Mivel ez a blog az enyém engedjétek meg, hogy személyes dolgokkal kezdjem. Jó ideje nem írtam, de ezen most nem bánkódom. Hosszú, munkanélküli időszak után úgy fordult életem kereke, hogy kettő is lett hirtelen. Így aztán a bor két-három hónapra kimaradt életemből. Egyszerűen csak azért, mert rendszeres 12 órázás után, este 10-kor tettem le a lantot, és már csak egy forró fürdőre, puha ágyra vágytam. Köszönöm rendszeres olvasóim türelmét, örülök, hogy megvártak.
Ám ennek szerencsére vége, mert a dolgok rendeződtek és visszazökkentem a rendes kerékvágásba. Most aztán senki nem menekülhet, mert újra olvasnotok kell engem.
A címben feltett kérdésre a válaszom, hogy sok szempontból egész közeliek. A csapadék és hőmérsékleti viszonyok nagyon hasonlóak, a talajszerkezetben a mész jelenléte meghatározó. Mindkettő fehérboros vidék, hasonló szerkezetű borokkal. Közel egyforma helyett foglalnak el a magyar bortérképen. Múltjuk volt, jelenük most kezdődik igazán, jövőjükben nagy lehetőségekkel. A két borvidék ifjú „titánjával” Csetvei Krisztával és Kertész Zolival volt találkozom a budapesti Winebar-ban. A Winebar egy kellemes borvendéglő a belvárosban, szép kínálattal, kellemes hangulattal. A budapesti jazzélete egyik fontos helyszíne. A pincében már jó ideje tartanak tematikus kóstolókat, beszélgetős, kötetlen formában. A pince az igazi hangulatot adja félhomályával, nagy bőr ülőgarnitúrákkal, gyertyafénnyel. Barátságos hely.
A Kertész Pincében, a Kecskegödörben zajlik az élet. Két hét és kezdődik a pezsgőalapanyag szürete, hamarosan palackba kerülnek a 2011-es borok. Ezt az évet a megfelelő kategóriába helyezte Kertész Zoli. Legnagyobb probléma az volt, hogy bár mindenből volt elég csak nem akkor, amikor kellett volna. Nagy sikernek könyvelik el, hogy felkérték a pincét, hogy készítse el és palackozza le a budapesti Gellért Szálló borát. A Gellért királyleánykát, zöldveltelinit, chardonnay-t és édes Carlát tartalmazó házasítás. Belépőként kóstoltuk a 2010-es fehér pinot, amelynek illata annyira jellemző, hogy messziről felismerhető: só, citrusok, eper vagy málna. Tele van energiával a bor, ízében megjelenik a vörösboros karakter. Itt is visszaköszön egy pici só. Kiváló aperitif, és a szódás hígítást is jól viseli. Ügyeljünk rá, hogy kellően hűvös legyen. A második bor a 2010-es királyleányka volt, amely hordóban is töltött egy kis időt. A hordóban seprőn tartották így adva neki egy kis testet. Ha lehet ilyet mondani szép illata van. Bátran előlépnek a fehér szirmú virágok, mellette a mész, citrusok és egy kis vegetális vonulat. Erős rohammal indít a bor a szájban, utána egy kicsit lenyugszik, picit talán el is fogy és egy jól fogyasztható, könnyed bor lesz belőle. Egyenes bornak mondhatom, mert az ízek visszahozzák az illatot. A 2010-es sauvignon blanc a Kertész-féle eltérést mutatja. Nem a magyarokban megszokott vegetális jegyek, hanem rengeteg friss gyümölccsel lehet találkozni az illatban, némi fával. A fajtajelleg teljesen hiányzik az ízéből is, sokkal inkább egy tiszta etyeki fehérbor. Gazdag savszerkezet, jó testtel, sok gyümölccsel, mésszel. Semmi faxni nincs a borban, tisztességgel készült. Az este csúcspontja volt a 2009-es zöldveltelini. Ez egy olyan fajta, amit még nem ismerünk igazán, kicsit félünk is tőle. A Kertész-féle minőség pedig igen ritka. Súlyos, barokkos illat. Késői szüretből származó érett szemek adta puha, mazsolás illat, kedveskedő szagok. Szájban egy szigorú, férfias karakter köszönt minket. Sok sav, nagy test, súlyos korty, lehet harapni, kezd összeállni a bor. Ízben őszibarack, zöld levelek, hívjuk vegetálisnak és a savból fakadó citrusok. Ételért kiállt a bor. A 2008-as Pinot Gris sem marad le a sorban. Két napot volt héjon, majd utána másfél évet hordóban. Fűszeres, földes illatokkal, némi hordóval. Lassan kezd kinyílni és megmutatni komplexitását. Szájban viszont nem vesztegeti az időt. Azonnal beköszön emberes testével, nagy alkoholjával, harapni lehet. Ízében is van egy kis hordó, vegetális, virágos hosszú ízű bor. A zárás a 2009-es Chardonnay volt. Ennek az illata egy hamisítatlan hordós chardonnay. Fűszeres, gyümölcsös, nyár van az illatában, meleg karakterű. Kerek bor, vastag korty, kellő lendülettel. Mindenki számára jó bor, mert alapvetően könnyeden fogyasztható tétel, de a haladók is találnak benne gondolatot.
Mindenkit biztatok a Kertész borok fogyasztására, mert a boraikban sohasem fogunk csalódni, nincsenek problematikus tételek. Sőt továbbmegyek, a legtöbb tétel izgalmat, élmény fog okozni. A 2010-es évjárat biztosan nem fogja magát sokáig tartani, talán még két év. A 2009 és 2008 viszont még bőven tartogat erőt, potenciált és meglepetést is.
Kriszta borairól a következő megjelenésben mesélek.
