Csetvei Krisztával azért jó borozni, mert két mondat után látod rajta, hogy jól van, jól érzi magát a bőrében. Megtalálta, hogy mit akar kezdeni magával, az életével és a boraival. Legalábbis én így érzem. Ez nagy szerencse, és kemény munka eredménye. S ami tovább szépíti történetet, hogy ez a boraiban is érezhető. Legyen Ő példa a mai világban. Ám nem akarom tovább fényezni, mert nincs rá szüksége.
A 2011-es évjárat az első, amelyből bor készült a Csetvei Pincében. Persze Kriszta nem kezdőként készítette ezeket a borokat, mert jó ideje ebben a szakmában forgolódik. A borai női borok, kedvesek, könnyedek, jól fogyaszthatóak, de azért karakteresek. Szóval klasszak.
A listát Zsuzsi borával kezdjük, amely királyleányka. A névadó Kriszta húga. Reduktív eljárással készített bor, így aztán ne lepődjünk élénk illatán, kicsit cukorkás jellegén, frissességén. Életben sincs hiány, friss, pici móri szigorral (valljuk be a Királyleányok sem mindig olyanok, mint a mesékben). Finomra hangolt ízek, dominálnak a friss gyümölcsök. S ne feledjük ez a fajta adta bor az egyik legjobb fröccsnek való.
A második bor a Chardonnay volt, amely már többször bizonyított ezen a borvidéken. A címkéje nagyon elegáns. Tiszta fehér címke, amelynek a közepén egy arany színű Ch felírat szerepel. A tervek szerint a fajtaborok ilyen rövidített névvel jelenek majd meg. Nekem tetszik. Reduktív tétellel van dolgunk, amely hozza a borvidék mineralitását. Picit volt hordóban is, de ez nem érezhető ki belőle. Beleszagolva a tengerpartra repít minket. A sós tengervíz hűs permetjét érezzük a bőrünkön, távolban a sirályok vijjognak. Nem szoktam ilyen költői lenni, de tényleg megdöbbentő volt a hasonlóság. Gyümölcs nagyon háttérbe szorult. Belekóstolva kérdés sem marad bennünk, hogy Móron vagyunk. Határozott karakter, lendület, só, üde, pici zöldes jegyek, citrusok, alma. Hosszú íz. Igazi nyári bor, üdeségével, hűvösségével. Nem télre való bor. A jövőjét majd meglátjuk.
A folytatás a Kő-Papír-Olló olaszrizling sorozat Ollója. A dolog lényege, hogy ugyanabból a tételből három különböző technológiával készült bor. A Papír a legkönnyebb, ez tisztán reduktív és pár hónapja már a piacon van. Az Olló fele-fele reduktív és hordós. Ez most került ki a közönség elé. A tisztán hordós Kő pedig palackozás alatt van és várhatóan a Várban már együtt lesz kóstolható a trió. Klasszikus olaszrizling illat, virág, alma, barack, pici fanyarság és jön a kő is. Roppant tiszta bor, simogat, jó inni. Szép a szerkezet, de leginkább az íz gazdagsága, lencsengése hozott lázba. Ánizs, kapor, gyümölcs, kis hordó. Súlya van a bornak, és ez a test szépen kitart a végig.
A záró tétel volt a Café del Mór. Talán nem nehéz kitalálni ez egy szójáték. Ebben az Ezerjóban a kő illata kávéként jelenik meg. Ez motiválta nevet, a Café del Mare legendás történetének, zenéjének pedig hallgasson, olvasson utána mindenki. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Caf%C3%A9_del_Mar) Picit meglepődtem, mert mást adott most ez a bor, mint eddig. Úgy vélem átalakulóban van. Bezárkózott, visszahúzódott, most csak a szép, erőteljes struktúrát érezni benne. Két-három hónap és újra formában lesz. Aki tud szerezzen belőle pár palackkal, és tegye el a pincében jó pár évre, mert ez Ezerjó és ez az Ezerjó is a távlatok bora.
Kriszta erősíti azt az elméletemet, hogy az erőtől duzzadó borokat női kezek tudják a legjobban megregulázni.
