Sziasztok!
Ha katasztrófa nem is történt, de úgy alakult, hogy a Vince is kimaradt.:-(
De most már újra van miről írnom, hiszen hosszú szünet után bor került a számba.
Borjour Klasszik volt a Mannában. A hangulat és a társaság szokás szerint kiváló, a falatkák is fejlődtek. A nagypénteki böjtölőknek volt húsmentes harapnivaló. Nem ismerem a böjtölés szabályait tökéletesen, szóval bort szabad inni? A felhozatalban volt egy-két figyelemre méltó tétel, de inkább középszerű mezőnnyel volt dolgunk. Sebaj, ismerkedünk, neveljük egymást, majd összesimul termelő és fogyasztó.
Azt est hősnője Csetvei Kriszti volt. Először is nagy előny, ha a bor készítője bájos, nagy örömmel, már-már szégyenlősen fogadja a dicséreteket, és még beszélgetni is lehet vele arról, amit csinál. Sok „ronda” pasi között mindig üdítő a női kivétel, és valamiért a magyar borásznők nagyon tehetségesek. Miután szanaszét dicsértem Krisztit, bár a Somlói Tavasz alkalmából a 2011-es olaszrizlinggel sokan megtették, jöjjenek a részletek. A Királyleányka nehéz kezdés volt. Majd kiugrott a pohárból az illata, tele van gyümölcsökkel, mámorító. Mivel friss palackozás így nagyon nyúzott volt a bor. Ízében is benne volt a sok üde fehér húsú gyümölcs és Mór íze. Nagyszerű királyleányka lesz, amelynek segítségével a magyar fogyasztók kitörhetnének a nyáron igyunk friss rozét és sauvignon blanc-t körből. Ezt a vágyamat persze nem segíti, hogy a Baba nevű rosé, amit én kihagytam, az este bora lett.:-) Egy „hagyományos” fajta talán visszatér Mór és Eger segítségével.
Az olaszrizlinget én is csíptem. Illatában a tavaszi virágok: nárcisz, gyöngyvirág és alma. Persze mindezt megfűszerezte a Somló-hegy illata. Szerkezetének kell még idő, hogy a savak helyükre kerüljenek és kicsit finomodjon ez a most még szikár, férfias bor. Ízében gazdagon van alma, őszibarack, kő. Finomulni fog, de sohasem lesz a kezdők bora.
Valami van a móri vízben, mert a Csetvei Pince is tud cifra nevekkel dolgozni. Az ezerjó 2011-ben a Café del Mór nevet kapta. Először néztem hülyén, aztán beleszagoltam. Annyira füstős, köves, móri, hogy tényleg kávé illata van, nem a pörkölt, a lefőzött. Sokáig kell nyitva hagyni, hogy megjelenjen a fajta, mert jön rendesen csak hagyunk neki időt. Az egész bornak engedjünk egy évet és majd akkor értékeljük igazán a jövőjét. Most még az egész bort elfedi a csikó vadság. Csak így tovább. És bocs, de nagyon elfogult vagyok Mórral kapcsolatban.
A könnyedebb fehérbor kategóriában a SkizoBor Fehér Cuveé 2011 népszerű volt. Sauvignon blanc és pinot blanc házasítása, amely nem egy gyakori dolog, de sajnos a tömegben nem volt módom az okot megkérdezni. A pince nevének magyarázatát is itthon olvastam el, és még mindig nem tetszik. Ha nekem egy borra azt mondják, hogy skizo akkor az jut eszembe, hogy meghasonlott és nem tudja mi akar lenni és nem az, hogy több oldala van. De hát mindenki másképpen gondolja. A címke viszont tetszik. A bornak intenzív, reduktív illata van. Behízelgő virágok, kicsit vegetális, medvehagyma. Szép egyensúly, friss, savban gazdag. Hozza a pinot enyhén csonthéjas jegyeit és a vegetális sauvignon-t, vágott fű, zöldfűszer, miegyéb. Igen kellemes. Sajnos a többi bor inkább a középszerűség jegyében él. Másik egyke volt a Vincellér reduktív zöldveltelenije 2011-ből. Lassan nyílik az illata. Kellett neki pár perc mire előbújt egy kis szőlő és még több idő mire megéreztem a jó sok egzotikus gyümölcsöt. Szájban sok sav és igen vastag bor. Hosszú ízérzet alma, őszibarack, mango, krémesség és egy pici savérzet.
A legkomolyabb sort a szekszárdi Tringa Pince hozta magával. Három 2008-as bort ízleltem meg: Kékfrankos, Diablo, Phaeton. A kékfrankosba beleszagolva szekszárdi illat jön. Meleg, puha, fűszeres, gyümölcsbomba, fiatal bor. Szép egyensúlya van, ha elviseljük, hogy az alkohol megdobja a popsiját, de csak egy kicsit. Hosszú cseresznyés íz, némi melegítő fűszeresség, és pici teljesen felesleges kesernye. Enni kell mellé. A Diablo kékfrankos, cabernet sauvignon és merlot házasítása. Buja illat és íz. Málna, eper dominancia. Tanninok uralják a bort, amiben elég sok a hordóból való. A bor jövőjét ezeknek a fiatal tanninoknak a működése fogja meghatározni. Ha beépül akkor egy zseniális bor lesz, ha nem akkor csak egy a sok nem túl érdekes magyar vörösbor közül. A Phaetonnak már a neve is tekintélyt parancsol, a belseje is: sauvignon és merlot. Tipikus szekszárdi csúcsbor melegségével, intenzív gyümölcseivel: cseresznye, szilva, csoki (ez nem gyümölcs), pici fűszer, és az indián nyár illata. Belseje sűrű, van mindene bőven, szép egyensúly, picit gazdag alkoholban. Tanninja még nincs teljesen a helyén, de itt egyértelmű, hogy jó lesz a végén a dolog. Raktározandó.
Velünk volt még Légli Géza (Kislak-Balatonboglár), Babits Pince (Hegyalja) és Lídia Pince (Zánka-Dörgicse). Bemutatkozott a huszonikszedik olajokkal, ecetekkel és krémekkel foglalkozó cég. Én nem értem ennyien hogyan tudnak megélni a piacon, de ez nem az én problémám. Ez olyan nekem, mint a már minden mangalica és szürkemarha a hentesnél. Na mindegy. Az biztos, hogy a tökmagolaj illetve a szezámmag alapú kenőkrém nem megy semmilyen borhoz, mert nagyon intenzív íze van. Sör mellé viszont bátran.
