a bort, ízjegyek nem kedveswk.
Sárgamuskotály 2011: szőlő, bodza, virág, méz, csonthéjasok, botritiszes jegyek, cukor-sav arány egész jó, 140 gramm cukor, tömény rózsa, muskotály ízek, hosszú idő kell neki.
